Hontalan útlevelet! – Józsa Márta jegyzete
A gránitszilárdságú állandó jelzővel ellátott, az alkotmányosság gúnyolására kitalált, alaptörvénynek nevezett ponyvamű tizenötödik módosításnak alkalmából követelem, hogy a nemzetközi szervezetek fontolják meg a Nansen-útlevél intézményének visszaállítását.
Nemzeti dal és árrésstop - Rózsa Péter jegyzete
Ez nem más, mint a galád kereskedő, a népnyúzó, az árdrágító, hogy a Rákosi-korszakban oly jól bevált kifejezésre utaljak, mert akkor történelmi kontextusba helyezhető azonnal az egész, és máris előáll a megfelelő néphangulat; reszkessetek kulákok, vagyis csúnya multik, gazdagok, vérszívók!
Névtelen hősök és egy amerikában született, magyar csecsemő - Selmeci János jegyzete
Ha pedig egy szegény csecsemő, aki magyar szülők (mondjuk a haza érdekeit külföldön védő diplomaták) gyermeke, és van olyan szerencsétlen, hogy esetleg Amerikában születik, attól fogva az Alaptörvény szerint felfüggeszthető magyar, kevesebbet érő állampolgár azoknál, akik idehaza jöttek a világra.
Elvirágzó akkuipar - Rózsa Péter jegyzete
Ma, csütörtökön jelent meg, hogy a bíróság által felkért két, egymástól független igazságügyi szakértő is megállapította, nem megfelelőek – egyes esetekben pedig nem is léteznek – az egyébként kötelező környezeti vizsgálatok, a kiadott építési engedély így veszélybe kerülhet.
Győzelemről győzelemre halad - Szénási Sándor jegyzete
Trump egyelőre az Államok szövetségi rendszereinek szétverésében arat diadalokat, miközben a hazai inflációt élesztgeti sikerrel.
Infláció ellen feltűrt ingujj - Kárpáti Iván jegyzete
Az infláció nem Orbán bűne, hogy ez nemcsak az EU-s átlag felett van, de még a régiót is túlszárnyaljuk, az már az ő sara.
A mi gumicsontunk - Dési János jegyzete
Azaz, az most gumicsont, hogy aki nem tetszik a Fidesznek és van másik állampolgársága, az kiutasítható lesz az országból egy állítólagosan tervezett jogszabály szerint? Vagy egy idő után nem is kell másik állampolgárság?
Jó hírek – Józsa Márta jegyzete
Néhai édesapám, akit rádióriporterként afféle büntetésképpen időről időre elküldtek termelési riportokat készíteni, sohasem jött zavarba. Ha a szépkenyerűszentmártoni mezőgazdasági termelőszövetkezet vezetősége vásárolt még egy Dacia személygépkocsit a meglevő mellé, ő legalább három napig tudott jó hírt szállítani.
Csak az igazat írjuk - Dési János jegyzete
21/10/2024 18:03
| Szerző: Dési János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Dési János jegyzetében 1956. október 21-i újságokból ad lapszemlét.
Ötvenhat emlékének fideszes átírása nem most kezdődött, amikor O2B elkezdett a megadásról hadoválni. Már 2012-ben beleverték a forradalom emlékét hitelesen ápoló 1956-os Intézetet a Széchenyi könyvtár alá, majd 2019-ben a fideszes történelem átírásra szakosodott Veritashoz csapták, ahhoz, amelynek vezetője az egyik első magyarországi zsidók elleni tömeggyilkosságot könnyedén idegenrendészeti eljárásnak nevezte.
A forradalom emléke fontosabb annál, mint hogy politikusokra és zsoldosokra bízzuk. Kicsit merüljünk el mi is most a múltban. Megnéztem az 1956. október 21-i újságokat ebből egy kis lapszemle. Már csak azért is, mert egy magunkat mostanában vigasztaló bon mot szerint Gerő Ernő 1956. október 23-nak reggelén még nem sejtette, hogy ez a nap más lesz neki, mint a többi. Pedig, ha olvasott újságot, láthatta (volna), hogy valami itt készül.
