Kasztroly – Józsa Márta jegyzete
Általános statisztikusi vélekedés, hogy a magyar keresetekről pontosabb képet ad a mediánjövedelem. Vagyis az a bér, aminél a munkavállalók fele többet, fele kevesebbet kap kézhez egy hónapban. Így adódik az a helyzet, hogy a statisztikai hivatal által megállapított átlagkeresetnél a magyar munkavállalók 75 százaléka kevesebbet keres.
Lehetett volna ezt máshogy? - Selmeci János jegyzete
Az a kérdés, hogy lehetett volna ezt máshogy, jobban, élhetőbben csinálni, vagy az ország történelméből, társadalmi viszonyaiból nem következik más, csak a stagnálás, és az a hatalmi berendezkedés, mint az ország kormányzásának egyetlen működő, ám de leginkább a semmibe vezető módja, ami az elmúlt tizennégy évben kialakult, megszilárdult, és sajnos legitimációt is nyert?
Bort, búzát, akkumulátort - Rózsa Péter jegyzete
Az egyik csúsztatás a mai orbáni definícióban, hogy a forint árfolyama és a magyar gazdaság állapota között különbséget téve, a pénzromlásért a spekulánsok felelnek. És a magyar gazdaság egyre romló eredményeiért vajon ki, vagyis, hogy az 2022-es gazdasági teljesítményéhez szinte képest minden szektor alulmarad, az autóiparra épített orbáni csoda finoman szólva is halványulóban van, a visszafogott állami beruházások mellett gyárleállás, létszámcsökkentés egyre-másra, és persze az élelmiszerinfláció megint kúszik felfelé.
Mission Impossible - Szénási Sándor jegyzete
Ukrajna döntést hozott Orbán és az ő egójának nélkülözéséről az eljövendő tárgyalásokon, s bár Trump a hírek szerint adna neki szerepet, Kijev annyira gyenge sosem lesz, hogy a magyar kormányfő Ukrajnát überelhesse.
Miért most hagynák a fosztogatást? – Kárpáti Iván jegyzete
Nincs pénz a pályaudvarok rendbetételére – szólt a meglepően őszinte üzenet. Semmi gond, lovak közé dobják a gyeplőt, így aztán XXI. századi plázába futhat majd be az ötven éves szerelvény.
Se nem béke, se nem misszió - Hardy Mihály jegyzete
Az égvilágon senki és semmi nem hatalmazta vagy kérte fel Orbán Viktort vagy Szijjártó Pétert, hogy közvetítsen Kijiv és Moszkva, a Vatikán és Mar a Lago vagy Isztambul között.
Schengen - Józsa Márta jegyzete
Józsa Márta jegyzetében felidézi, hogy 2007. december 21-én ott volt az ünnepen, amikor Sátoraljaújhely egyik utcájának két országban élő lakói egymás nyakába borultak, jöttek-mentek a korábban sorompó-őrizte Ronyva-hídon ide-oda, mintha nem volna holnap. Holnap is szabad. Feltehetően hasonló jelenetek játszódnak majd le január elsején a román-magyar, meg a bolgár-román, meg a bolgár-görög határon is, ekkor léphet be végre e két ország a schengeni övezetbe.
Pékárú – Rózsa Péter jegyzete
Orbán látványpékségéről, és annak lehetséges alternatíváiról a Hetes Stúdió műsorvezetője, Rózsa Péter.
Gábor György: Korunk reálpolitikájának magyar géniuszai
22/08/2023 08:28
| Szerző: Gábor György
És vajon a Momentum vagy Ungár Péter arról miért nem szólt egy szót sem, hogy az ország vezetése a nagyszerű vendégsereg sorában önfeledt boldogsággal ölelte keblére "Magyarország barátjaként" azt az Aliyevet, Azerbajdzsán elnökét, akihez hosszú évek óta egy keresztény vértől csöpögő legendás balta fűzi ellenállhatatlanul a magyar miniszterelnököt?
„150 évig küzdöttünk a török elnyomás ellen, Orbán a legnagyobb nemzeti ünnepünkre hívta meg Erdogant. Szégyen!” – hirdette a Momentum molinója a Várhegy-alagút felett. Erre aztán Ungár Péter, az LMP társelnöke szirti sasként csapott le, s szólt: „az, hogy a Momentum Mozgalom szerint nem szabad augusztus 20-án fogadni Törökország frissen megválasztott elnökét, mert 150 évig ottomán megszállás alatt éltünk, olyan blődség, amely az egész ellenzéki politika hitelét veszélyezteti”, s még hozzátette: „Törökország egy rettentő fontos ország, a NATO-ban szövetségesünk. Mindenki folytat magas szintű diplomácia kapcsolatokat Törökországgal.”
Becsületemre mondom, nagyon szeretném szeretni az ellenzéki pártokat, de még mennyire! Próbálkozom is doszt, de valahogy, s valamiért akadozik minden.
