Válságkezelés – Kevés az adat, kevés az ésszerűség

Új ablakban

2021. február 19. Esti gyors - részlet 21.02.19. Kakuk Péter

13:11

00:00

Arról, hogy mit kellene tenni, ha jön egy globális járvány és gazdasági válságot is okoz, nem sok tapasztalata van a világnak. A gazdaságot kell beáldozni hogy ne haljanak meg annyian, vagy azért bizonyos számú halálesettel meg kell békélni, hogy a többség ne szegényedjen el, ne omoljanak össze egész iparágak?

Milyen a jó válságkezelés? A kérdésre Kakuk Péter bioetikus, a CEU kutatója válaszolt az Esti gyorsban. Az a jó válságkezelés, amit az emberek elfogadnak. Nem rónak rájuk elviselhetetlen terhet a korlátozások. Továbbá az, amelyiknek a járulékos kárai sokkal kisebbek, mint az a jó, ami hoz. Például megmentett életéveket. Sajnos ezt csak utólag lehet kiszámolni, pedig nyilván a döntések meghozatala előtt kellene mérlegelni, bár egészségügyi közgazdászok, epidemiológusok azért tudnak segíteni abban, hogy valamennyire kiszámítható legyen a jövő, egy-egy döntés következménye.

Kakuk Péter tévesnek tartja az az összehasonlítást, hogy az emberéletekben esett kárt viszonyítsuk a gazdasági károkhoz. Nem erről van szó. Életéveket kell viszonyítani életévekhez. Például: az első hullám idején, ami Magyarországon szinte nem is volt, szigorú intézkedéseket hoztak az egészségügyben. Egy felmérés szerint a megkérdezettek 30 százalékát érte valamilyen kár azzal, hogy ágyfelszabadítás címén kitették a kórházból, vagy később jutott, illetve jut egy műtéthez, vagy megszakadt a rehabilitációja, stb., és ezeknek az embereknek nagy része állítja, hogy ezzel maradandó károsodást okoztak neki. Más országokban egyébként nem borították föl az ellátást, az ment tovább, és a covidos betegekkel külön foglalkoztak. Itt tehát lehet életéveket életévekhez mérni. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2020. decemberében kevesebb volt a krónikus beteg, mint 2019. utolsó hónapjában, vagyis még bőven a békeidőben.

A CEU kutatója is nagy problémának tartja az adatok, információk hiányát, mint ahogy szinte minden szakember. Így lehetetlen megítélni, hogy milyen hasznuk volt, illetve van a korlátozásoknak. Azt sem tudni, hogy a politikusok milyen adatok alapján hoznak döntéseket szigorításról, enyhítésről. Egyszerűen hiányoznak a racionális döntési mechanizmusok.

Kakuk Péter az oltási igazolásról -elterjedt nevén a covid-útlevélről- azt mondta, hogy az etikailag rendkívül aggályos. Nem tőlünk függ, hogy beoltatjuk-e magunkat, hiszen nincs elég vakcina, nem tudjuk befolyásolni, hogy mikor kerülünk sorra. Ilyen körülmények között szabadságjogokat adni, vagy elvonni, az minimum diszkriminatív.

Az interjút a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg. Kiemelt kép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán.