Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.
Videorodeo – Szénási Sándor jegyzete
Mint egy FSZB-tiszt mondta: keresd a nőt, és megvan a kompromat. Mi valahol itt tartunk most. Nők, ellenzék, a hatalmi elit kihívása.
Tények nélküli világ – Kárpáti Iván jegyzete
Mindenki abban hisz, amiben akar, szabadon döntheti el. Egyre kevésbé kiszámítható, hogy egy nyilvánosságra kerülő információ milyen hatást vált ki, így pillanatokon belül elveszti jelentőségét.
Arató András: Éljen augusztus 20.! És virágozzék is!
22/08/2023 13:30
| Szerző: Arató András
Eljöttek hozzánk a testvéreink távoli tájakból, azer és egy tesó ölelt át minket, felsorolni is nehéz mindet, volt itt mindenféle nagyszerű bratyó, bukott osztrák öcsi, kirgiz, üzbég, türkmén bajtársak a keresztyénység megóvásában, és más jeles, diktálásra készek a Balkánról. Egy csak egy legény hiányzott a táncból, de érthető és igazolt Vlagyimir Vlagyimirovics távolléte, ő most a hazáját védi a szomszéd országban, mi mást, hol másutt.
Irigyelhetnek most már nagyon az imperialisták, végleg nem szeretnénk a bőrükben lenni. Összehoztuk, ami nyolcszáz éve összetartozik, megtettük, ami sem Dzsingisznek, sem Szulejmánnak (pedig belőle minimum kettő is próbálkozott) nem sikerült, sőt, Joszif Visszarjonovics is csak álmodozott róla. Térben és időben összejöttek a magyarok legnagyobb barátai, hogy 1241 és 1526 hőseire emlékezve együtt ünnepeljék Kr. u. 1000 (egyezer) augusztus 20-át, az új kenyér felnégyelésének napját. Sőt, megjelent a cseh vitéz is, a fekete lovag, de nem a Toldi utca felől közelítette meg a puritánságáról híres daliás vendéglátó kolostorát, ahol vízen és (teljes kiőrülésű) kenyéren kívül elsősorban is nem disznóhús volt terítéken, legalábbis ami a mönüt illeti, hanem lehetett borsó is, meg bab is. A kolbászt majd este, otthon, jófajta adómentes pályinkával szétcsapatva.
Itt járt hát a tatárok mai főnöke, Minnyihanov poszt-kán, meg Recep pasa, a török császár inkarnációja, egyazon napon néztek a budai várban az égre – személyükben ekként egyesültek a régi és az ősrégi barátok. Csak a félkrajcárbaloldal berzenkedett ellenük, mert az mindennel szemben berzenkedik, ami szép és jó és magyar. Neki mindig csak a kórházak, meg az iskolák meg a nyugdíjak, meg mindenféle földi luxushívságok járnak az eszébe’, még olyankor is, amikor a kontinens legnagyobb tűzijátékának halhatatlan csóvái tündökölnek hosszú másodpercekig a Duna muszlim egén. Again. És aki nyitott a szépre és jóra, az legott, a görögtűz omló zuhatagában meglátta, mert meg kellett látnia az atlétika szentélyét és túlnan átellenben a menyecskét, akit MOL-nak hív a nép szerető nyelve. Van-e még náció a földkerekségen, amelyiknek ennyi szépség és jóság jut? Augusztus huszadika a legfontosabb családi ünnep. Eljöttek hozzánk a testvéreink távoli tájakból, azer és egy tesó ölelt át minket, felsorolni is nehéz mindet, volt itt mindenféle nagyszerű bratyó, bukott osztrák öcsi, kirgiz, üzbég, türkmén bajtársak a keresztyénység megóvásában, és más jeles, diktálásra készek a Balkánról. Egy csak egy legény hiányzott a táncból, de érthető és igazolt Vlagyimir Vlagyimirovics távolléte, ő most a hazáját védi a szomszéd országban, mi mást, hol másutt.
A magyar hadak ereje rettentő, ami ünnepélyesen megmutatkozott az égen is, nem csoda, hogy a svédek oly nagyon ácsingóznak csatlakozni az Budapest–Isztambul–Aşgabat tengelyhez. Nem oda Buda! Akkor lesztek tagok, amikor mi akarjuk! Amikor Putyin megmondja nekünk, hogy akarjuk.
És még a világ atlétái is összegyűltek, hogy ámuljanak, mi mindenre nem képes ez a kicsinységében is hatalmas ország. Honunk jeles és nemzeti építőmesterei előállítottak egy önmagánál kétszer nagyobb stadiont, adófizető polgáraink nem sajnáltak rá kétszer, talán háromszor annyi milliárdocskát, mint amennyibe az ilyen ékszerek általában kerülnek. És mindezt merő önzetlenségből, hiszen föl sem merül, hogy egy magyar (sportoló) ember mások elől aranyból vert érmet orozzon el.
Egy kis hiányérzet mégiscsak nyomja a lelkünket. Tavaly ilyenkor nem csóvák repültek az égen, hanem meteorológusok. Pedig az Úr 2023. esztendejében, azaz, ha jól számoltunk arabul, kb. 1445-ben {2023 – 622 + (2023 – 622):32}, az Augustus császár elnevezett hónap 20. napján volt vihar is, meg napsütés, ezúttal mégis elmaradt az autodafé. Pedig a vendégeknek biztosan tetszett volna.