A Momentum – azon túl, hogy a molinóján szóba hozott nevet sem sikerült helyesen leírnia – kínos csacsiságot hord össze, amire nem is érdemes szót vesztegetni: ha a Momentum elvárása helyénvaló lenne, akkor alig akadna olyan európai államfő, aki minden további nélkül egy másik európai állam vendége lehetne. Erdoğannal nem az a baj, hogy a törökök a XVI-XVII. században megszállták Magyarországot, ebben Ungárnak kétségtelenül igaza van. Ugyanakkor Ungár argumentuma, amely szerint Törökország fontos partner, hisz ez a reálpolitika lényege, szintén súlyosan téves érv, amúgy a politikai dilettantizmus és felkészületlenség biztos jele. Ungár ugyanis nincs tisztában a politikai szimbólumoknak olykor még a politikai praxisnál is súlyosabb jelentésével. Esetünkben azzal, hogy a mai Törökországban élő keresztényeket napi szinten éri súlyosabbnál súlyosabb vallási diszkrimináció, hogy a keresztény emlékműveket – sokszor személyesen Erdoğan rendeletére – tevékenyen és szorgosan pusztítják vagy alakítják át, hogy keresztény ember csak igen nehezen helyezkedhet el állami szférában, hogy a protestáns felekezeteket nem ismerik el vallási közösségeknek, s a híveket üldözik, hogy a muszlim államra súlyos veszélyt jelentő politikai ellenséget a keresztényekben vélik felismerni és így tovább.
Vagyis a legfőbb gond az, hogy miközben a magyar kormány önmagát a világ üldözött keresztényeinek legfőbb védelmezőjeként, Magyarországot a keresztény Európa utolsó védőbástyájaként, s a keresztény értékek leghűségesebb beteljesítőjeként propagálja, aközben a „keresztény” hatalom „Magyarország barátjaként” látja vendégül a keresztényüldöző, iszlamista török elnököt, s teszi mindezt augusztus 20-án, a keresztény magyar államiság emlékezetének napján, a nyugati (keresztény) szövetségeseink közül csak egy-két bukott politikust meghívva, s a miniszterelnöki erkélyt egy sor muszlim diktátorral és néhány köztörvényes-gyanússal (a hazai vendéglátókon kívüli köztörvényes-gyanúsokra gondolok) telepakolva. Ha Ungár Péter képtelen felismerni a fideszes ideológiának és csúcsra járatott propagandának, illetve a 20-án megesett gyalázatos valóságnak (amikor még az is megtörténhetett, hogy külföldi testőrök vertek magyar állampolgárt, mert az illető Budapest kellős közepén, a nemzeti ünnep napján élni kívánt a véleményszabadság alkotmányos jogával), a miniszterelnök totális cinizmusának és az egész országot veszélyeztető politikai döntés(ek)nek az üvöltő ellentmondását, akkor tényleg jobban teszi, önmagával is, meg az országgal is, ha mielőbb elballag a politikusi pályáról. Persze kart karba öltve a Momentum jelenlegi vezetésével.
És vajon a Momentum vagy Ungár Péter arról miért nem szólt egy szót sem, hogy az ország vezetése a nagyszerű vendégsereg sorában (apropos: megszámolták-e már, hogy vajon megmaradt minden ezüst eszcájg?) önfeledt boldogsággal ölelte keblére „Magyarország barátjaként” azt az Aliyevet, Azerbajdzsán elnökét, akihez hosszú évek óta egy keresztény vértől csöpögő legendás balta fűzi ellenállhatatlanul a magyar miniszterelnököt (őket bezzeg ásó, kapa sem választja el egymástól), s aki épp ezekben a hetekben a Hegyi-Karabah mintegy 120.000 örmény lakóját fenyegeti humanitárius katasztrófával, vagy ahogy a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyésze fogalmazott: népirtással. Ugyanis, ha a Momentum, ha Ungár Péter, s ha a magyar politikai géniusz a luxusjacht útvonala mellett követné a nemzetközi történéseket is, olvashatná, hogy „Magyarország barátja” a 2020-as tűzszünetet követően kijelölt korridort (Laçıni-folyosó) blokád alá vette, s így sem élelmiszer, sem gyógyszer, sem üzemanyag, de még csak áram sem jut el az itt lakó keresztény örményekhez. „A kiéheztetés fegyvertelen háborús stratégiájaként” emlegetett azeri blokád mielőbbi megszüntetése elementáris kötelesség, amit Aliyev egy atlétikai stadion dísztribünjén elidőzve, avagy egy tűzijátéktól fényeskedő miniszterelnöki erkély mellvédjének könnyed lazasággal nekitámaszkodva aligha fog levezényelni, kiváltképp akkor, amikor a korridor zavartalan felhasználásáért Magyarország másik, mintegy másfél évszázados nagy barátja, Oroszország vállalta a felelősséget, csakhogy Oroszországnak ezekben a hónapokban egyéb halaszthatatlan békemissziós tevékenysége miatt jelenleg kisebb gondja is nagyobb annál, hogy hány örmény keresztény lakos fog éhen halni, vagy gyógyszerek hiányában súlyos-életveszélyes állapotba kerülni.
Szóval a Momentum is írhatott volna érvényesebb molinót, s Ungár Péter is helyesebben mérhette volna fel a reálpolitika és a politikai bűnözés és útonállás közötti különbséget.
De egyik sem tette meg.
Esetleg jövő év augusztus 20-án, amikor talán már Putyin arca is ott csillog majd a tűzijáték fényétől ragyogó erkélyen.
Mert hisz éljen és virágozzék a reálpolitika!
