Zongora, lecke – Dési János jegyzete

A Margitszigeti Színház lemondta egy ukrán születésű zongoraművész fellépését. Mire a Fidesz putyinista szövegeit álmukból felverve is elmondani kész alakjai, köztük az egykor jobb sorsra érdemes Vidnyászkyval, azonnal belemondták néhány szembejövő baráti mikrofonba, hogy ez már micsoda dolog, és hogy lehet ilyet tenni az orosz kultúra képviselőjével és skandalum és a nyugati liberális médiaterror – de szerintem még Soros, Brüsszel és az átoperált óvodisták is szerepeltek az átkozódásban –, és kollektív büntetés, és ilyenek ezek, és a kultúra mindennek felett.

Most hagyjuk ki azt, hogy a Margitszigeti Színház még nem áll jó Vidnyánszky uralma alatt, ami tűrhetetlen és tenni kell ellene nyilván. Pedig azt is milyen szépen le lehetne pusztítani és eljelentékteleníteni.

Inkább nézzük a tényeket: Valentina Lisitsa Ukrajnában született, egyik szülője lengyel a másik orosz nemzetiségű, magát interjúiban ukránnak nevezi. Azaz a lemondást már csak ezért sem lehet származására fogni. Amúgy, ha a fideszista-kremlista szöveget felmondó fickók elolvasták volna a színház és az igazgató Bán Teodóra nyilatkozatait és közleményeit, akkor abból megtudhatták volna, hogy a lemondás oka nem az orosz kultúra elleni fellépés– persze légből kapott vádja – volt. Hanem annyi, hogy Lisitsa május 9-én az oroszok által megszállt Mariopulban ünnepelte a győzelem napját. Azaz egy nagyon is egyértelmű politikai gesztust tett. Kiállt a megszállók, a gyilkosok, a várost lerombolók mellett – a beszámolók szerint nem csak klasszikus orosz szerzőket játszva, hanem orosz katonadalokkal is bátorítva a megszállókat. Kijelentve, hogy kötelességének érzi kiállni ezekben a nehéz napokban Mariopul felszabadult lakossága mellett. A lemondás oka tehát ez: aki a gyilkosok mellé áll egyik nap, az ne jöjjön másnap azzal, hogy művészet meg zene meg peace and love.

Amúgy Lisitsa régóta nem titkolja, hogy támogatja az orosz megszállókat Ukrajnában. Volt is emiatt már konfliktusa. Például 2015-ben a Torontói Szimfonikusok mondták le a koncertjeit, mert az amúgy Amerikában felnőtt zenész azt hangoztatta nyilvánosan, hogy nagyon is helyes Kelet-Ukrajna orosz megszállása, mert az ukránok nácik. És szűrőtáborokat kellene felállítani nekik, hogy szétválogassák a jókat és a rosszakat. Persze akkor az volt a válasz, hogy azért büntetik, mert élt a szabad véleményalkotás jogával – a mariopuliak egy jelentős része már nem élhet ezzel, mert nem él. Amúgy a Margitszigeti Színház is élt szabad véleményalkotási jogával, amikor úgy döntött, hogy nem kér egy putyinista provokátorból, még ha az egyébként elég jól zongorázik.

Történetünk szereplője amúgy végighaknizta az elfoglalt várost, az úgynevezett népköztársaságot – díszvendégként ünnepelték, nyilván politikai véleménye és nem Csajkovszkijban elért sikerei miatt. A politika nem új terep neki, május elején a moszkvai ukrán követség előtt adott demonstratív koncertet, amelyben az ukránok által elkövetett kegyetlenségekről szólt, meg arról, hogy az ukránok elnyomták, sőt még gyilkolták is az oroszokat például Odesszában is.

Putyinista szószólok akadnak mindenfelé a világban, még ha nálunk egy négyzetméterre jóval több is esik az átlagosnál, ami elég szomorú, de tény. Elég nagy szégyen, hogy Magyarország kimarad az Oroszország ellen formálódó közös embargóból, és nem azzal foglalkozik, hogyan lehetne helyettesíteni az orosz gázt és olajat, hanem azzal, hogy a putyinista szöveget nyomja teljes erőből. Ebbe a sorba persze beleférne egy putyinista propagandájáról ismert zenész is. Még szerencse, hogy van, akinek helyén a szíve és minden átkozódás és fenyegetés ellenére, köszönettel lemondja az efféle fellépést, legalább egy kicsit megmentve az ország becsületéből.

Dési János jegyzete a 2022. május 23-i Esti gyorsban hangzott el.