Mit látott Csárdi Antal? - Kárpáti Iván jegyzete
Egy valami biztos: Rogán, Ungár és Vitézy tuti nem csücsült egy csőszkunyhóban terveket szövögetve.
Five ezer – Józsa Márta jegyzete
Kár, hogy a magyar nyelvet rajtunk kívül nem érti senki. Plusz: miért hiszik el sokan készséggel a nemzeti konzultációkat böngészve, hogy világunk a létező világok legjobbika? Gondolatkörök Józsa Márta jegyzetéből,
Csomag, program, akcióterv – Selmeci János jegyzete
A nyolcadik csomag, program vagy akcióterv lehetett volna pénz az oktatásra, meg az egészségügyre, hogy aztán a tanult és egészséges emberek versenyképes munkahelyeket teremtsenek magunknak, de a piaci ár tízszereséért kutató kutatóink meggyőzték a Marcit, meg hát ő is tudta, okos fiú, hogy a választási győzelmünket egy csomag, program, vagy akcióterv segíti inkább, függetlenül attól, hogy hatékony is, vagy csak van.
Előre a putyini úton! - Hardy Mihály jegyzete
Önleleplező egyébként, hogy a magyar miniszterelnök sem a SPAR vezérigazgatója, sem az osztrák Lebesmittel Zeitung ellen nem indított pert és nem kért helyreigazítást.
Így jártunk – Szénási Sándor jegyzete
Ha rossz blokkban vagyunk, melyik az a jó, ahol a magyar, nagyon nemzeti szuverenitás a blokktulajdonos birodalom szemefényét képezi?
Jó lenne egyszerű kérdésekre, egyenes válaszokat kapni
A háborúnak így vagy úgy de vége lesz, vagy legalábbis befagy. Lengyelország, a balti államok, Románia és persze Ukrajna jelentős erőt fog képviselni, hatalmas feladat hárul rájuk, hogy az orosz birodalom a mostani keretein belül maradjon. Hogyan fognak ránk nézni?
Nem érdemes csodálkozni - Dési János jegyzete
Elég nehéz megmondani, hogy valójában mire gondolt a magyar külügyminiszter, ő fogalmazott félreérthetően, vagy a hírügynökség értelmezte a saját érdekei szempontjából a nem egyértelmű szöveget.
Win-win – Józsa Márta jegyzete
A hajléktalankérdésre végső soron a palackrendelet is megoldás lehet.
Csak az igazat írjuk - Dési János jegyzete
21/10/2024 18:03
| Szerző: Dési János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Dési János jegyzetében 1956. október 21-i újságokból ad lapszemlét.
Ötvenhat emlékének fideszes átírása nem most kezdődött, amikor O2B elkezdett a megadásról hadoválni. Már 2012-ben beleverték a forradalom emlékét hitelesen ápoló 1956-os Intézetet a Széchenyi könyvtár alá, majd 2019-ben a fideszes történelem átírásra szakosodott Veritashoz csapták, ahhoz, amelynek vezetője az egyik első magyarországi zsidók elleni tömeggyilkosságot könnyedén idegenrendészeti eljárásnak nevezte.
A forradalom emléke fontosabb annál, mint hogy politikusokra és zsoldosokra bízzuk. Kicsit merüljünk el mi is most a múltban. Megnéztem az 1956. október 21-i újságokat ebből egy kis lapszemle. Már csak azért is, mert egy magunkat mostanában vigasztaló bon mot szerint Gerő Ernő 1956. október 23-nak reggelén még nem sejtette, hogy ez a nap más lesz neki, mint a többi. Pedig, ha olvasott újságot, láthatta (volna), hogy valami itt készül.
Meglepő módon, akkor még léteztek megyei lapok. A Délmagyarország, Szeged városának és járásának a lapja ezzel az első oldalas címmel jelent meg: „ELLENZÉKI LAP? Az utóbbi hónapok, hetek során egyre sűrűbben jelent meg a Délmagyarország hasábjain a Vitafórum-rovat. Értelmiségiek, munkások, parasztok, funkcionáriusok, írók és újságírók fejtették ki nézeteiket különböző művekről, tényekről, jelenségekről, elméleti kérdésekről. Ezek a viták már nem az unalmas és szánalmas, mindenben egyetértő viták voltak, mint évek hosszú során a sajtóban, amikor a hozzászólók csupán helyeseltek. Ma már igen helyesen, a nézetek, elképzelések, gondolatok csapnak össze, cserélődnek ki. A mai viták az élet különböző problémáit vetik fel.(...) Most, miután végre hallatja a nép a szavát, és helyet kap a sajtó hasábjain, az újságírók és külső cikkírók tolla nyomán is, akkor egyesekben különös gondolatokat, szavakat váltanak ki a bátrabb véleménynyilvánítások. Az utóbbi napokban felelős vezetők szájából hallottunk ilyen véleményeket: „Túl szenvedélyesek az újságírók cikkei”, „túlhajtja a sajtó a dolgokat”, „ellenzékivé vált a Délmagyarország”, s mintegy betetőzéseként, pénteken felelős szegedi tanácsfunkcionárius szájából hangzott el: „Lázít a Délmagyarország, lázítanak az újságírók”. (...) Vajon lázítóak-e azok az írások, amelyek a tanács munkájáról megjelentek? Igen. De az emberséges ügyintézés érdekében, az embertelen bánásmód ellen lázítanak!”
A híres és fontos irodalmi Újság első oldaláról: „A sztálini iparosítási program – minden eddigi koncepcióink alapja – a mi számunkra végképp használhatatlanná vált, akárhogy is alakítgatjuk, alkalmazgatjuk a mostani magyar viszonyokra. Nemcsak arról van szó (amire ugyan már hat-nyolc éve is rájöhettünk volna), hogy mi nem vagyunk Szovjetunió, a földkerekség egyhatodát birtokló nagyhatalom, bővében százféle természeti kincsnek... ez már közhely, ha nem vontuk is le belőle bátran az szükséges következtetéseket, mostanáig sem.(...) A kommunizmushoz – mondta Sztálin – ennyi és ennyi vas, acél, szén, olaj, villamosenergia, stb. kell. A számítási módszerekről, hogy jutott ilyen eredményekre, nem beszélt, a de most nem is az a lényeg. Hanem a szavaiban kifejeződő egyoldalú mennyiségi szemlélet.” (Varga Domokos)
Nagy Imre elvtárs visszatért - ezzel indul címlapján az Építők lapja október 21-én. De nem a jövőbe láttak azért:
„A könny, amely újból és újból felönti szemünket, amikor a zsarnokság áldozatául esett – mártírjainkat eltemettük –, s máris újabb események is vonják magukra a figyelmet. Ezek is vigaszt és reményt nyújtanak arra, hogy örökre lezárult a múlt és valóban tiszta lap nyílott sokat szenvedett népünk történelmében. Az utóbbi napok egyik ilyen eseménye, hogy a Politikai Bizottság visszaadta Nagy Imre elvtárs párttagságát. Visszatért a munkásosztály élcsapatába az a férfiú, aki legelőször hangoztatta: meg kell nyitni a börtönök és internálótáborok kapuit azok előtt, akik ártatlanul, az önkény áldozatai lettek.”
Nézzük a kommunista fellegvár fellegvári üzemének az ózdi vasműnek a lapját: „Az Ózdi Vasas szerkesztősége is őszintén és mélyen sajnálja, hogy szószólói voltunk sok helytelen irányzatnak. Elhittük a Rajk-pert, terjesztettük azokat a rágalmakat és megtörtént, hogy jogtalanul bántottunk becsületes elvtársakat. A szocialista demokrácia fényénél minden becsületes és jószándékú ózdi dolgozóval fogadjuk, hogy soha többé nem ismétlődik meg a múlt, mindig csak az igazat írjuk. Elítéljük a személyi kultuszt, a dogmatizmust, a törvénytelenség és önkény minden megnyilvánulását, azon munkálkodunk, hogy valóban tiszta lap nyíljon pártunk, egész népünk és Ózd dolgozóinak történetében.”
Csak az igazat írjuk. Csak?
Dési János jegyzete az Estio gyors 2024. október 21-ei adásában hangzott el. Kiemelt képünk: Fortepan / Kieselbach Tamás