Diplomácia a ZOO-ban - Józsa Márta jegyzete
A ma már soha nem emlegetett – bár papíron még létező – el nem kötelezett országok jobbára nagy pompával utazgató államfői nem ritkán tértek haza egy-két elefánttal a puttonyukban. Lásd Josip Broz Titonak az adriai Brioni szigetén harmadik világbéli királyi és főkormányzói adományokból létrejött egykori magánállatkertjét.
Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.
Videorodeo – Szénási Sándor jegyzete
Mint egy FSZB-tiszt mondta: keresd a nőt, és megvan a kompromat. Mi valahol itt tartunk most. Nők, ellenzék, a hatalmi elit kihívása.
A másodkarmester kora – Dési János jegyzete
4/03/2024 18:02
| Szerző: Dési János
Jó eljátszani azzal a gondolattal, hogy a zsöllyék helyett asztalok-székek elhelyezésével az elsőhegedűs körbejárhatna és elhúzhatná mindenki nótáját. Lehet, a mai operaházi hegedűsök asztalnál meghalnának.
Nyilván onnan is lehet nézni a dolgot, hogy a jóllakott operalátogató sokkal kezesebb, lelkesebben tapsol, nem korog bele a gyomra a pianókba és összességében kellemes és szép élményekkel távozik. És akkor még nem is beszéltünk mindennek a gazdaságélénkítő hatásairól. Egy most közzétett adatsor szerint ma az Európai Unióban a magyar háztartások fogyasztják a legkevesebbet, jóval kevesebbet, mint a román vagy a bolgár famíliák például, merthogy itt a legalacsonyabb a jövedelem. Ráadásul ez is elég egyenetlenül oszlik meg, merthogy a fideszista NER-lovagok felfelé húzzák az átlagot. Nagyon helyes, ha tehát tormás molnárka elmajszolásával az operaházi szünetekben hozzájárulnak a nemzet felemelkedéséhez.
Az operaházi árlap szerint egy kávé 1040 forint, egy stampedli barack 3480 forint, egy bisztrótál, kolbásszal, sonkával 3680 forint, de egy Moet & Chandon pezsgő több mint 32 ezerből jön ki. Miközben a jegyár – nem a büfébe, a küzdőtérbe – 9000 és 17000 forint között mozog. Vagyis, aki arra jár, az igazán bedobhat egy pohárkával a gallér mögé az ország felvirágoztatására.
Az opera ugyanis drága üzem. 21 milliárdból gazdálkodik egy évben. Ebbe bele kell férnie a menedzsment jó kis fizetésének, az új luxusautók árának éppen úgy, mint a híres szoprán gázsijának. A 14,8 milliárdos állami támogatáshoz 5,8 milliárd forint saját bevétel társul, felteszem a büfé sem vonhatja ki magát a közös pénzszerzésből. Még szerencse, hogy az üzemeltetőnek nem kell százalékot leadnia senkinek.
És persze jó eljátszani azzal a gondolattal, hogy a zsöllyék helyett asztalok-székek elhelyezésével az elsőhegedűs körbejárhatna és elhúzhatná mindenki nótáját. Lehet, a mai operaházi hegedűsök asztalnál meghalnának.
De ennél azért még érdekesebb, hogy az Operaház oly sikeres igazgatója szerint, nincs itt semmi gond. Ha az egyik karmester megy, a másik majd jön, darab darab, és a karaván halad tovább. Pillanatok alatt ott terem az énekkar másodkarmestere és majd ő levezényli – gondolom akár két ebédszünettel is – ezt a régi nótát.
Ugyanis a Fidesz-rendszer lényege, hogy mindig akad egy „másodkarmester”, aki beugrik, ha kell, mert az eredeti lemondta, a dolog teljes szakmai képtelensége miatt. Bizonyára ez a „másodkarmester” tehetséges, törekvő ifjú, aki még nem számol azzal, hogy ha ő például felszólal, mert a zsemlye túl kicsi és ezért nem kíván a pulpitusra lépni, nyomban ott terem egy tehetséges és törekvő harmadkarmester és levezényli a darabot. És minden mehet tovább, míg ezt az iciripiciri, legutolsó segédkarmestert is hamm, be nem kapja valaki. De akkor már késő lesz – én szóltam. És nem operaspecifikus ez. Ahogy mindig akad pedagógus, aki betér órát tartani a jogaiért és normális fizetéséért sztrájkoló helyett, ahogy hosszan-hosszan sorolhatnánk még a példákat, egészen az egykor volt magyar sajtóban uralkodó szolidaritáshiányos állapotokig.
Mondhatni, a büféért vezénylő másodkarmesterek országa vagyunk. Ahol ha egy szakmailag, művészileg kimagasló kollega felhívja a figyelmet valami tarthatatlanra, jön korunk másodkarmestere és újra lehet tölteni a poharakat. Az évkönyvekben az szerepel majd, milyen invenciózusnak vezényelt a másodkarmester? Á, dehogy! Amikor ő vezényel, akkor a büfében tíz sajtospogival többet adnak el – csendül a kassza. Húzd rá másodkarmester, ha mindjárt a hidegtálamért is!
Dési János jegyzete a 2024. március 4-i Esti gyors adásában hangzott el.
