Volt SZFE-vezető: Rossz értelemben vett nemzeti oktatás lehet az egyetemen

Új ablakban

2021. február 22. Megbeszéljük / részlet, Upor László (21.02.22.)

21:39

00:00

„Lakáskeresésben vagyunk” – mondta –, jönnek a telefonok, felajánlások arra, hogy hol lehetne egy vagy akár több helyen folytatni. Senkinek a jóindulatát nem akarják kihasználni, de nem is akarnak álszerényen úgy tenni, mintha nem jönne jól minden segítség. Ha kapnak támogatásokat, azokat sem elsősorban személyi kiadásokra költik elsősorban. Nem lesz könnyű, de a közösség nevében is mondhatja, hogy tele vannak bizakodással – tette hozzá.

Elmondta: a Freeszfe nagyon sok minden akar lenni; olyan alkotó-tanulóközösség, amely valamelyest hasonlít a régi Színház- és Filmművészeti Egyetemre, de azt senki ne várja, hogy holnapután akkreditált felsőoktatási intézmény legyen. Azt nem látja elképzelhetőnek, hogy legyen egy nagy tulajdonos, aki bevásárolja magát az egyesületbe, azt mondja, hogy onnantól lesz pénz, paripa, fegyver, de ő működteti a boltot. Ehelyett sok kisebb-nagyobb támogatásban bíznak.

Az oktatással kapcsolatban sokan mondják, hogy bizonyos közegben a papír kevésbé számít, mint a tudás, amit valaki megszerzett. Ha a végén hivatalos papírokat is tudnak adni (maguktól vagy más intézmény segítségével), az hab a tortán. Az elmúlt évek lépései után nem nagyon hiszi, hogy az állam egyszer csak a homlokára csapna, és azt mondaná, hogy „mostantól elismerünk titeket” – jegyezte meg Upor László.

Kiállás a rendszerrel szemben

Azt tapasztalják, hogy a támogatók buborékja a megszokottnál sokkal bővebb, a társadalom jelentős rétegei felől érzik a szimpátiát, nem igaz, hogy csak az értelmiség, csak a középosztály támogatja őket. A brutális ellenpropagandával együtt is sokan vannak tisztában azzal, hogy mivel kellett megküzdeniük az SZFE-seknek – tette hozzá Upor László.

Úgy fogalmazott: „nem képzeltük magunkat hősnek”, tettük a dolgunkat, és ez lett belőle. Meglepő volt a számára, hogy hány ember nem teszi ezt meg a saját helyzetében. Noha nem naiv, tudja, mi a helyzet az országban, mégis meglepőnek tartotta, hányan látták beléjük, hogy „na most majd a színművészetisek megmutatják”, miközben bárkinek adott ez a lehetőség.

Vidnyánszky Attila a Magyar Nemzetnek azt mondta, többen jelentkeztek az SZFE-re, mint tavaly, nem hallgattak a fiatalok a „baloldali propagandára”. Upor László azt mondta: nem akarja minősíteni a kuratórium elnökét, de „nincs nagyon jó viszonyban a számokkal”, mert a tavalyi 1400 jelentkező nem sokkal kevesebb, mint az 1200, és hozzávéve, hogy a harmada-negyede volt a meghirdetett helyek száma, akkor kiderül, hogy  a túljelentkezés az ötöde-hatoda a tavalyinak. Ráadásul se szándékuk, se lehetőségük, se energiájuk propagandát folytatni azért, hogy ne jelentkezzenek diákok az SZFE-re, „komoly lelki teher lehet annak, aki így látja”. Egyébként mindenkinek azt kívánja, hogy legyen sok tehetséges jelentkező.

Két színészképzés lesz?

Jelezte, ez nemcsak színészképző, hanem komplex iskola, ahol tévés, filmes, színházi képzések vannak, de a rövid válasz: máshol és máshogyan fognak tanítani, mint azok, akik átvették az egyetemet. Upor László úgy fogalmazott: nagyon sok szót elrabolt ez az erősen akarnok rendszer, például a nemzetit. Valami olyasmit értünk rajta, ami patetikus, múltba meredő, egyoldalú, kirekesztő, mert így használják, így építették fel a lényegét. Szerinte annál nem nagyon lehet és nem nagyon kell nemzetibben oktatni; mindent meg kell tanítani, ami a nemzet irodalmából, színházából, filmjéből értékes. Akkor van baj, ha kijelölnek irányokat, és meghatározzák, hogy mi számít nemzetinek. Rossz értelemben vett nemzeti oktatás lesz, ha valóban abba az irányba halad, amit az újonnan „bevásárolt” oktatók névsorának egy része sugall, de egy kicsit bízik abban, hogy felülkerekedik a szakmaiság.

A beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. Címlapi kép: Klubrádió