Varsónak és Budapestnek mindenesetre lesz egy új szövetségese
27/09/2022 08:37
| Szerző: Kárpáti János/Klubrádió
A nemzetközi sajtó az olasz választásokon győztes fasiszták további lépéseit elemzi, Meloni lebonthatja azt a Putyin-képet, hogy ő lenne a kereszténység védelmezője, és inkább kommunista vezetőként tekint rá. De mi történik a koalícióban? És Svédországban, Csehországban, Magyarországon? Hogyan segítheti Orbán Viktort Meloni? Nemzetközi lapszemle.
Giorgia Meloni teljes mellszélességgel támogatja Ukrajnát, de koalíciós partnerei eddig Vlagyimir Putyin mentegetőiként nyilvánultak meg. Az olaszországi választás győztesére így hamarosan próbatétel vár, mennyire mutat határozottságot Moszkvával szemben – írja a The New York Times.
Hogy miként tud majd navigálni Meloni, az a lap szerint az Európai Unió szempontjából döntő fontosságú lesz, mert fenn akarja tartani az Oroszországgal szembeni egységes frontot, miközben a tél közeledtével a szankciók egyre fájdalmasabbak. Meloni Ukrajnával kapcsolatos álláspontját hitelesnek tartják egyes elemzők, akik felhívják a figyelmet arra is, hogy az általa vezetett pártszövetség többi tagjának a gyenge választási szereplése miatt aligha érheti erős kihívás ezt az irányvonalat. Nathalie Tocci, a római külügyi intézet igazgatója „tűzbe tenné a kezét” azért, hogy Meloni ebben a kérdésben nem fog meghajolni.
A The New York Times cikkében rámutatnak, hogy Meloni posztfasiszta politikai neveltetése, amelyben Oroszország mint a kommunista internacionalisták vezető hatalma a komoly veszélyforrás, a "kereszténységet védelmező Putyinnal" kapcsolatos pozitív hozzáállást is segíthet legyőzni.
Az amerikai lap kitér arra, hogy nem Olaszország az egyetlen olyan európai ország, amely elbizonytalanodott a Moszkvával szembeni kemény fellépés folytatásával kapcsolatban, Prágában például tízezrek vonultak az utcára, hogy tiltakozzanak az emelkedő energiaárak miatt, és a demonstrálók egy része a NATO-ból és az EU-ból való kilépést is követelték. Svédországban Putyin iránt rokonszenvet mutató párt győzött a választásokon, Orbán Viktor magyar miniszterelnök pedig, aki most lelkesen gratulált Meloninak, gondokat okozott az Uniónak, amikor az olajembargó megszavazása fejében országa számára mentességet követelt és kapott az intézkedés alól. Elemzők azonban nem számítanak arra, hogy Olaszország ugyanolyan játékot fog játszani a szankciókkal, mint Magyarország. Meloni maga is felelősségérzetét hangsúlyozta beszédében.
A Frankfurter Rundschau kiemeli, hogy Olaszország leendő kormányfője eddig ellenséget kreált Brüsszelből, másfelől viszont az országnak igencsak szüksége van az uniós támogatási pénzekre. A frankfurti lapnak megszólaló elemzők úgy vélik, hogy Meloni kerülni fogja a heves összeütközéseket az uniós intézményekkel. Varsónak és Budapestnek mindenesetre lesz egy új szövetségese, és a Rundschau szerint aligha képzelhető el, hogy a Meloni-kormány megszavazza a Magyarországnak szánt uniós támogatási pénzek megkurtítását.
Mi is az a posztfasizmus, és miben különbözik a neofasizmustól? – erről kérdezte a Le Figaro Michaela Marzano olasz filozófus-írónőt. A posztfasizmus kifejezést először a német Martin Schulz használta, amikor a Meloni-párt hatalomra kerülésének a veszélyére hívta fel a figyelmet. Olaszországban eddig ezt a szót nem nagyon használták, inkább neofasizmusról beszélnek. Az Olasz Testvérek, amelyet Meloni alapított, lényegében Gianfranco Fini Nemzeti Szövetségének volt a transzformációja, a Nemzeti Szövetség pedig a virtigli fasiszta Giorgio Almirante által 1946-ben létrehozott Olasz Szociális Mozgalomból jött létre.
Az Olasz Szociális Mozgalom jelképe a zöld-fehér-piros láng volt, amelynek "mindig lobognia kell" Mussolini sírján. Gianfranco Fini a 90-es években elismerte, hogy a fasizmus a gonoszságot testesítette meg, és eltörölte a trikolor lángot mint pártjelképet. Meloni – Finivel ellentétben – saját maga soha nem határolódott el a fasizmustól, és újra a párt jelképévé tette a háromszínű lángot, mondta a Le Figarónak Michaela Marzano, aki szerint ezért a posztfasizmusnál helyesebb lenne a neofasizmus szó használata. A fasizmus mai itáliai megnyilvánulási formái közül a homofóbiát, az idegengyűlöletet és a mélységes iszlamofóbiát emelte ki. Mint mondta, a fasizmus az, amikor a jogszabály nem csak azt mondja meg, mit szabad tenned, hanem azt is, hogy kinek kell lenned.