A Fidesz mindenhol ott van

A Fidesz kormányzásának 2015-től 2018-ig tartó időszakát elemzik csaknem 800 oldalon keresztül a Társadalomtudományi Kutatóközpont nemrég megjelent kötetei. A Mobilitás Kutatási Centrum munkatársai tíz éve tartó, szisztematikus vizsgálódásukkal ritka részletes képet rajzolnak a NER működéséről – írja a 444.

Azt próbálják megérteni, milyen mechanizmusok tartják életben Orbán Viktor rendszerét. Az derült ki, hogy a Fidesz három kétharmadának nem a gazdasági fellendülés a titka, tehát nem az, hogy tömegeket hoz előnyösebb gazdasági helyzetbe a 2010 előtti időszakhoz képest.

A korábbi és a mostani eredmények is visszaigazolták, hogy a magyar társadalom politikailag, felülről integrált. Ez azt jelenti, hogy nem lehet az emberek jövedelmi helyzetéből, képzettségéből, foglalkozásából vagy hasonló jellemzőiből egyenesen következtetni politikai szimpátiájukra. Ehelyett érzelmeink, identitásaink meghatározók, amiket jórészt maguk a politikai szereplők alakítanak.

Ez azt eredményezi, hogy az emberek jelentős része nem elsősorban a saját anyagi helyzete alapján választ pártot. A politikai szereplőktől érkező világértelmezés, az általuk kijelölt problémák és felelősök nagyobb befolyásoló erővel bírnak. „Ez nemcsak a fideszesekre, az ellenzékiekre is igaz, de egyetlen párt sem tudja ezt olyan hatékonyan kihasználni, mint a Fidesz.”

A hatalom képes kialakítani „egy univerzális világképet, amelyben a táborhoz tartozók megtalálják azt a világos kapaszkodót (üzenetet), amely alátámasztja, megerősíti a saját meggyőződésüket, meglevő véleményüket, vagy amelynek segítségével feloldják bizonytalanságaikat” – írja Huszár Ákos és Szabó Andrea az egyik tanulmányban. A cikk úgy fogalmaz: a Fidesz minden integrációs csoportban jelen van, némelyikben jobban, némelyikben kevésbé.

Az érzelmi, ideológiai alapú politizálás elsősorban a már meglevő tábor egyben tartására törekszik, a többieket inkább dezintegrálni próbálja. A leginkább bizalmatlan csoportok egyre kevésbé aktívak politikailag, miközben az emberek általában is kevesebbet beszélnek egymással politikáról. Igazán csak a felső rétegek foglalkoznak ezzel napi szinten, általában egyre kisebb az esélye, hogy valaki a sajátjától eltérő véleménnyel találkozzon, pláne éles helyzetben. Míg 2010-ben minden negyedik válaszadó azt mondta, gyakran téma a családban a politika, 2018-ra ez 14 százalékra csökkent.

Társadalmi csoportok

A munkanélküliek 2018-ra a korábbinál is jobban elszakadtak a többiektől: kevesebb ismerősüktől számíthatnak támogatásra, kevésbé foglalkoznak politikával, és kirekesztve érzik magukat. Továbbá nem sikerült növelni a magasabb képzettséget igénylő munkát végzők arányát, ebben kifejezetten rosszul áll az ország.

Viszont leszámítva a legmélyebb nyomorban élőket, még a nagyon nehéz helyzetben levők is valamivel jobban élnek, mint korábban, többet keresnek, és többet is fogyasztanak. Bizonyíték erre, hogy 2013-tól folyamatosan csökken az abszolút szegénység, azaz kevesebben szenvednek hiányt alapvető dolgokban, ami sokakat elégedetté tesz. 

Másrészt 2010 után jelentősen megnőtt a relatív szegények aránya, vagyis azoké, akik az össztársadalmi szinthez képest alacsony jövedelemből élnek. Ez nemcsak a munkanélkülieket, hanem jelentős részben azokat a dolgozókat érinti, akiknek van állásuk, de fizetésükből a szegénységi küszöböt sem érik el. 

Szintén érdekes változás 2015-höz képest – olvasható a 444-en –, hogy 2018-ban már nem az értelmiségiek, hanem a vállalkozók lógtak ki leginkább felfelé a társadalomból. Vagyis ők vannak a többiektől a legnagyobb integrációs távolságra. Ők váltak politikailag a legaktívabbá is.

Lokálisan integráltak

A kutatás egyik legfontosabb megállapítása, hogy a leginkább kisvárosokban élő úgynevezett lokálisan integráltak kulcsszerepet játszanak a NER fenntartásában. „Helyben jól ismert emberekről van szó, részben polgármesterekről vagy önkormányzati képviselőkről is, de nem feltétlenül politizálnak közvetlenül.” Lehetnek civilek, egyházi emberek és vállalkozók is.

Ebből a csoportból sokan közvetlen kuncsaftjai a NER-nek az uniós projekteken keresztül. Érthető, hiszen a legtöbb kistelepülésre nem is igazán jut máshonnan külső forrás. A projektekben résztvevő kivitelezők, szakértők, bürokraták pedig nem csak extra jövedelemre, de szimbolikus hatalomra is szert tesznek másokkal szemben.

A helyi értékekre építő klubok, körök kielégítik az emberek természetes vágyát, hogy tartozzanak valahova, büszkék lehessenek valamire. (…) De aki része akar lenni a közösségnek, nem érdekelt abban, hogy felforgassa a fennálló rendet. Ez ahhoz vezet, hogy elfogadják a nem nagyon jó, nem nagyon gazdag, nem nagyon igazságos, mégis stabil világot, amiben élnek. A NER mozgatóinak pedig a stabilitás az alapérdekük – emelték ki a cikkben.

Zárásként hozzátették: egyelőre nem látszik, hogy a járvány harmadik hulláma - legyen bármilyen extrém helyzet is - érdemben csökkentené a Fidesz támogatottságát. Ezzel együtt az elmúlt évben tömegek szembesültek a vírus gazdasági és egészségügyi hatásaival, amelyek a kormánynál is időnként kommunikációs bizonytalanságot okoztak.