Arató András: Mint cseppben a gumicsont

Azt írja Vásárhelyi Mária, nem itt, a Szabadság Klubban, hanem másutt, hogy el kellene engedni ezt a Petőfi Zenei Tanácsot, mert van annál nagyobb problémánk.

Igaza van, de mégsem.

Semmi különös nem történt most, csupán a közélet egy újabb szelete tagozódott be a pártirányításba, a popkultúra struktúrája is elnyerte méltó és rendszerkonform büntetését. Nem bonyolult a képlet, intézményi keretbe rendeződött, ami által hatékonyabbá válik az, ami eddig is működött. Eztán egy a Párthoz hű emberekből álló grémium szab irányt a honi könnyűzenei életnek. Magyar égre magyar csillagot! (Bëlga). Nem kellenek hozzá durva eszközök, elegendő csupán a fellépési lehetőségek és a pénzfolyamok mederben tartása. A finanszírozás számára két fő eszköz áll rendelkezésre: a közvetlen közpénzalapú dotáció és a reklámpiac manipulálása. Utóbbi sem túl bonyolult. Miután a sanzonbizottság segítségével kialakul például az álközrádiók "tánczenei" kínálata, az állami reklámszerződések tovább burjánzanak, onnantól kezdve a kegyelt zeneszámok szerzőinek és előadóinak jövedelme sínen van. Ha hallgatják őket, ha nem. Tegyük hozzá, nem lehetetlen, hogy akik e zenei cenzúrabizottságban feladatot vállaltak, azok között van tisztességes, jó szándékú, ámde naiv vagy ostoba idős férfiember. A kirakat végett.

Ha nem is modellértékű, de legalábbis modellkövető az ügy.

Hasonló történt a színházak, a média, az egészségügy, iskolák, közbeszerzések, vasútépítés, egyetemek, trafikok, média, benzinkutak és minden mások esetében.

Ez a PZT valóban érdektelen a maga műveletlenségét, korlátoltságát, párthűségét és vezérimádatát sokszorosan bizonyított bábvezetőjével együtt.

Ámde.

New York közbiztonsága a később más szolgálatba eltévedt Rudy Giuliani polgármestersége idején ugrásszerűen javult, miután bevezették a Law-and-Order politikát, vagyis elfogták a piti bűnözőket, akiknek a vallomásai elvezettek a nagyobb halakhoz.

A kormánypárt nem azzal győzi meg a lakosság jelentős részét akár a legordenárébb hazugságokról is, hogy nap mint nap újabb ötletekkel áll elő, hanem tartósan ugyanazokat ragozza.

A közbeszerzések tízmilliárdjai összegüket és konstrukciójukat tekintve is bonyolult ügyek, akárcsak a gazdasági társaságok tulajdonosi struktúrája – nem könnyű ezeket megérteni. (Hát még megemészteni…!)

Pop-, rock-, beatzenét, nevezzük bárhogy, viszont (szinte) mindenki fogyaszt, ha erre is ráteszi a kezét a hatalom, az (szinte) mindenkit érdekel. Fontos, mi kerül ki és be a NAT-ba, de közfelháborodást az kelt, ha nincs kréta vagy fűtés az iskolában.

És hát a nevetségesség. Van ez a kirendelt komisszár, a PIM főigazgatója, minél többet piszkálják, annál több ostobaságot beszél. Egy diktatúra eljövendő bukásának előjele, amikor nevetségessé válik. Ami ebben segít, azt érdemes napirenden tartani.