Ukrán képviselő Magyarországról: Önök is csapdába estek, nagy az orosz nyomás – Interjú a kijevi parlament képviselőjével, Inna Szovszunnal
27/03/2022 08:40
| Szerző: Csernyánszky Judit/Klubrádió
Sötétség, légiriadó, sejtelmes és vészjósló mondatok - nem szokványos interjú készült Inna Szovszun kijevi parlamenti képviselővel a Klubrádióban. Igaz, több mint fél órát tudtunk beszélni, de kurtán-furcsán kellett abbahagynunk.
Teljes sötétségben ült egy autó hátsó ülésén, amikor Zoomon keresztül Kijevből bejelentkezett Inna Szovszun, kijevi parlamenti képviselő, az oktatási és tudományos tárca volt miniszterhelyettese, illetve a kijevi Közgazdasági Iskola volt alelnöke. Első kérdésünk persze az volt, hol van éppen és hogyan menedzseli most alaposan felforgatott életét.
Épp egy hónapja annak, hogy gyökeresen megváltozott az életem. Boldogan éltünk a fiammal, új párommal, a szüleimet a közelemben tudtam, míg egy hatalmas robbanásra nem ébredtem. Mint minden anyának, a fiam volt az első gondolatom, mi lesz vele? Úgyhogy a volt férjem, a gyerekem apja, amint meghallotta Vlagyimir Putyin beszédét a háború bejelentéséről, abban a pillanatban autóba ültette a gyereket és elvitte Nyugat-Ukrajnába, ahol még biztonságosabb az élet. Én viszont tudtam, Észak-Kijevből el kell jönnöm, mert az egyáltalán nem biztonságos, úgyhogy azóta több barátomnál is lakom, elég kaotikus minden. A barátom katona volt, most behívták, és azt a tanácsot adta, arra mindig ügyeljek, hogy soha ne legyek egyedül háborús helyzetben.
Hogyan változott meg a parlament működése?
Az első robbanást követően három órán belül meg kellett jelennünk a parlamentben és a hadiállapotot kihirdetve elfogadtuk a statáriumra vonatkozó törvényt. Azután mindannyiunknak fegyvert osztottak. Márpedig fegyver még soha nem volt a kezemben, de a biztonságunk érdekében képzést is kaptunk. Azóta háromszor ült össze a parlament, épp onnan jövök most.
Miért hívták össze?
A három balti állam házelnöke jött el hozzánk, hogy támogatásukról biztosítson, beszédet mondtak. Aztán elfogadtunk egy olyan törvényt, amely bünteti az ukrán katonákról, harcosokról, az ukrán hadseregről készített képek posztolását közösségi oldalakon, ugyanis nem egy esetben kiderült, hogy a képek alapján tudták az oroszok azonosítani őket és támadást indítottak ellenük. Egy sor rendeletet hagytunk jóvá, amelyek mérséklik például a kisvállalkozások adóit, segélyezik az otthonukat elhagyni kényszerülőket, újabb forrásokat juttatnak a hadseregnek. De a parlamentnek most sokkal inkább szimbolikus az ereje és értéke. Sokan ugyanis azt gondolják rólunk, hogy elmenekültünk. Nem, ezzel a jelenléttel is bizonyítani akarjuk, kitartunk. Bocsánat, szól ki ukránul Inna Szovszun, ellenőrzőponthoz érkezett, igazolnia kell magát.
A képviselők egy része, magam is, a külföldi politikusokkal, diplomatákkal tartjuk a kapcsolatot, a másik része a segélyeket szervezi szintén külföldi kapcsolatokat építve, harmadik részük pedig fegyveresen harcol, beállt a hadseregbe. Egyik legjobb barátom, Roman Posztenko is például, de ő ma még be tudott jönni a Verhovna Radába, a parlamentbe.
Ahogy követtem az eseményeket, az Ön édesapja is fegyvert fogott.
Igen, de nem a hadseregbe állt be, hanem az úgynevezett területi védelmi erőkhöz, akik az utcán járőröznek. Azonban nemrég olyan súlyossá vált ott a helyzet, hogy a hadsereg vette át az irányítást és most az emberek evakuálásában segédkezik. A barátom miatt aggódom most nagyon, mert ő aztán tényleg a frontvonalban van.
Nap mint nap azt halljuk Önöktől, hogy Ukrajna nem az oroszok végső célállomása, csak ütközőzóna, és Európa biztonsága van veszélyben. Mennyire tekintsük ezt hihetőnek, hitelesnek?
Először is, értem én, hogy a NATO azt mondja, nem akar közbeavatkozni, mert akkor totális európai háború alakulhat ki. Higgye el nekem, ezt mi sem akarnánk. De mi semmi olyat nem tettünk, ami kiprovokálhatott volna egy ilyen háborút. Meg kell értenie, hogy Putyinnak nem szükséges semmilyen indok a támadásra. Másodsorban, most azt halljuk az oroszoktól, hogy vegyi és biológiai fegyverrel készülünk támadásra. Nincs ilyenünk – szögezzük le. Az is nonszensz, hogy a nácikat akarja eltüntetni a föld felszínéről, miközben nekünk zsidó származású elnökünk van. Harmadrészt demilitarizációról beszél. Ki bombázza azóta is folyamatosan a városainkat és öl meg ártatlan ezreket? Az biztos, hogy nem fogunk lemondani sem a Krímről, sem Donbaszról. Azt látjuk, hogy Putyin retorikája egyre agresszívebb.
Mit ért ezen?
Az orosz tévét szeretném idézni, ahol azt halljuk: ha végeztünk Ukrajnával, akkor Lengyelország következhet. És most szó szerint idéztem, mert ez beégett az emlékezetembe. Azt mondja Putyin, hogy elégedett Finnország és Svédország semlegességével. De hát Oroszország megítélésének kérdésében nem semlegesek – egyáltalán. Igaz? Azt is mondják orosz tévékben, hogy ha Bosznia NATO-tagsága komolyra fordul, akkor abba bele fog szólni Oroszország is. És még egy érdekes dolgot szeretnék elmesélni. Egy héttel a támadás megkezdése előtt arra lettünk figyelmesek, hogy a kijevi orosz követségen jól lokalizálható tüzet gyújtottak. Feltételezésünk szerint aktákat tüntettek el. Ki is vonultak innen az oroszok. Tegnapelőtt pedig azt a hírt kaptuk, hogy a varsói orosz nagykövetségen is ugyanez történt. Nem azt mondom, hogy háborút fognak indítani Lengyelország ellen, de jobb az óvatosság, mert sok jel utal erre.
És ha megengedi: Magyarország ebből a szempontból más megítélés alá kerül, hisz különleges a viszonya Orbán Viktor miniszterelnöknek Putyinnal. És a háború megítélésében az ember fekete vagy fehér alapon dönt. Tiszta a képlet, nincs mellébeszélés. Nem látják, hogy mi történik Mariupolban? 300 ezer embert gyakorlatilag túszul ejtettek. Nagyon sajnálom, hogy Magyarország képtelen volt egyértelmű álláspontot kifejezni. Legutóbb egy olyan buszt gyújtottak fel az oroszok, amelyben gyerekeket szállítottak. Naponta több százan halnak meg Mariupolban. És Magyarország… Elnézést, hogy ezt kell mondjam önnek, de nagyon sajnálom, ami önöknél zajlik.
Nézze, tíz nap múlva választások lesznek nálunk, és a sajtószabadság helyzete valamelyest hasonlít ahhoz, amit Önök Oroszországban látnak. Erőteljes a dezinformáció. Az emberek számottevő részét nem érdekli Putyin és Orbán barátsága.
Sajnálom, ezt sem tudtam. És milyen kilátása van az ellenzéknek?
A legutóbbi közvéleménykutatások előnyt mutatnak Orbán Viktor pártja javára.
Tényleg sajnálom, hogy ilyen a kormány megítélése. Pedig hát önök uniós tagország. Ezek szerint önök is csapdába estek, mert az ország irányítása nem sokban különbözik az oroszokétól. Az az érzésem, olyan nagy önökön az Oroszországtól érkező nyomás, hogy a változtatás igencsak problematikus lesz. Illetve állandó orosz fenyegetettségben élhetnek.
Tegyük hozzá, a háború előtt rosszabbul állt Orbán szénája. Olyan narratívát látni az állami és baráti médiában, amely megerősítette annak ellenére, hogy putyinista külpolitikája teljes kudarc számos elemző szerint.
