Kasztroly – Józsa Márta jegyzete
Általános statisztikusi vélekedés, hogy a magyar keresetekről pontosabb képet ad a mediánjövedelem. Vagyis az a bér, aminél a munkavállalók fele többet, fele kevesebbet kap kézhez egy hónapban. Így adódik az a helyzet, hogy a statisztikai hivatal által megállapított átlagkeresetnél a magyar munkavállalók 75 százaléka kevesebbet keres.
A hőbörgők – Szénási Sándor jegyzete
A NER szerint Magyart, és csak őt kell kicsinálni, mert ha ez sikerül, a mögötte álló tömeg a központi agy irányítása híján késedelem nélkül feloszlik, és másnap egykori hősére már nem is fog emlékezni. Ez O.V. szilárd meggyőződése, és tévedése oka. Nem hiszik el, hogy nem egyetlen emberrel hadakoznak …
Lehetett volna ezt máshogy? - Selmeci János jegyzete
Az a kérdés, hogy lehetett volna ezt máshogy, jobban, élhetőbben csinálni, vagy az ország történelméből, társadalmi viszonyaiból nem következik más, csak a stagnálás, és az a hatalmi berendezkedés, mint az ország kormányzásának egyetlen működő, ám de leginkább a semmibe vezető módja, ami az elmúlt tizennégy évben kialakult, megszilárdult, és sajnos legitimációt is nyert?
Bort, búzát, akkumulátort - Rózsa Péter jegyzete
Az egyik csúsztatás a mai orbáni definícióban, hogy a forint árfolyama és a magyar gazdaság állapota között különbséget téve, a pénzromlásért a spekulánsok felelnek. És a magyar gazdaság egyre romló eredményeiért vajon ki, vagyis, hogy az 2022-es gazdasági teljesítményéhez szinte képest minden szektor alulmarad, az autóiparra épített orbáni csoda finoman szólva is halványulóban van, a visszafogott állami beruházások mellett gyárleállás, létszámcsökkentés egyre-másra, és persze az élelmiszerinfláció megint kúszik felfelé.
Mission Impossible - Szénási Sándor jegyzete
Ukrajna döntést hozott Orbán és az ő egójának nélkülözéséről az eljövendő tárgyalásokon, s bár Trump a hírek szerint adna neki szerepet, Kijev annyira gyenge sosem lesz, hogy a magyar kormányfő Ukrajnát überelhesse.
Miért most hagynák a fosztogatást? – Kárpáti Iván jegyzete
Nincs pénz a pályaudvarok rendbetételére – szólt a meglepően őszinte üzenet. Semmi gond, lovak közé dobják a gyeplőt, így aztán XXI. századi plázába futhat majd be az ötven éves szerelvény.
Se nem béke, se nem misszió - Hardy Mihály jegyzete
Az égvilágon senki és semmi nem hatalmazta vagy kérte fel Orbán Viktort vagy Szijjártó Pétert, hogy közvetítsen Kijiv és Moszkva, a Vatikán és Mar a Lago vagy Isztambul között.
Schengen - Józsa Márta jegyzete
Józsa Márta jegyzetében felidézi, hogy 2007. december 21-én ott volt az ünnepen, amikor Sátoraljaújhely egyik utcájának két országban élő lakói egymás nyakába borultak, jöttek-mentek a korábban sorompó-őrizte Ronyva-hídon ide-oda, mintha nem volna holnap. Holnap is szabad. Feltehetően hasonló jelenetek játszódnak majd le január elsején a román-magyar, meg a bolgár-román, meg a bolgár-görög határon is, ekkor léphet be végre e két ország a schengeni övezetbe.
A színház és a mi világunk – Dési János jegyzete
13/04/2024 15:06
| Szerző: Klubrádió
A tanulság talán az is, hogy Udvaros Dorottya jobban jár, ha távozik, mert abban a hazug világban már neki sem lehetnek őszinte pillanatai. (Mi pláne jobban, mert újra lesz olyan hely, ahová bemegyünk megnézni.)
Ez a jegyzet nem a színházról szól, különösen nem a Nemzeti Színháznak nevezett fideszes lerakatról, nem is Vidnyánszkyról, sőt még csak Udvaros Dorottyáról sem.
A mi világunkról annál inkább – hiszen a színház maga az egész világ, ahogy korábban egy jeles színpadi szerző már valami effélét megfogalmazott.
Mint az közismert, egyelőre nem adott szerződést a magyar színházi világot fideszizáló helyi érdekeltségű III. Richárd Udvaros Dorottyának. Lehet, hogy még ad és most csak megmutatja ki az úr a házban, lehet, hogy nem ad, hogy megmutassa, ki az úr a házban. Megteheti.
