Archívum

Eredetileg hidrológus professzor, a vízgazdálkodás nemzetközi szakembere, évekig az UNESCO Természettudományi Szektorának főigazgató helyettese volt Szöllősi-Nagy András. De hogy kerül egy hidrológus professzor a Dobszerda kulturális portrésorozatába? Úgy, hogy , feleségével, a festőművész Nemes Judittal együtt mára kétezernél is több művet számláló kortárs gyűjteményt hozott létre, amelyet évtizedekig Párizsban őriztek, s amelyet Idén nyártól Balatonfüreden láthat a közönség. Ugyanis a város a rendkívül értékes műgyűjtemény számára rendelkezésre bocsájtotta egyik legszebb épületét, amelyet remek felújítás után Modern Műtár néven kortárs művészeti köpontként látogathatunk. Szöllősi-Nagy András volt a Dobszerda vendége. 

A 2023. június 7-ei adás ismétlése: 

A cannes-i filmfesztivál idei aranypálmával díjazott magyar animációs filmrendező, Buda Flóra Anna volt a Dobszerda vendége

A 2023. május 17-ei adás ismétlése:

“A nemzet komolyabb dolog, minthogy a politikusokra bízzuk”- írja naplójegyzetei egyikében Végel László újvidéki regény- és drámaíró, esszéista, a vajdasági magyar kisebbség egyik legjelentősebb képviselője, akinek népszerű írásai magyarul és szerbül is megjelennek. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémián a napokban mondta el székfoglaló beszédét, belefoglalva egy Sinkó Ervinről szóló, a kisebbségi lét gyötrelmeiről írt monodrámáját is, amelyet Máté Gábor olvasott fel. Végel László volt a Dobszerda vendége, akivel a kétnyelvűségről, de a nyelv hatalmáról is beszélgettünk. Azt is megtudhattuk tőle, milyen nyelven álmodik.

A 2023. április 26-ai adás ismétlése:

Hetente többször úszik, legalább kétszer, háromszor színházba megy, gyakran moziba, még gyakrabban hangversenyre. Egy jó darab kedvéért ha kell, akár a világ végére is elautózik. Mindenkit ismer és mindenki ismeri. Nem csak azért mert jóval túl van a kilencvenen, hanem mert ma is vonzó, izgalmas, rendkívül sokat tudó és mindig mosolygó ember. Román Panni eredetileg tanár, néprajz kutató, gyűjtő. Egész életét nagy formátumú emberek társaként töltötte , közülük csak két fontos név: Román József esztéta, író és Mándy Iván író. Román Panni volt a Dobszerda vendége.

A 2023 március 29-ei adás ismétlése:

"Egy kicsit a főzéshez is hasonlít, úgy adagolom egy előadásba a különböző műfajokat, és érzelmeket, ahogy egy séf az alapanyagokat és a fűszereket” - mondja Duda Éva rendkívül népszerű koreográfus, aki legújabb előadásában Frida Kahlo festőművész életét és művészetét egy csodálatos álomvilág megjelenítésével állítja színpadra. De nemcsak a táncról és a Duda Éva Társulatról kérdeztük. Olyan családban él, amelynek tagjai tudatosan vállalják a közéletben való aktív részvételt. Ez is témája volt az adásnak.

A 2023. március 8-ai adás ismétlése:

A jövő héttől láthatjuk a Kojot négy lelke című magyar animációs filmet, amelynek egy furcsa, ravaszdi róka és egy gonosz farkas keveréke a címszereplője. Az egész estés, hagyományos eszközökkel készült rajzfilm indián mesékre és távoli népek teremtéstörténeteire épül, s arra próbál megoldást keresni és kínálni, hogy az ember és a természet hogyan kerülhetne újra harmóniába egymással. Hogy mennyire realista vágy ez, s hol húzódik az illúzió és a remény határa, erről is megkérdeztük a Dobszerdában, a Gauder Áron és Bereményi Géza által írt film producerét, Temple Rékát.

A 2023. február 15-ei adás ismétlése:

Iskolateremtő és iskola alapító, táncos, koreográfus, tánc - és mozgás oktató, színész, dramaturg, és az egyik legnagyobb újrakezdő. Többször is úgy tűnt, feladja, aztán valahogy mindig úgy alakult, hogy sikerült magasabb szintre lépnie abból, amit kénytelen volt elengedni. Angelus Iván a legendás Orfeo Együttesben, majd a Stúdió K-ban színészként indult. Később a mozgás, a tánc vált élete központjává. Ő alapította a Budapesti Tánc Akadémiát, amely mára már cirkuszi menedzsmentet, oktatási struktúrát, kortárstánc pedagógiát is felvett oktatási listájára. Ugyanolyan sokoldalú az iskola, mint az alapítója. Angelus Iván volt a Dobszerda vendége.

A 2023 január 11-ei adás ismétlése:

Építészmérnöknek készült, de erősebb volt benne a zene iránti vágy. Így lett a magyar jazz gitárművészet egyik legnagyobbja. 1987 óta tanít a jazztanszéken, jelenleg is a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem docense, az iskola big bandjének vezetője. Az általa tanított növendékekből kerül ki a két professzionális hazai jazz Big Band, a Budapest Jazz Orchestra és a Modern Art Orchestra tagjainak nagy része. A László Attila Band 15 éven keresztül állt a kortárs jazz világ élén, később megalakult a László Attila Quintet formáció ugyancsak élvonalbeli zenészekből. A boldog balladák mesterének nevezik, s mellette a legjobb tanárok között is számon tartják. Épp adásunk pillanatiban ünnepli 70-ik születésnapját egy hatalmas koncerttel a MÜPÁ-ban. László Attila volt a Dobszerda vendége.

A 2023. január 4-ei adás ismétlése:

tt a Petőfi emlékév, amelyről így a legelején Margócsy István, Petőfi kutató, irodalomtörténész azt jósolja, hogy "lesznek konzervatív-nemzeti, de radikális baloldali Petőfi-ünnepek is, lesznek avantgárd ellenzéki megmozdulások, lesznek ünneplések a szibériai legenda jegyében, bizonyára lesznek még újabb újratemetések és rengeteg nemzeti színű zászlót fognak elhasználni Petőfi érdekében. Megvitatják majd (századszor): hős volt-e vagy áldozat, nemzeti mártír volt-e vagy forrófejű, meggondolatlan kamasz – ám mindennek egy lesz a mondanivalója: Petőfinek mindig igaza volt, amikor azt mondta, amit most mi éppen mondani akarunk. Margócsy István volt a Dobszerda vendége

1980-ban, éppen 41. születésnapján rúgták ki könyvkiadói állásából, mert nem azonosult a Kádár rendszer elvárásaival. Két évig könyvesbolti eladó volt, majd német nyelvtanításból élt. 1981-től egyik szerkesztője lett a Beszélő című szamizdat folyóiratnak. A szerkesztés és az írás mellett részese volt számos ellenzéki akciónak, tiltakozó aláírásokat gyűjtött, éhségsztrájkot szervezett, röpcédulákat írt és terjesztett. Lakásában időnként házkutatást tartottak, időnként bevitték a rendőrségre, civil ruhás állambiztonsági emberek jártak a nyomában. Ahogy egy önéletírásában olvashatjuk, ennek ellenére az ellenzékben töltött tízegynéhány év volt élete legjobb korszaka. Kőszeg Ferenc, bölcsész, politikus, újságíró, szerkesztő, a Helsinki Bizottság volt elnöke most Csörögnek a zászlók címmel gyűjtötte össze az elmúlt húsz évben írt esszéit. Ő volt a Dobszerda vendége.

Egy sváb nyelvű faluban volt gyerek, ahol az emberek egymás közti kapcsolatát erősen meghatározta, ki milyen nyelven beszél. Úgy véli, talán ez indította el a lélektan és a nyelvészet határán álló tudomány, a kognitív pszichológia iránti érdeklődését, amely által az emberi megismerést kezdte kutatni, s hogy hogyan látjuk és hogyan képezzük le a világot. Pléh Csaba az MTA rendes tagja, a BME Kognitív Tudományi Tanszékének alapító egyetemi tanára, számos tudományos könyv szerzője a Covid idején elzárva a világtól úgy érezte, itt az ideje, hogy saját múltját is feldolgozza. Ahogy ő maga fogalmaz, „szubjektív, esszéisztikus tudománytörténetet” írt, amelyben gyerekkorát és a későbbi szakmai életútját is meghatározó embereket is megismerhetjük. Ő volt a dobszerda vendége.

Televíziós, majd rádiós szerkesztő, jónéhány idegen nyelv és a klasszikus zene irodalom mindentudója, hajdani média forradalmár, ma neves műfordító, többek között Günther Grass, Sebastian Haffner, Robert Menasse, David Schalko, és Lutz Seiler munkáit fordította németről magyarra. Legújabb témája a nácizmus idején elutasított, sőt elégetett irodalmi alkotások újra élesztése, mint például Erich Kästner nem rég újra felfedezett és eredeti formájában kiadott "Ebek harmincadja, Fabian egy moralista regénye”, amelynek magyar fordítója. J. Győri László volt a Dobszerda vendége.

Szinte nincs olyan magyar kortárs író, akivel ne készítette volna interjút, s nincs olyan számottevő irodalmi alkotás, amelyről ne írt volna kritikát. Legutóbb az “Egy teljes év” című sokszáz oldalas beszélgető könyve Nádas Péterrel készült, akit nagyon kevesek tudtak eddig ennyire őszinte, szinte minden titkot feltáró, ugyanakkor kritikus, olykor keményen szembenéző kérdések által szóra bírni. Neki ez is sikerült, ahogy legutóbb az év új jelentős regényének szerzőjével, Tompa Andreával az Élet és Irodalom hasábjain. A vérbeli szerkesztő, kérdező, kritikus és irodalomtudós, Károlyi Csaba volt a Dobszerda vendége, akivel ha néha van is vitatkoznivalónk, az biztos, hogy nagyon sokat segít eligazodni a magyar irodalom nagy tengerében.

A cannes-i filmfesztivál idei aranypálmával díjazott magyar animációs filmrendező, Buda Flóra Anna volt a Dobszerda vendége

"1956 szeptemberében az utcát, ahol általános iskolánk állt, Sztálin útnak nevezték, a népfelkelés napjaiban az elesett hősök tiszteletére megkapta a Magyar Hősök útja nevet, ezt az elnevezést azonban a népfelkelést ellenforradalomként megbélyegző kommunista rezsim nem fogadhatta el. Így az 1957 júliusában kiállított hetediket év végi bizonyítványomban ugyanennek az iskolának a címe már így szerepelt: Népköztársaság útja”- mesélte el köszönő beszédében Dalos György, Berlinben élő magyar író a nemrég neki ítélt Heinrich Mann díja átvételekor a Berlini Művészeti Akadémián. Dalos György volt a Dobszerda vendége, akit készülő regényéről is kérdeztünk, amelyben a Körülmetélés című egyik első kötetében megismert nagymamájával vitázik az ukrajnai háború kezdetén, és persze a héten zajló Artistic Freedom című konferencia is szóba került, amelyen előadást tart.

“Csak az lehet boldog, aki jó is” - így kezdi a Zsoltár című versciklusát, s azzal folytatja, hogy “az egyistenhit bevezetése óta kisebb és nagyobb istenek is arra kényszerültek idővel, hogy valami állást vállaljanak az egyetlen hatalmon maradónál.” 

“A nemzet komolyabb dolog, minthogy a politikusokra bízzuk”- írja naplójegyzetei egyikében Végel László újvidéki regény- és drámaíró, esszéista, a vajdasági magyar kisebbség egyik legjelentősebb képviselője, akinek népszerű írásai magyarul és szerbül is megjelennek. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémián a napokban mondta el székfoglaló beszédét, belefoglalva egy Sinkó Ervinről szóló, a kisebbségi lét gyötrelmeiről írt monodrámáját is, amelyet Máté Gábor olvasott fel. Végel László volt a Dobszerda vendége, akivel a kétnyelvűségről, de a nyelv hatalmáról is beszélgettünk. Azt is megtudhattuk tőle, milyen nyelven álmodik.

A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia minden évben névadója, Széchenyi halálának évfordulóján egy-egy nemzetközileg elismert tudóst, vagy művészt kér fel, hogy tartson a “legnagyobb magyar” eszméihez méltó u.n. serlegbeszédet. Idén Karsai György klasszika-filológus, színháztörténész, irodalomtörténész, egyetemi tanár tartott a meg a Széchenyi emlékbeszédet "A hatalom természetrajza: Aiszkhülosz Leláncolt Prométheusz-a, avagy a tudni nem érdemes dolgok tudománya" címmel. Természetesen- ahogy a professzor minden ókor-történethez kötődő tevékenységéből, - ebből a rendkívül aktuális beszédből is egyértelműen kiderült, hogy a klasszika-filozófia éppenséggel a tudni nagyon is érdemes dolgok tudománya. Karsai György volt a Dobszerda vendége, akitől azt is megkérdeztük, mit tanulhatunk Medeától és Antigonétól.

Hetente többször úszik, legalább kétszer, háromszor színházba megy, gyakran moziba, még gyakrabban hangversenyre. Egy jó darab kedvéért ha kell, akár a világ végére is elautózik. Mindenkit ismer és mindenki ismeri. Nem csak azért mert jóval túl van a kilencvenen, hanem mert ma is vonzó, izgalmas, rendkívül sokat tudó és mindig mosolygó ember. Román Panni eredetileg tanár, néprajz kutató, gyűjtő. Egész életét nagy formátumú emberek társaként töltötte , közülük csak két fontos név: Román József esztéta, író és Mándy Iván író. Román Panni volt a Dobszerda vendége.

Megírta a Békéscsabai Napsugár Bábszínház, később a Szentendrei Kulturális Központ, majd a Krétakör Színház, most pedig a SZKÉNÉ történetét. A Műegyetemen 50 éve működő SZKÉNÉ-ről 50 alkotóval késztett interjúi teljes látképet nyújtanak a szabad művészi gondolkodás képviselőiről. A magyar színházi világ legfontosabb elemének a függetleneket tartja, akiknek egyre kegyetlenebb sors jut ebben az országban. A Szegedi Bölcsészkar összehasonlító irodalom tanszékének oktatója, a Revizor Online főszerkesztője, színi kritikus, és színházi portréiról jól ismert újságíró, Jászay Tamás volt a Dobszerda vendége, akit arról is megkérdeztünk, hogy mit tart igazi szabadságnak és függetlenségnek a színházi szcénában, s hogy szerinte mennyi esélye van az ilyen típusú gondolkodásnak a mai Magyarországon.

18 évvel ezelőtt költözött New Yorkba, ahol ő nyitotta meg és működtette nagy sikerrel a Magyar Házat. Az ott szervezett programok segítségével viszonylag rövid idő alatt sikerült a magyar kultúrát, annak legjelentősebb szereplőit bevezetni a new yorki közönség fontos színtereire. Évekig Salmon Rushdie munkatársaként egy nemzetközi irodalmi programot vezetett, ma ő a Brooklyn National Library kulturális alelnöke. Ezt megelőzően, de máig is sikeres magyar dokumentumfilmek dramaturgja, most épp a Nádas Péterről készült Saját erdő kötődik a nevéhez. Orsós László Jakab volt a Dobszerda vendége.

Nyelvész, újságíró, író, tolmács, forgatókönyv író, filmrendező, tanár, de mindenek előtt művész. Magyarországról indult, élt a Szovjetúnióban, az Egyesült Államokban, Kanadában, Berlinben, Finnországban, s most ismét Magyarországon. Sok rövidfilm készítője, amelyek közül néhányat komoly díjakkal jutalmaztak. Jelenleg Tarr Béla nemzetközi mesterkurzusának hallgatója. Első nagyjátékfilmjét a kanadai magyar roma bevándorlókról készíti, akik közül jó néhánnyal személyesen találkozott. Jakab Edit volt a Dobszerda vendége.

"Egy kicsit a főzéshez is hasonlít, úgy adagolom egy előadásba a különböző műfajokat, és érzelmeket, ahogy egy séf az alapanyagokat és a fűszereket” - mondja Duda Éva rendkívül népszerű koreográfus, aki legújabb előadásában Frida Kahlo festőművész életét és művészetét egy csodálatos álomvilág megjelenítésével állítja színpadra. De nemcsak a táncról és a Duda Éva Társulatról kérdeztük. Olyan családban él, amelynek tagjai tudatosan vállalják a közéletben való aktív részvételt. Ez is témája volt az adásnak.

"Zene, építészet, irodalom, tanítás - ezek köré csoportosul az életem. Csak akkor érzem magam szabadnak, ha ebben a négy megnyilvánulásomban nem akadályoz meg senki. Nem fogják le a kezem, amikor megpendítek egy húrt, nem kerül göröngy a tollam alá, nem ütköznek semmibe kimondott szavaim, akadály nélkül húzhatok végig egy vonalat” - vallja az Ybl Miklós-díjas, Pro Architectura - díjas és Ipari Formatervezési Nívódíjas építész, belsőépítész és muzsikus. Építészeti munkássága mellett elektroakusztikus zeneművek komponálásával foglalkozik, filmzenéket is szerez, performanszokban vesz részt, több helyen oktat. Mátrai Péter volt a vendég a Dobszerdában.

"Számomra ebben a figyelemzavaros korban az egyedül a művészeti alkotások, a film, a könyv vagy a színház képes szubverzív erővel hatni, s csak akkor, ha intenzív koncentrációt igényelnek a befogadótól, egyszóval nem adják magukat könnyen. És persze ott van még a radikális őszinteség és a politikai aktivizmus szférája. Mások és önmagunk kíméletlen szembesítése azzal, amiben élünk" - vallja a költő, a hajdani rapper, író, dramaturg,  műfordító, egyetemi oktató, s egyre sikeresebb színpadi szerző, Závada Péter, aki Petőfit is egészen  más megvilágításban szemléli, mint ahogy azt megszoktuk. Ő volt a Dobszerda vendége március 15-én. 

A jövő héttől láthatjuk a Kojot négy lelke című magyar animációs filmet, amelynek egy furcsa, ravaszdi róka és egy gonosz farkas keveréke a címszereplője. Az egész estés, hagyományos eszközökkel készült rajzfilm indián mesékre és távoli népek teremtéstörténeteire épül, s arra próbál megoldást keresni és kínálni, hogy az ember és a természet hogyan kerülhetne újra harmóniába egymással. Hogy mennyire realista vágy ez, s hol húzódik az illúzió és a remény határa, erről is megkérdeztük a Dobszerdában, a Gauder Áron és Bereményi Géza által írt film producerét, Temple Rékát.

Az ötvenes évek közepén lelkész édesapját huszonkét év börtönre ítélte az akkori román politikai vezetés. Édesanyját pedig hét gyerekével együtt Erdélyen kívülre, egy Duna-Delta melletti lágerbe hurcolták, ahol az emberi szenvedés elképzelhetetlen módjaival kellett szembesülniük. A kitelepítés idején alig két éves legkisebb fiú, András megfogadta, úgy áll majd bosszút, hogy mindent megír, ha nagy lesz. Fogadalmát valóra váltotta. Igaz, csak néhány évtizeddel később, de megírta a család szenvedéseinek és csodával határos megmenekülésének  megrendítő történetét 821 rövid, biblikus  szakaszra bontva. Visky András, író, dramaturg, egyetemi tanár, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészeti vezetője volt a Dobszerda vendége. 

Falfúró, Roncsfilm, Kicsi, de nagyon erős, Goldberg variációk, Gengszterfilm, hosszú a sora azoknak a filmeknek, amelyek forgatásakor a kezében volt a kamera, sőt, amelyeket Szomjas Györggyel együtt ő is rendezett, de mindenképp ide sorolandó a Jancsó életmű néhány utolsó darabja, a Nekem lámpást adott a kezembe az Úr Pesten, Az utolsó vacsora az Arabs Szürkénél és az Anyád! A szúnyogok is. Grunwalsky Ferenc kapta idén a Filmkritikusok életmű díját, ahogyan nem sokkal ezelőtt a Zsigmond Vilmos operatőri életmű díjat is. Joggal, hiszen nélküle sokkal szegényebb lenne a magyar filmművészet, a filmoktatás, a filmtörténet. Ő volt a Dobszerda vendége.

Iskolateremtő és iskola alapító, táncos, koreográfus, tánc - és mozgás oktató, színész, dramaturg, és az egyik legnagyobb újrakezdő. Többször is úgy tűnt, feladja, aztán valahogy mindig úgy alakult, hogy sikerült magasabb szintre lépnie abból, amit kénytelen volt elengedni. Angelus Iván a legendás Orfeo Együttesben, majd a Stúdió K-ban színészként indult. Később a mozgás, a tánc vált élete központjává. Ő alapította a Budapesti Tánc Akadémiát, amely mára már cirkuszi menedzsmentet, oktatási struktúrát, kortárstánc pedagógiát is felvett oktatási listájára. Ugyanolyan sokoldalú az iskola, mint az alapítója. Angelus Iván volt a Dobszerda vendége.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a Dunaszaurusz című dokumentumfilmje indította a rendszerváltást. Be is tiltották. A kilencvenes években aztán sorra készítette a legégetőbb témákról szóló, mellbevágóan őszinte dokumentumfilmjeit. Akkor még igényt tartott rá a közmédia, amely vevő volt a kritikus hangra is. A kétezres években már egyre kevesebb eséllyel indult neki egy-egy komolyabb tényfeltáró alkotásnak, hisz nem sok esély látszott ezek közzétételére. 2010-től kezdve pedig gyakorlatilag megszűnt a valódi közmédia fogalma, így nem talált más lehetőséget, mint a derekára szíjazott tartóeszközre szerelt kameráját fél kezéhez igazítva a naponta súlyosbodó magyarországi közállapotokat folyamatosan dokumentálni. A szó legszebb értelmében lett ő a legalaposabb krónikás. Csillag Ádám megérdemelten kapta a Budapesti Nemzetközi Dokumentum Filmfesztivál életmű díját. Ő volt a Dobszerda vendége.

Vérbeli magyar tanár, vérbeli rádiós, vérbeli filmkritikus, kiváló műsorszerkesztő, remek főnök, kiváló ember. Aki ismerte, csak jót tudott mondani róla. A magyar kultúra iránti figyelme, nyitottsága, objektív ítélőképessége sokat segített a hajdan létező Magyar Rádió hallgatóinak, később a hajdani 168 Óra című lap olvasóinak, de barátainak, munkatársainak, humorát nagyra értékelő környezetének a szó legszebb értelmében vett polgári látásmód elsajátításában. Bölcs István sajnos már nem lehet beszélgetőpartnerem a Dobszerdában, ahogy pedig még néhány hete terveztem, de barátai, kollégái, volt tanítványai közül sokakat megkérek, hogy hangosan emlékezzenek rá. Így tehát mégiscsak ő lesz a Dobszerda vendége. 

Megszólalók:

Farkas Zoltán, Szénási Sándor, Mélykuti Ilona, Bolgár György, Gömöri György, Pomogáts Béla, Berényi Judit , Pohl Pálma és Lajtay Péter