Vályogviskók
15/05/2022 08:05
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
"Minden jó lehet valamire háború esetén. A tárgyak és az emberek új funkciót és új nevet kapnak."
Láttam ma egy fotóriportot egy Donyeck tartományi katonai kórházról. Omladozó vályogputrik, se tető, se ajtó, se ablak, az előtérben egy holttest kockás pokróccal letakarva. Egy másik fotón maga a hordágy látható: egy kiszerelt, ütött-kopott, véráztatta ajtó. Minden jó lehet valamire háború esetén. A tárgyak és az emberek új funkciót és új nevet kapnak. Ahogy az ajtóból hordágy, az emberből hős, áldozat, menekült, vagy éppen áruló vagy bűnös lesz. Pillanatok alatt. A tegnap még békésen tengődő parasztember, aki igyekszik betapasztani omladozó viskóján a vályogfalat, hogy ne dőljön rá, ma háborús áldozat. A tegnap még gyermekeit nevelő, netán olykor ittas urával folyton pörölő asszony, ma gyászoló anya, vagy nemi erőszak áldozata lehet. A tegnap még fiatal apa valahol Kelet-Oroszországból, akinek jó ötletnek tűnt, hogy beálljon a hadseregbe, ott lehet pénzt keresni, hogy eltartsa a családját, ma temetetlen halott egy bevetetlen ukrán mezőn. Ennek a háborúnak az egyik ürügye a szabad kisebbségi nyelvhasználat, ez nem egyedüli eset a történelemben. Nem kis mértékben függ a sorsunk attól, hogy hol születtünk és hogy mit osztott nekünk a gép. Aztán látok még egy képet, ez Erdélyben, Csíkszeredában készült. A magyarországi pénzből épült, parádés Erőss Zsolt stadionban. A lelátók alatt függönnyel, ágyakkal berendezett helyre kis kuckók, rengeteg gyerek, kötélen a száradó ruhák. Több mint egy évig azoknak a csíksomlyói romáknak az otthona, akik egy pusztító tűzvészben veszítették el viskóikat. Amelyek nagyjából úgy nézhettek ki, mint a leírt donyecki hadi kórház békeidőben. Nekik így sikerült, így élnek most. Ugyanarról a dologról beszélünk, nem véletlenül.
Józsa Márta jegyzete.
Az Útszélen témái voltak:
Mindenki az anyanyelvén a legokosabb, különösen gyerekkorban. Egy roma iskola, ahol bárki az anyanyelvén beszélhet, akkor is, ha azt nem értik a tanáraik – maximum valaki majd fordít nekik. És ettől még a magyarórákon is jobban tanulnak a gyerekek.
És: „...olyan társadalomban élünk, melyben alapszabály, hogy a politikus, aki kiállna a roma emberek emberi és szociális jogainak maradéktalan érvényre juttatása mellett, nem lehetne többé politikus.” – avagy mi a tanulsága egy erdélyi, roma telepen történt tűzvésznek.
Vendégeink:
Kerekesné Lévai Erika a Magiszter Iskola Tiszavasvári tagintézményének vezetője
Borbély András költő, társadalomkutató
