„Szinte az első megjelenésétől, 1966-tól megkerülhetetlenné tették őt hirtelen tágulni képes erőtől feszülő, gondolkodásra késztető műalkotásai, vibráló, eredeti, szokatlan szemlélete és markáns habitusa. Ekkortól vált fokozatosan a korszak legjelentősebb mesterévé, tanítványokat maga köré gyűjtő apafigurájává; a neoavantgárd konzekvensen új utakat kereső szabad alkotójává – vajákos sámánjává, zen mesterévé, pápájává avagy rabbijává"– írja Kőhalmi Péter esztéta Erdély Miklósról, akinek művekben és műfajokban gazdag életművéről a szerző tizenöt éven át tartó kutatása nyomán most olvasható az első átfogó monográfia. Kőhalmi Péter volt a Dobszerda vendége.
