Vén rohadékok - klasszikusok punkritmusban

Pálinkás János (Juan) az új klubrádiós honlapon dolgozik február óta, és amikor felmerült, hogy szerepeljen a zenedoktor dr. Bubnó műsorában, elsőre hárított, hogy nem ismeri eléggé a klasszikus zenét, és hogy ő inkább a kortárs "komoly"zene iránt érdeklődik, ha már ebben az irányban tapogatóznak a fülszőrei - és nem éppen punkot, downtempot, absztrakt hiphopot vagy dark wave zenéket hallgat.

Végül sikerült meggyőzni, és jót beszélgettek Szemző Tiborról, Philip Glassról, valamint Steve Reichről, aki az egyik legnagyobb kedvence. Reich egyik leghíresebb minimalista darabja a Music For 18 Musicians, melyről Rácz Zoltán, az Amadinda zenekar egyik oszlopos tagja így nyilatkozott: "Ha el kellene vonulnom egy lakatlan szigetre, ahová csak három művet vihetnék magammal, a Music for 18 Musicians biztosan helyet kapna".

Mivel a darab kb. egy órás, ezért egy rövidebb, remixelt, átértelmezett változatát mutattuk be a rádióhallgatóknak, ami egy 1999-es Reich Remixed című CD-n kapott helyet, melyen elektronikus zenével foglalkozó előadók tisztelegtek a művész előtt. 

Steve Reich: Music For 18 Musicians (Coldcut Remix)

Dr. Bubnó szokásához híven zeneterápiát alkalmaz páciensein, és az alábbi darabbal gyógyított az adásban.

Adrian Willaert: Vecchie letrose

Adrian Willaert németalföldi reneszánsz zeneszerző darabja (címe szabadfordításban Vén rohadékok) olyan megkeseredett idős emberekről szól, akik folyamatosan figyelik embertársaikat, és terveket szőnek ellenük. A bemutatott (és belinkelt) darab előadója Jordi Savall és az Hesperion együttes. Jordi Savall a 14-17. század zenéjének egyik legemblemetikusabb mai előadója, mert úgy nyúl hozzá a régi zenékhez, ahogy egy punk tenné: leszedi róla a fölösleges csicsát és "barokk kéztartást", és csak a zenére koncentrál, nem érdekli a rárakódott pátosz.

A műsorban szó esett még arról, hogy a klasszikus zenét ölelő (hagy)máz és sznobéria mennyire taszító és idegesítő tud lenni sokak számára. Önök hogy vannak ezzel?