Demeter Szilárd nem biztos benne, hogy kell ennyi kulturális intézmény

A volt miniszteri biztos szerint nehéz idők jönnek a kulturális területeken dolgozóknak is, ami érthető a jelenlegi gazdasági helyzetben és ő is a háborút hozta fel. Abban egyelőre biztos, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeumból nem kell elbocsátani senkit, új kiállításokat viszont nem feltétlenül tudnak szervezni. Szerinte a mostani nehézségek olyan változásokat hozhatnak, amikhez eddig nem tudtak vagy mertek hozzányúlni. 

„Rengeteg a párhuzamos struktúra, ahol racionális szervezéssel felére csökkenthetőek lehetnének a költségek és hatékonyabbá lehetne tenni a munkát. Abban sem vagyok biztos, hogy szükségünk van ennyi kulturális intézményre” – mondta Demeter Szilárd az új Indexnek adott hosszú interjújában. A Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója közölte is, mit tart feleslegesnek:

„Mondok egy példát, amire nyilván felhördülnek néhányan. Tucatnyi komolyzenei együttest tartunk el közvetlenül vagy közvetett módon állami forrásból. Rengeteg pénzbe kerülnek. Nélkülözhetetlen, presztízsműfaj, nem is ellene beszélek, nem a rockzenész horgad fel bennem a komolyzenészek ellen. De állítólag amikor összehívták a karmestereket, és megkérdezték, hogy ha egyszerre kellene színpadra állítani az összes zenészt, hány együttest állíthatnának össze, azt mondták, hogy négy teljes zenekart. Ha van tizenkét komolyzenei együttes, amiből egyszerre, egy időben négyet lehetne színpadra állítani, akkor miért ne lehetne összesen négy államilag finanszírozott együttes, ahol minden zenész akkora fizetést kap, hogy ne kelljen öt-hat helyről összekaparnia a pénzét. Ez a fajta menedzsmentlogika hiányzik a kultúrából.”

Korábban nagy port kavart az a megnyilvánulása, hogy a magyar irodalom nyolcvan százalékát kukázná, és most ismét a hazai írók helyzetéről beszélt: szerinte bár a magyar szerzők jelentős része azt gondolja magáról, hogy pusztán a nyelv miatt nem világhírű, úgy véli, ez nem igaz. A magyar irodalomnak nincsenek igazán „headlinerei” Nádas Péteren kívül, és bár vannak olyanok, akikre lehet építeni, egyelőre nincsenek benne a világirodalmi elitben.

Hogy ez miért lehet, azzal kapcsolatban úgy folytatta: „Nem tudom alátámasztani, ez csak a személyes sejtésem, de talán azért, mert nem a saját történeteinket írjuk. A kortárs magyar irodalom jelentős része öncélú, nem irodalom, hanem irodalmi mutatvány, és amikor ezt mondom, az egész Kárpát-medencében és a diaszpórában gondolkodom. A világirodalom is hasonló állapotban van. A legjobb fokmérője ennek, hogy a költők, írók egykori megmondó szerepét ma a stand up-komikusok vették át. Abban reménykedem, hogy most, amikor Európában beüt az energiaválság, felértékelődik a könyv, mint kultúrahordozó. Éltem a Ceausescu-diktatúra alatt, és megtapasztaltam, hogy petróleumlámpa fényénél is élvezhető egy jó könyv.”

(via 24.hu, kiemelt kép: MTI/Koszticsák Szilárd)