Igazság a paywall mögött (sincs) – Selmeci János jegyzete
Az igazság persze egy, sőt tíz másodpercben sem mondható el, néha egy kiváló újságíró hosszú cikke vagy riportja, és három megszólaltatott szakértő is kevés ahhoz, hogy bármire is jussunk egy bonyolult kérdésben, amiről egy narancsszínű politikus, államilag széttámogatott kormány-progapandista vagy egy mezei tiktokker tíz másodperc alatt világgá üvölti a maga igazságát.
Diplomácia a ZOO-ban - Józsa Márta jegyzete
A ma már soha nem emlegetett – bár papíron még létező – el nem kötelezett országok jobbára nagy pompával utazgató államfői nem ritkán tértek haza egy-két elefánttal a puttonyukban. Lásd Josip Broz Titonak az adriai Brioni szigetén harmadik világbéli királyi és főkormányzói adományokból létrejött egykori magánállatkertjét.
Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.
Az urak meg röhögnek a markukba – Dési János jegyzete
13/01/2024 15:10
| Szerző: Dési János
Az Orbán-vitézek szépen megszerzik a kórházi takarítások, üzemeltetések vagy akár gyógyszebeszerzések könnyen-gyorsan és jól fizető területeit, miközben nincs politikai következménye a tessék három hónap múlva jelentkezni a sorszámért válasznak. Aki elmegy Magyarországról, az adott esetben nemcsak a demokráciát, a minőségibb oktatást, a kiszámíthatóbb polgári létet választja, de azt is, hogy tovább élhet elfogadható egészségi állapotban.
Kétségtelen, az okok sokfélék és nem is az elmúlt másfél évtizedben alakultak ki. Az okok: a környezet állapotától, az életmódig és az egészségügyi ellátás színvonaláig sokfélék.
Mindezen változtatni a közvélekedés szerint nehéz és sokáig tart. Ám ez nem igaz. 14 év például elég arra, hogy igazán sokat rontson a helyzeten. Bizonyára népszerű az otthoni pálinkafőzés gyors egedélyezése, de az életet nem hosszabbítja meg. A környezetvédelmi szabályok felfüggesztése a romboló ipari termlésnek utat engedve, a települések zöldebb részeinek lebetonozása is gyorsan érzékelteti a hatását. Na és ami az egészégügyben történik.
2010-ben, ami szintén nem a dúskálás időszakaként került a magyar egészségügyről szóló feljegyzésekbe, még a GDP 4,5 százalékát költötték az egészségügyre, ma alig három és felet. Jó 20 százalékos csökkenés, miközben az árak nyilván mentek felfelé. Az oktatás és a szociális szféra még rosszabbul járt, de sebaj, a fejedelmi vő éppen most vett 11 új irodaházat a baráti Szerbiában, szépen híznak a fociakadémiák határon innen és túl. Na és a hűbérúr személyes zsebe – Mészáros Lőrinc – sem panaszkodhat. Ma Magyarországon alig a felét költik lakosonként az emberek egészségére az állami szférában, mint az európai átlag. A bezáró kórházi osztályokról, a végtelen várólistákról, az elvándorló orvosokról és szakdolgozókról szóló történetekkel Dunát lehetne rekeszteni.
A minap mondta az orvosi kamara frissen megválasztott elnöke, hogy aki jót akar magának, az gyűjtsön a magánorvosi ellátásra – mert más túlélési esély nem sok marad. Értsd, ha alacsony jövedelmű vagy – ide értve például akár a pedagógusok társadalmát is – és nincs, aki segítsen, akkor peched van és nagy valószínűséggel tovább rontod egy szép napon a túlélési statisztikákat. Annyit érsz, amennyid van - bár a temetés sem egy olcsó mulatság, érdemes azt is kétszer meggondolni.
Miközben dörgedelmek hangzanak el arról, hogy szó sem lehet itt nyerészkedésről, ezért a vállalkozóként működő asszisztenciát kidobjuk, még ha ezért osztályokat is kell bezárni. Ám közben az Orbán-vitézek szépen megszerzik a kórházi takarítások, üzemeltetések vagy akár gyógyszebeszerzések könnyen-gyorsan és jól fizető területeit. A mind kevesebből mind többet harácsolhatnak össze.
A magyar átlagos egészségügyi ellátás színvonala mind messzebbre kerül az európaitól és minden jel arra mutat, hogy a helyzet még csak rosszabbodni fog. Aki elmegy Magyarországról az adott esetben nemcsak a demokráciát, a minőségibb oktatást, a kiszámíthatóbb polgári létet választja, de azt is, hogy tovább élhet elfogadható egészségi állapotban.
A vacak és romló ellátás ráadásul nem is olcsó, a járadékok, elvonások szépen apasztják a bevételeidet.
Megjegyzem, amikor szóba került a több-biztosítós modell, a 300 forintos vizitdíjról nem is beszélve – akkor gyorsan és könyörtelenül sikerült felcukkolni a népeket mindenféle változás ellen.
Akkor nem értettem, hogy a hatalomba készülő Fidesz miért akadályozza meg, hogy az előző kormány oldja meg azt amit lehet. Vigye el a szükségképpen jelentkező balhét, hogy ők már egy normálisabb rendszert vehessenek át, élvezhessék annak eredményeit.
Ma már értem. Az európaihoz képest szó szerint gyilkosabb rendszer működtetése nem érdekli anyira a szavazópolgárokat, hogy elgondolkozzanak azon, jó-e ez így. Inkább meghal hamarabb, előbb lesz szerencsétlen, kiszolgáltatott beteg, de legalább brüsszelezhet egyet. Nincs politikai következménye a tessék három hónap múlva jelentkezni a sorszámért válasznak sem.
Az urak a markukba röhögnek és látják, az állami egészségügyből lehet lopni, a magánon lehet keresni. És aki korán meghal, a nyugdíjkasszát sem terheli feleslegesen.
Dési János jegyzete a január 13-i Hetes stúdióban hangzott el.