Mi biztosak vagyunk abban, hogy Putyin pszichiátriai eset. Teljesen izolálta magát. Egy bunkerben él, csak videókonferenciákon tárgyal az emberekkel, állandó rettegésben van. Paranoiás lett. Normális politikus nem így viselkedik. Ugyanakkor tisztában van azzal, mit miért tesz. De az biztos, hogy alulértékelte Ukrajna képességeit. A saját propagandájának áldozata lett. Azt gondolta, hogy Ukrajnában alig várják, hogy ő megvédje az oroszokat a náciktól. Most pedig frusztrált, mert nem nagyon érti, mi történik az országban.
Mindenesetre érdekelne, mit gondol arról, amit egyszer talán Volodimir Zelenszkij elnök is mondott már, miszerint, ha Ukrajna a NATO tagja lenne, nem következett volna be ez a háború.
Igen, én is pont így gondolom, ha már a NATO tagja lennénk, akkor nem indult volna ellenünk háborúba. De Putyint stratégiai érzéke nem hagyta cserben, mert azért rájött, nem tudja legyőzni az ukránokat, és nem képes szembeszállni a NATO-val, ezért most halomra gyilkolja a civileket.
Politikai megoldása – látva Joe Biden amerikai elnököt, a NATO-t és az Európai Uniót együtt Brüsszelben – lehet ennek a háborúnak. De katonait nem látni, csak a még több áldozatot.
Én fordítva látom. Nincs diplomáciai megoldás. Illetve csak arról tudnánk tárgyalni Oroszországgal, hogy mekkora kártérítést fizessen Ukrajnának. Az biztos, hogy mi területet nem adunk. Én abban bízom, hogy az oroszok maguk is ráébrednek erre a fatális tévedésre. Hisz ötször több katonát veszítettek, mint mi. Akkor talán megadják magukat és leülhetünk tárgyalni. Putyinnak azonban soha egyetlen szavát nem lehet elhinni. Mint a II. világháborúban, csak katonai megoldása lehet ennek a konfliktusnak.
Egyes elemzőktől azt is hallani, a szankciók kontraproduktívak, hisz még durvább a háború.
Nem, a szankciók működnek. Méghozzá kétféleképpen. Ha kifogynak a mostani pénzből, akkor nem tudják már sehonnan pótolni a háborús kiadásokat. Tehát ennek köszönhetően – ugyan nem holnap lesz – de kénytelenek lesznek abbahagyni a háborút. Másrészt én híve vagyok a célzott, személyekre kivetett szankcióknak. Szergej Lavrovnak, aki külügyminiszternek hívja magát, de erről most csak ennyit – van egy lánya, nem édes gyereke, nem is igazán tudjuk, ki ő, mindenesetre négymillió fontért vett egy lakást neki London előkelő negyedében. Készpénzzel fizetett Lavrov. Mi is óriási nyomás alá helyeztük az Egyesült Királyságot, hogy utasítsák ki onnan a fogadott lányát, vagy mit tudom én, kijét. Ráadásul állandóan azt mondják, hogy gyűlölik a Nyugatot. Akkor miért küldik oda a gyerekeiket?
Hallja, megint légiriadó van, most már másodszor, amióta beszélgetünk. Hallja?
Szóval minden jel szerint ezek a szankciók is működnek. A Putyint körülvevő oligarchák hibáztatni fogják az elnököt, mert nem ilyen életet akarnak maguknak, és ez előbb-utóbb jelentős változást fog hozni Putyin tekintetében.
Meg-megszakad a beszélgetésünk, mert a képviselő asszony a sofőrt is kérdezi, mi történik, végül azt mondja, nem tud sehová menni most, úgyhogy igyekeznek minél előbb célba érni az autóval.
Túl fogja érni Putyin rendszere ezt a háborút?
Abban reménykedem, hogy sem Putyin, sem a rendszere nem fogja túlélni ezt a háborút. Szerintem összeomlását két dolog egyszerre idézheti elő. Oligarchái feltehetően nem akarják majd tovább támogatni, mert rájönnek, túl nagy hatalom koncentrálódik a kezében, amivel szemben már ők is tehetetlenek. A másik a Szovjetunió afganisztáni forgatókönyve szerint történhet, amikor az emberek, a családok, amikor már mindenüket elveszítik, ellene fordulnak. Bocsánat, most eltévedtünk, be kell fejeznünk a beszélgetést – zártuk le kénytelen-kelletlen az interjút a képviselővel, Inna Szovszunnal.
Az interjút a cikk elején, a lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg.
2022. március 26., szombat 15:00
Riporter: Csernyánszky Judit