Meglepő módon, akkor még léteztek megyei lapok. A Délmagyarország, Szeged városának és járásának a lapja ezzel az első oldalas címmel jelent meg: „ELLENZÉKI LAP? Az utóbbi hónapok, hetek során egyre sűrűbben jelent meg a Délmagyarország hasábjain a Vitafórum-rovat. Értelmiségiek, munkások, parasztok, funkcionáriusok, írók és újságírók fejtették ki nézeteiket különböző művekről, tényekről, jelenségekről, elméleti kérdésekről. Ezek a viták már nem az unalmas és szánalmas, mindenben egyetértő viták voltak, mint évek hosszú során a sajtóban, amikor a hozzászólók csupán helyeseltek. Ma már igen helyesen, a nézetek, elképzelések, gondolatok csapnak össze, cserélődnek ki. A mai viták az élet különböző problémáit vetik fel.(...) Most, miután végre hallatja a nép a szavát, és helyet kap a sajtó hasábjain, az újságírók és külső cikkírók tolla nyomán is, akkor egyesekben különös gondolatokat, szavakat váltanak ki a bátrabb véleménynyilvánítások. Az utóbbi napokban felelős vezetők szájából hallottunk ilyen véleményeket: „Túl szenvedélyesek az újságírók cikkei”, „túlhajtja a sajtó a dolgokat”, „ellenzékivé vált a Délmagyarország”, s mintegy betetőzéseként, pénteken felelős szegedi tanácsfunkcionárius szájából hangzott el: „Lázít a Délmagyarország, lázítanak az újságírók”. (...) Vajon lázítóak-e azok az írások, amelyek a tanács munkájáról megjelentek? Igen. De az emberséges ügyintézés érdekében, az embertelen bánásmód ellen lázítanak!”
A híres és fontos irodalmi Újság első oldaláról: „A sztálini iparosítási program – minden eddigi koncepcióink alapja – a mi számunkra végképp használhatatlanná vált, akárhogy is alakítgatjuk, alkalmazgatjuk a mostani magyar viszonyokra. Nemcsak arról van szó (amire ugyan már hat-nyolc éve is rájöhettünk volna), hogy mi nem vagyunk Szovjetunió, a földkerekség egyhatodát birtokló nagyhatalom, bővében százféle természeti kincsnek... ez már közhely, ha nem vontuk is le belőle bátran az szükséges következtetéseket, mostanáig sem.(...) A kommunizmushoz – mondta Sztálin – ennyi és ennyi vas, acél, szén, olaj, villamosenergia, stb. kell. A számítási módszerekről, hogy jutott ilyen eredményekre, nem beszélt, a de most nem is az a lényeg. Hanem a szavaiban kifejeződő egyoldalú mennyiségi szemlélet.” (Varga Domokos)
Nagy Imre elvtárs visszatért - ezzel indul címlapján az Építők lapja október 21-én. De nem a jövőbe láttak azért:
„A könny, amely újból és újból felönti szemünket, amikor a zsarnokság áldozatául esett – mártírjainkat eltemettük –, s máris újabb események is vonják magukra a figyelmet. Ezek is vigaszt és reményt nyújtanak arra, hogy örökre lezárult a múlt és valóban tiszta lap nyílott sokat szenvedett népünk történelmében. Az utóbbi napok egyik ilyen eseménye, hogy a Politikai Bizottság visszaadta Nagy Imre elvtárs párttagságát. Visszatért a munkásosztály élcsapatába az a férfiú, aki legelőször hangoztatta: meg kell nyitni a börtönök és internálótáborok kapuit azok előtt, akik ártatlanul, az önkény áldozatai lettek.”
Nézzük a kommunista fellegvár fellegvári üzemének az ózdi vasműnek a lapját: „Az Ózdi Vasas szerkesztősége is őszintén és mélyen sajnálja, hogy szószólói voltunk sok helytelen irányzatnak. Elhittük a Rajk-pert, terjesztettük azokat a rágalmakat és megtörtént, hogy jogtalanul bántottunk becsületes elvtársakat. A szocialista demokrácia fényénél minden becsületes és jószándékú ózdi dolgozóval fogadjuk, hogy soha többé nem ismétlődik meg a múlt, mindig csak az igazat írjuk. Elítéljük a személyi kultuszt, a dogmatizmust, a törvénytelenség és önkény minden megnyilvánulását, azon munkálkodunk, hogy valóban tiszta lap nyíljon pártunk, egész népünk és Ózd dolgozóinak történetében.”
Csak az igazat írjuk. Csak?
Dési János jegyzete az Estio gyors 2024. október 21-ei adásában hangzott el. Kiemelt képünk: Fortepan / Kieselbach Tamás