Gólérzékeny csatár – Józsa Márta jegyzete
Mintha újrajátszanák a német utcákon, kocsmákban és stadionokban Jugoszlávia széthullását, pedig szólhatna a dolog másról.
A magyar futballszurkoló dilemmája – Neuman Gábor jegyzete
Voltak olyanok, akik a magyar csapat ellen drukkoltak, Orbán miatt. Mert nem akarták, hogy Orbánnak jó legyen. Köztudomású, hogy Orbán a világ legnagyobb focidrukkere, és a felcsúti stadiont is a kertje végébe építette.
Nagy hang, kisember – Rózsa Péter jegyzete
A rendszeresen a befogadó klub fényes parkettájára köpködő figura lassan kezd kiszorulni a tánckörből, és ez akkor is így van, ha a következő félévben a magyar képviselőcsoport tölti be a soros EU elnökség szerepét.
Most ez jön? – Szénási Sándor jegyzete
A hártyát széttépték. A lent és a fent megfordult.
Foci uborkaszezonban – Kárpáti Iván jegyzete
A skótok elleni meccset megnéztem és a végén nehezen tudtam volna kibújni a hatása alól, nem is akartam, volt ott minden. Az elmúlt napokban beregisztráltam egy sportfogadási oldalra is.
Jogállami sufnituning – Hardy Mihály jegyzete
Ez a mostani négyhónapos, tulajdonképpeni ex-lex állapot sem jöhetett volna létre, ha Magyarország jogrendjét, azt a bizonyos, egykor jogállamnak titulált valamit, nem buherálta, sufnituningolta volna agyon – a saját szája íze szerint az Orbán-kormány és a Fidesz.
Nagy kutya – Józsa Márta jegyzete
Ide-oda röptükben nem feledkeznek meg egyéb fontos dolgaikról sem, például, hogy hogyan lehetne beülni valamelyik uniós szélsőjobbos frakcióba, ahol aztán kiderül: nem hiányzik a magyar EP-delegátus senkinek.
Bevallom, miattam van még hatalmon a Fidesz – Selmeci János jegyzete
28/06/2024 18:05
| Szerző: Selmeci János
| Szerkesztő: Ivánkai Márk
Hiába is tagadnám, a független sajtó jelentős részével együtt a hatalomgyár és a status quo fenntartásában vagyok érdekelt. Elsősorban azért, mert imádok szarul élni, plusz munkát, másodállást vállalni, hogy legalább ne keressek sokkal rosszabbul, mint a velem egykorú barátaim többsége.
Bevallom, én vagyok a hibás. Ha az elmúlt tíz évben nem beszéltem volna össze-vissza ebbe a mikrofonba, az arra érdemesek már rég leváltották volna a kormányt.
Hiába is tagadnám, a független sajtó jelentős részével együtt a hatalomgyár és a status quo fenntartásában vagyok érdekelt. Elsősorban azért, mert imádok szarul élni, plusz munkát, másodállást vállalni, hogy legalább ne keressek sokkal rosszabbul, mint a velem egykorú barátaim többsége. Azt a bizonyos hó végi kellemetlen érzést kifejezetten szeretjük azokkal a kollégáimmal együtt, akiknek a fizetése most pontosan annyi, mint 15 évvel ezelőtt volt, és a tizede sincs annak, amit valakinek a rokona egy random állami cég vezetésével meg tud keresni, de teljesen oda vagyunk azért is, hogy egyes médiumnak látszó valamik dolgozói az állami reklámpénzeknek, vagy az önkormányzati forrásoknak hála olvasók és nézők nélkül is vígan meg tudnak élni.
Már csak azért is meg vagyunk elégedve a mostani helyzettel, mert a döntéshozók nem válaszolnak a kérdéseinkre, interjút is alig adnak nekünk, márpedig borzasztó lenne, ha fel kellene készülnöm egy miniszteri interjúra, esetleg egy állami korrupciók lebuktató oknyomozó cikknek, vagy a daganatos betegségben meghalt magyarok magas számáról szóló riportnak bármi következménye lenne, jól elvagyunk mi a langyos vízben a hatalom kiszolgálása közben, mielőtt valamilyen megelőzhető betegségben, 5-10 évvel az európai átlag előtt végül felállunk a korrupt médiaelit színarany asztalától, és elhagyjuk ezt a világot.
Elnézést kérek azért is, mert munkámmal az elmúlt években legitimáltam az autoriter kormányt azzal, hogy úgy kritizáltam az ellenzéket, mintha Magyarországon parlamentáris demokrácia lenne, azt az ellenzéket, amelyik véletlenül sem legitimálta az autoriter kormány azzal, hogy elindult és veszített egy rakás elcsalt választáson, és véletlenül sem tett úgy a parlamenti frakció pénzek és fizetések felvételével, és azonnali kérdések feltételével, mintha Magyarországon parlamentáris demokrácia lenne. Sajnálom, hogy egyetlen ellenzéki politikust sem kérdeztem meg az elmúlt években arról, hogyan kellene szelektálnom a hírek között, és milyen vélemények megengedhetők azokban a publicisztikáimban, amikkel így sajnos az ellenzéket romboltam és Orbán rendszerének fenntartását szolgáltam, szemben természetesen azokkal a politikusokkal, akik a harmadik-negyedik kétharmados vereség után is vannak olyan bátrak, hogy ismét ők próbálkoznak a demokrácia helyreállításával.
Egy másik ajtón is be kell kopogtatnom elnézést kérni, ugyanis megvan az esélye, hogy külföldről származó támogatás felhasználásával a választói akarat befolyásolására irányuló tevékenységet folytattam. Van ugyanis egy "journalism is not a crime” feliratú pólóm, amiben rádiós Youtube-videókban is szerepeltem, és amivel minden kétséget kizáróan arról akartam meggyőzni a választókat, hogy ne szavazzanak a szabad sajtó ellehetetlenítésében érdekelt politikusokra, ezt a pólót pedig nem másból, mint pókeren, külföldiektől nyert dollárokból vásároltam. Szegény magyar szuverenitás, ezt kapod tőlem, ne haragudj!
Mivel folytatni szeretném az ellenzéket és a nemzetet egyaránt porba tipró, erkölcstelen munkámat, kénytelen vagyok Önökhöz fordulni kedves olvasók és hallgatók; kérem támogassák a független sajtó, így a Klubrádió fennmaradását is. Hadd lebegjünk tovább az önkény és a demokrácia között, a rendszert fenntartó médiaelit tagjaként, veszélyeztetve a nemzeti szuverenitást, de főként, és most már komolyan, hadd feleljünk meg az újságíró szakma elvárásainak azok helyett, akik szerint a semlegesség fenntartásának, a hatalom szolgálatának számít, ha velük szemben is kritikusak vagyunk, és hadd feleljünk meg Önöknek azok helyett, akik a közpénzből finanszírozott feladatuk, az országgal való foglalkozás helyett a szétvert/magától is lassan széteső magyar sajtó szutyongatásával vannak elfoglalva.
Kérem segítsenek, hogy végezhessük a munkánkat, mielőtt, ahogy állítólag Martin Luther King mondta, úgyis a pokol legforróbb bugyrában fogunk az idők végezetéig égni.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2024. június 28-i adásában hangzott el.
