Diplomácia a ZOO-ban - Józsa Márta jegyzete
A ma már soha nem emlegetett – bár papíron még létező – el nem kötelezett országok jobbára nagy pompával utazgató államfői nem ritkán tértek haza egy-két elefánttal a puttonyukban. Lásd Josip Broz Titonak az adriai Brioni szigetén harmadik világbéli királyi és főkormányzói adományokból létrejött egykori magánállatkertjét.
Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.
Videorodeo – Szénási Sándor jegyzete
Mint egy FSZB-tiszt mondta: keresd a nőt, és megvan a kompromat. Mi valahol itt tartunk most. Nők, ellenzék, a hatalmi elit kihívása.
A színház és a mi világunk – Dési János jegyzete
13/04/2024 15:06
| Szerző: Klubrádió
A tanulság talán az is, hogy Udvaros Dorottya jobban jár, ha távozik, mert abban a hazug világban már neki sem lehetnek őszinte pillanatai. (Mi pláne jobban, mert újra lesz olyan hely, ahová bemegyünk megnézni.)
Ez a jegyzet nem a színházról szól, különösen nem a Nemzeti Színháznak nevezett fideszes lerakatról, nem is Vidnyánszkyról, sőt még csak Udvaros Dorottyáról sem.
A mi világunkról annál inkább – hiszen a színház maga az egész világ, ahogy korábban egy jeles színpadi szerző már valami effélét megfogalmazott.
Mint az közismert, egyelőre nem adott szerződést a magyar színházi világot fideszizáló helyi érdekeltségű III. Richárd Udvaros Dorottyának. Lehet, hogy még ad és most csak megmutatja ki az úr a házban, lehet, hogy nem ad, hogy megmutassa, ki az úr a házban. Megteheti.
Most I. Vidnyánszkyt idézem: "Nem is tudok egyébbel szórakozni,/Mint hogy a napon nézem árnyamat/És csúfságomat magam magyarázom:/Én, mivel nem játszhatom a szerelmest,/Hogy eltöltsem e csevegő időt -/Úgy döntöttem, hogy gazember leszek."
Úgy döntöttem, hogy gazember leszek.
Udvaros Dorottya korában kiállt a Színház- és Filmművészeti egyetem, az SZFE elzabrálása ellen. Most emelje fel a kezét az én korosztályomból, aki nem volt szerelmes Udvaros Dorottyába? (Legalábbis hétfő, szerda pénteken, mert kedd, csütörtök, szombaton Básti Juliba voltunk szerelmesek. És akkor még ott a vasárnap.) Kossuth-díj, nemzet színésze ehhez képest smafu.
Sőt, Udvaros azon nagyon kevés színészkolléga közé tartozott, aki nem tett egyből hűségnyilatkozatot Vidnyánszky mellett, amikor annak a darabjában két színész súlyosan megsérült. (Azóta is le vannak ám sz*rva a fővezérigazgató úr által, kártérítés, segítség, hogylét utáni érdeklődés nuku. Pereskedjenek csak, ha annyira akarnak valamit.)
Szóval Udvaros úgy viselkedett az elmúlt években, ahogy a nemzet egyik méltán legünnepeltebb színészétől ezt elvárjuk. Nem ugrált barikádokon, nem vállalt különösebb véleményformáló szerepet – bár talán néha ezt is megtehette volna, jobban nem tudnák már kirúgni –, de megszólalt, amikor nagyon illett, hogy ne kelljen csalódnunk a hétfő, szerda, péntekeink szerelmében. S azt is tudta, hogy van kockázat – okos asszony –, mert amikor valaki megkérdezte tőle az SZFE melletti kiállása idején, hogy nem fél-e a bosszútól, azt felelte: „Nem hiszem, hogy ez bátorság, vagy gyávaság kérdése. (...) de a tudást, a tapasztalást, a szellemi eredményeket féltő gonddal kell őriznünk.”
Egyben tévedett. Ma az erő, a rombolás, a hatalmi tobzódás, amúgy errefelé nem ritka korát éljük. A tudásnak, a tapasztalatnak, a szellemi eredményeknek hány hadosztálya van? Ugyan már. Most percemberkék dáridója tart. Igaz, elég hosszú perc ez.
„Én mindig ugyanilyen harcos voltam. Soha nem gondoltam azt, hogy a színházcsinálás csupán kellemes elmesélése történeteknek” – szerepel a már idézett Népszava-interjúban. És tény, azok az elődei, akik nemcsak nagy színészek voltak, hanem igaz emberek is, mint Bajor Gizi vagy Gobbi Hilda – sokan mesélhetnének azokról a hatalomba megtehetségesültekről, akiknek egy kis rendcsinálás és statuálás fontosabb volt, mint a tudás, a tapasztalat, a tehetség.
(Zárójel. Vidnyánszky, állítja több hozzáértő, valamikor tehetséges volt. Ma már nem tudja megbocsátani, hogy egykoron a magyarországi liberális értelmiség karolta fel és segített. Aztán hatalomba került, s megtehetségtelenült. Maradt neki a gazember szerep, amit szemmel láthatóan élvezettel, nagy átéléssel alakít. Bensőből adja a figurát, ami rászáradt, mint szamárra a fül. Zárójel vége.)
Udvaros Dorottya ma bármely színház dísze és büszkesége lehetne. Valóban. Alföldi szégyenteljes kiebrudalása után talán sokan várták tőle, hogy szolidaritást vállaljon vele. Megértem, ha legalábbis a nyilvánosság előtt ezt nem tette. Hihette azt, hogy a színpadról nagyobb hatást tud elérni és a többi. De a hála nem politikai. A nemzeti színházi fiók-duce nem színházat csinál már rég, hanem politikát.
Nyilván, most Udvaros csuklóztatásával azt gondolja, jó lecke lesz ez mindenkinek, hogy kuss legyen itt, maximum hódolat illet, nem bírálat.
De engem a tagadás ősi szelleme vezérel. Ezért más a következtetésem. A tanulság talán az is, hogy Udvaros jobban jár, ha távozik, mert abban a hazug világban már neki sem lehetnek őszinte pillanatai. (Mi pláne jobban, mert újra lesz olyan hely, ahová bemegyünk megnézni.)
Tudom, színpad, fény, taps, csekkek a hó végén. De gondoljon arra, hogy hány hétfő, szerda, péntek van, amelyben ő marad nekünk.
Dési János jegyzete a Hetes Stúdió 2024. április 13-i adásában hangzott el.
