Diplomácia a ZOO-ban - Józsa Márta jegyzete
A ma már soha nem emlegetett – bár papíron még létező – el nem kötelezett országok jobbára nagy pompával utazgató államfői nem ritkán tértek haza egy-két elefánttal a puttonyukban. Lásd Josip Broz Titonak az adriai Brioni szigetén harmadik világbéli királyi és főkormányzói adományokból létrejött egykori magánállatkertjét.
Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.
Videorodeo – Szénási Sándor jegyzete
Mint egy FSZB-tiszt mondta: keresd a nőt, és megvan a kompromat. Mi valahol itt tartunk most. Nők, ellenzék, a hatalmi elit kihívása.
Arató András: Lakógyűlés
17/05/2023 17:06
| Szerző: Arató András
A nemzeti konzultáció épületes kérdései ekképpen foglalhatók össze: "Most minden nagyon jó, sőt, annál is jobb. Akarja-e Ön, hogy szarabb legyen Brüsszel és Soros Gyuri bácsi ármánykodása következtében?" Ellenben a lakógyűlés három kérdésének vektora más irányba mutat: "Most elég szar a helyzet a fővárosban. Szeretnéd (itt tegeződés van, nehogy összekeveredjenek a dolgok), hogy még szarabb legyen, vagy nem szeretnéd?"
Minthogy évtizedek óta családi házban lakom, a lakógyűlés fogalmától térben és időben eltávolodtam. Most sem kerültem közelebb hozzá, aminek nem a virtuális technika a fő oka.
No persze előjönnek régi emlékek. Amikor végre elkészült az ötvennégy lakásos társasház, körülötte sártenger, a lakásokban nincs telefon, majd pár év múlva lesz, ha akad a lakók között olyan, akinek jól pozicionált szülője van. Választunk közös képviselőt, akit aztán egy-két év múlva, amikor a ház már a társadalmi környezethez képest végre működik, a lakók közössége érdemeire tekintettel jól levált.
Hanem ez most másmilyen lakógyűlés, itt nem lehet elmondani, hogy Kovácsék kutyája a kuka mellé piszkít szerdánként és szombatonként, a Nagyéknál üvölt a magnó, biztos Coca-Cola mámorban fetrengenek a huligánok, mert a szülők nem nevelik őket tisztességre; a Molnárék direkt bőgetik a féléves kölküket, amitől a Kratzenbach néni krákog, föltekeri a tévé hangerejét, így viszont a Málnásiék nem hallják, amint a Fehérék a Szabad Európát hallgatják, de nyugalom, így is följelenti őket valaki.
Ez most olyan lakógyűlés, amin az ÉGY-1234-ABCD formátumú egyedi azonosítóval lehet részt venni. Nem látjuk élőben sem Fehéréket, sem Kratzenbach nénit, sem a közös képviselőt. A gyűlés szavunk új értelmet kapott, nem igényli a személyes találkozást.
Olyan, mint egy nemzeti konzultáció (NK), de nem egészen. „Maj’nem mind egy macskánál nagyobb” – mondta volt Hofi tanúja a „mekkora volt?” kérdésre, amikor egy rabló azonosításáról esett szó.
A NK épületes kérdései ekképpen foglalhatók össze: Most minden nagyon jó, sőt, annál is jobb. Akarja-e Ön, hogy szarabb legyen Brüsszel és Soros Gyuri bácsi ármánykodása következtében?
Ellenben a lakógyűlés három kérdésének vektora más irányba mutat: Most elég szar a helyzet a fővárosban. Szeretnéd (itt tegeződés van, nehogy összekeveredjenek a dolgok), hogy még szarabb legyen, vagy nem szeretnéd?
Ezután a népakarat iránti érdeklődés fővárosi projektje az országoséhoz hasonló trendet mutat. Valakik összegyűjtik a voksokat, és közzétesznek adatokat.
A figyelmes olvasó már két bekezdéssel előbb fölszisszenhetett, benyújtaná jogos reklamációját, ha lenne hova, ám elébe megyünk a beismeréssel: bizony hogy nem három, hanem négy kérdést küldött nékünk a főpolgármester, ám a negyedik természetét tekintve elüt a megelőzőktől. Ezt ugyanis egy kétmondatos forgalomtechnikai tanulmány vezeti be, amely rögzíti a korszakalkotó felfedezést: forgalmi dugók csakis ott keletkeznek, ahol járművek vannak. Következésképpen, ahonnan kitiltják őket, ott nincsen dugó. „Két kerék jó, négy kerék rossz” – így sommázhatjuk a közlekedésre adaptált orwell-i hétparancsolatot. Mert „1. Aki négy keréken jár, az ellenség. 2. Aki két keréken jár, vagy szárnyai vannak, az barát.” Van azonban kivétel, nevesen a busz, legalábbis a kék színű. Meg a taxi, ami sárga. Alaptörvényszerűség: ahogy csökkented a folyó két partját összekötő hidak számát, úgy csökken a torlódás az utakon. 1849, a Lánchíd felavatása előtt nem volt divatban ez a ma szokásos urizálás, átrándulgatás a Duna másik partjára, meg vissza.
A konkrét kérdés megfogalmazása követi a NK jól bevált módszerét. Jön hát a вопрос: „Ön szerint milyen legyen a közlekedés a Lánchídon?”
Aztán következik a menü két fogása:
„Továbbra is sűrűn és dugók nélkül járhassanak a buszok”, vagy: „A felújítás előtti, a jelentős dugók ellenére is” sic! – nem frusztráljuk a polgárokat a mondatban holmi állítmányokkal, csak megzavarná a tisztánlátást.
A dilemma eldöntéséhez elsősorban a kizárólag Pesterzsébet és Budafok, illetve Újpest és Békásmegyer között közlekedő polgártársak véleményét célszerű figyelembe venni, hiszen ők nyilvánvalóan nem elfogultak a kérdésben.
Alaposabban átgondolva, mégiscsak másmilyen ez a budapesti konzultáció. A NER kérdései egységesek, egységesek a válaszok is: aki a rendszer híve, az mindenben egyetért, kitölti, beküldi, oszt jónapot. A dollárbaloldal által megtévesztett egyre szűkülő kisebbség nem ért egyet, nem tölti ki, nem küldi be, vagy ha mégis, lófxszokkal díszíti.
Mostan a fideszesek bojkottálnak az első három kérdés miatt. A szimfónia negyedik tétele viszont a többieket osztja meg az általuk használt kerekek száma alapján. Ne hozzuk most be a bicikliző autós és az autózó biciklista skizofrén problémakörét, noha kitűnő megoldások mutatkoznak. Például a kerékpározók száz kilométer igazolt tekerésenként kapjanak egy egyszeri autós Lánchíd-átkelő jegyet, csak oda.
Gratulálhatunk. Az eredmény biztosan kedvező lesz – a kormány számára.
(Kiemelt kép: Bauer Sándor/Fortepan)