Most I. Vidnyánszkyt idézem: "Nem is tudok egyébbel szórakozni,/Mint hogy a napon nézem árnyamat/És csúfságomat magam magyarázom:/Én, mivel nem játszhatom a szerelmest,/Hogy eltöltsem e csevegő időt -/Úgy döntöttem, hogy gazember leszek."
Úgy döntöttem, hogy gazember leszek.
Udvaros Dorottya korában kiállt a Színház- és Filmművészeti egyetem, az SZFE elzabrálása ellen. Most emelje fel a kezét az én korosztályomból, aki nem volt szerelmes Udvaros Dorottyába? (Legalábbis hétfő, szerda pénteken, mert kedd, csütörtök, szombaton Básti Juliba voltunk szerelmesek. És akkor még ott a vasárnap.) Kossuth-díj, nemzet színésze ehhez képest smafu.
Sőt, Udvaros azon nagyon kevés színészkolléga közé tartozott, aki nem tett egyből hűségnyilatkozatot Vidnyánszky mellett, amikor annak a darabjában két színész súlyosan megsérült. (Azóta is le vannak ám sz*rva a fővezérigazgató úr által, kártérítés, segítség, hogylét utáni érdeklődés nuku. Pereskedjenek csak, ha annyira akarnak valamit.)
Szóval Udvaros úgy viselkedett az elmúlt években, ahogy a nemzet egyik méltán legünnepeltebb színészétől ezt elvárjuk. Nem ugrált barikádokon, nem vállalt különösebb véleményformáló szerepet – bár talán néha ezt is megtehette volna, jobban nem tudnák már kirúgni –, de megszólalt, amikor nagyon illett, hogy ne kelljen csalódnunk a hétfő, szerda, péntekeink szerelmében. S azt is tudta, hogy van kockázat – okos asszony –, mert amikor valaki megkérdezte tőle az SZFE melletti kiállása idején, hogy nem fél-e a bosszútól, azt felelte: „Nem hiszem, hogy ez bátorság, vagy gyávaság kérdése. (...) de a tudást, a tapasztalást, a szellemi eredményeket féltő gonddal kell őriznünk.”
Egyben tévedett. Ma az erő, a rombolás, a hatalmi tobzódás, amúgy errefelé nem ritka korát éljük. A tudásnak, a tapasztalatnak, a szellemi eredményeknek hány hadosztálya van? Ugyan már. Most percemberkék dáridója tart. Igaz, elég hosszú perc ez.
„Én mindig ugyanilyen harcos voltam. Soha nem gondoltam azt, hogy a színházcsinálás csupán kellemes elmesélése történeteknek” – szerepel a már idézett Népszava-interjúban. És tény, azok az elődei, akik nemcsak nagy színészek voltak, hanem igaz emberek is, mint Bajor Gizi vagy Gobbi Hilda – sokan mesélhetnének azokról a hatalomba megtehetségesültekről, akiknek egy kis rendcsinálás és statuálás fontosabb volt, mint a tudás, a tapasztalat, a tehetség.
(Zárójel. Vidnyánszky, állítja több hozzáértő, valamikor tehetséges volt. Ma már nem tudja megbocsátani, hogy egykoron a magyarországi liberális értelmiség karolta fel és segített. Aztán hatalomba került, s megtehetségtelenült. Maradt neki a gazember szerep, amit szemmel láthatóan élvezettel, nagy átéléssel alakít. Bensőből adja a figurát, ami rászáradt, mint szamárra a fül. Zárójel vége.)
Udvaros Dorottya ma bármely színház dísze és büszkesége lehetne. Valóban. Alföldi szégyenteljes kiebrudalása után talán sokan várták tőle, hogy szolidaritást vállaljon vele. Megértem, ha legalábbis a nyilvánosság előtt ezt nem tette. Hihette azt, hogy a színpadról nagyobb hatást tud elérni és a többi. De a hála nem politikai. A nemzeti színházi fiók-duce nem színházat csinál már rég, hanem politikát.
Nyilván, most Udvaros csuklóztatásával azt gondolja, jó lecke lesz ez mindenkinek, hogy kuss legyen itt, maximum hódolat illet, nem bírálat.
De engem a tagadás ősi szelleme vezérel. Ezért más a következtetésem. A tanulság talán az is, hogy Udvaros jobban jár, ha távozik, mert abban a hazug világban már neki sem lehetnek őszinte pillanatai. (Mi pláne jobban, mert újra lesz olyan hely, ahová bemegyünk megnézni.)
Tudom, színpad, fény, taps, csekkek a hó végén. De gondoljon arra, hogy hány hétfő, szerda, péntek van, amelyben ő marad nekünk.
Dési János jegyzete a Hetes Stúdió 2024. április 13-i adásában hangzott el.
