Az Alkotmánybíróság elutasította a panaszukat, a Transparency Strasbourgba viszi a szuverenitásvédelmi törvény ügyet

Az SzVH október közepén a TI-ről szóló vizsgálatát lezárva arra a következtetésre jutott, hogy a Transparency „finanszírozásának, tevékenységének és kapcsolati hálójának áttekintése alátámasztja, hogy a vizsgált szervezet egy több mint harminc éve működő globális lobbihálózat részeként, a hálózat mögött meghúzódó nagyhatalmi érdekek mentén fejti ki politikai nyomásgyakorló tevékenységét”. 

Közlésük szerint a Transparency International Magyarország mint a Szuverenitásvédelmi Hivatal (SzVH) által elsőként kipécézett civil szervezet június 19-én fordult az Alkotmánybírósághoz. Panaszukban azt sérelmezték, hogy az SzVH működése és az ellenük indított, időközben már a szuverenitásvédelmi törvény előírásait egyébiránt megsértve közzétett jelentéssel lezárult eljárás folytán sérül a véleménynyilvánítás szabadságához és a tisztességes eljáráshoz fűződő joguk. Az Alkotmánybíróságnak mindössze három hónap elegendő volt ahhoz, hogy november 15-én határozatot hirdessen az ügyben.

Az Alkotmánybírság szerint sem a szuverenitásvédelmi törvény, sem az annak alapján létrejött Szuverenitásvédelmi Hivatal működése nem sérti az Alaptörvényt, sem az abban foglalt egyes alapvető jogokat. Mint írják, az Ab megállapítja, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatalt egyetlen törvény sem hatalmazza fel „hatósági jogkör gyakorlására”, ezért az „hatóságnak nem minősül”. A testület rámutat továbbá, hogy a hivatal „nem rendelkezik […] közvetlen szankcionálási lehetőséggel” és „nem jogosult jogkövetkezmények alkalmazására”. Az Alkotmánybíróság a SzVH-t közigazgatási hatóságnak nem minősülő, hatósági jogkör gyakorlására nem jogosult szervként írja le, amely a maga készítette jelentésében foglaltaknak nem jogosult érvényt szerezni.

Márpedig – folytatják – az Alkotmánybíróság szerint ha a Szuverenitásvédelmi Hivatal „jelentései nem minősülnek sem hatósági, sem más közigazgatási döntésnek”, akkor „azokkal szemben jogorvoslatot sem szükséges biztosítani” . Mivel a jelentései jogi értelemben nem bírnak kötőerővel, „értelemszerűen azokkal szemben bírósági felülvizsgálatnak sincs helye”. Eszerint, mint írják, ha az SzVH „jelentéseivel szemben bírói út nem áll rendelkezésre, [akkor] a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelme sem merülhet fel”. Egyetlen ugrás már csak a végső következtetés: a Szuverenitásvédelmi Hivatal „eljárására [a] tisztességes hatósági eljáráshoz való jog védelmi köre nem terjed ki.”

A TI szerint a hivatalnak a rájuk vonatkozó megállapításai sem tartalmaznak büntetőjogi büntetést, sem közigazgatási bírságot, „rosszindulatú, lejárató szándékkal megfogalmazott, teljességgel megalapozatlan hazugság” annál több található ebben a jelentésben. Erre az Alkotmánybíróság szerintük cinikusan annyit ajánl, hogy a „vizsgált szervezet, jó hírnevének védelme érdekében, bírósághoz fordulhat”. 

Ehhez hozzáfűzik: „ne feledjük, hogy NER14-et írunk, a hatalom érdekeit kiszolgáló, közpénz százmilliárdokból fűtött propagandamasinéria megszokott módszere a kipécézés, a lejáratás, a karaktergyilkosság. Elég célkeresztbe kerülni ahhoz, hogy valaki úgy érezze: jobb, ha meghúzza magát és nem arcoskodik, mert még bajba kerül. A Szuverenitásvédelmi Hivatal vizsgálata sokkal erősebb üzenetet hordoz, mint a lakájmédia bértollnokainak amúgy gyomorforgató förmedvényei. Annak súlya van, méghozzá nem is csekély, ha egy állami hivatal pecsétes papírt állít ki arról, hogy a megvizsgált személy vagy szervezet veszélyes a nemzet szuverenitására.”

A magyarországi jogi lehetőségek kimerítése után jön az Emberi Jogok Európai Bírósága. Várjuk szeretettel a kormányt Strasbourgba – zárják a közleményt.