Viktor csendben – Selmeci János jegyzete

Orbán Viktor csendben van, pedig csak némi emberség kellene. Mondani pár szót a bebörtönzöttekért, a megkínzottakért, a halottakért. Azokért, akiket egy zsarnok rendszer a relatív jólét ígéretével megfosztott a szabadságuktól, majd amikor már a relatív jólétet sem tudja biztosítani, a szabadság helyett jött a rendőr és a gumilövedék. 

Egy diktatúra áldozatai ők, ahogy egy diktatúra fojtotta vérbe az '56-os forradalmat is, aminek emléke Orbán Viktor és pártja számára állítólag annyira fontos. Ez ellen a diktatúra ellen harcolt ő maga is, ennek utolsó képviselői figyelték meg és vitték börtönbe őt is, amikor a szabadságért tüntetett. Nagyjából ugyanazért küzdött akkor, mint azok a tüntetők, akikhez most egy szava sincs.

Pedig ő az, aki mindig a népre hivatkozik. A választókra, akik mögötte állnak, és mögötte tényleg állnak, a belorusz diktátor mögött már csak a megvásárolt elit, a választásokat elcsaló bürokraták és a tüntetőket látszólag őszintén gyűlölő erőszakszervezetek vannak, a szabad választók pedig az utcán, a zsarnokság ellen. Ilyen elnököt a legitimitását az ugyan becsapott, megzsarolt, lefizetett választóktól, de legalább választóktól nyerő magyar miniszterelnök sem tekinthet megválasztott elnöknek, csak egy diktátornak.

Tüntetők véresre verése, megnyomorítása, indokolatlan bebörtönzése elfogadhatatlan. Akkor is ha demokráciában történik, akkor is, ha nem. Ezt az elmúlt tíz év haza tüntetései alapján a tisztesség és emberség legtöbb határát már régen átlépő Orbán Viktor sem gondolja másképp. Csak ki kellene mondania. Nem a politikai ellenfeleinek, Brüsszelnek, a liberálisoknak felelne meg ezzel, hanem egy morális minimumnak.

Egy ember lenne, aki elítéli az embertelenséget. Ez tényleg ennyire nehéz? 

Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2020. augusztus 14-i adásában hangzott el. Címlapi kép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán