Zsolt evangéliuma - Lampé Ágnes jegyzete

„Miniszterként viszonylag jól keresek, és keresztény emberként kötelességemnek érzem, hogy a szerencsétlen emberekről, hajléktalanokról gondoskodjak. Ezért adok például pénzt a Máltai Szeretetszolgálatnak. De tönkretenném a családomat, ha egyszer csak hazavinnék nyolc hajléktalant.”

Nyilván kitalálták, ki mondta ezt. Igen, a második legnagyobb ma élő keresztény, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes. Ráadásul épp azon a napon, amikor Szalai Kriszta színésznő felhívására alig két nap alatt több mint 11 millió forint gyűlt össze adakozásból a kilakoltatás előtt álló kilencgyerekes zsámboki családnak.

Az édesanya első, alkoholista férje bántalmazta őt és a gyerekeket, ezért elszöktek tőle. De a lakásgondokat nem tudták megoldani, kénytelenek voltak visszamenni. Amikor a nő végső kétségbeesésében levélben fordult segítségért a legnagyobb keresztényhez, a legkeresztényebb keresztényhez, Európa DNS-nek őrzőjéhez, azaz a miniszterelnökhöz, azt a választ kapta, hogy segíteni nem tudnak, de kitartást és további minden jót kívánnak.

Szép. Keresztényi. Mi pedig ezt is lenyeljük.

Mészáros Lőrincnek, a harmadik legnagyobb ma élő keresztyénnek nagyjából öt másodpercnyi bevétele lenne ez a 11 millió, már ha segíteni akarna bárkin is. De Semjénnek vagy Orbánnak se sokkal több. Még politikai célokra is kihasználhatták volna a nagy keresztény adakozást az EP-kampány hajrájában.

De őket a nagy kereszténységben a szegények, a hajléktalanok, a gyerekek nem érdeklik. Annyira biztosak a győzelemben, hogy ilyesmivel nem kell bajlódniuk. Mert még egyszer: mi ezt is lenyeljük. Pedig nem vagyunk annyira érzéketlenek, mint amennyire látszik, hisz az emberek gyorsan és önzetlenül segítettek. Akkor mégis, hogy van ez? 

Lampé Ágnes jegyzete a 2019. május 15-i Esti gyorsban hangzott el.