Péter a rengetegben - Hardy Mihály jegyzete
Ez a külügyminiszteri látogatás minden elemében súlyos diplomáciai katasztrófa. Magára valamit is adó európai vagy nyugat-európai politikus az elcsalt 2020-as választások és a vérbefojtott belarusz tüntetések óta be sem teszi a lábát Minszkbe.
Min-Ho nem Ryan - Szénási Sándor jegyzete
"Amikor neked, katona, azt parancsolják, hogy tüzelj, nem azt válaszolod, hogy igenis, parancsnok elvtárs. Te a politikai tiszthez fordulsz, és megkérdezed az elvtársat hogy jóváhagyja-e a másik elvtárs utasítását. Ha igen, lőhetsz."
Orbán Lenin-rendje - Kárpáti Iván jegyzete
Magyarország kormánya jelenleg hatékonyabban képviseli Oroszország érdekeit, mint maga a moszkvai külügyminisztérium, már ha elfogadjuk azt a jóindulatú feltételezést, hogy Orbán Viktor egyáltalán magyar miniszterelnök és nem osztályvezető Szergej Lavrov hivatalában.
A család az első - Dési János jegyzete
"Kedves Tiborcz/Orbán/Mészáros – örülök, hogy hozzájárulhattam a gazdagodásotokhoz."
Víz, villany – Józsa Márta jegyzete
Magyarországon százezrek küzdenek úgynevezett vízszorongástól. Ők azok, akik sokszor naponta órákat töltenek azzal, hogy vödrökben hazacipeljék a legközelebbi közkútról az ivásra, főzésre, mosásra, tisztálkodásra használható vizet.
'56 emléke és újraértelmezése – Hardy Mihály jegyzete
Máig sem tudjuk, hogy az amúgy gyomorbeteg könyvelőre emlékeztető új orosz cár mivel tartja ennyire rövid pórázon, sőt egyenesen fojtónyakörvön Orbán Viktort és csapatát, de minél többet hadoválnak Budapesten ún. "nemzeti szuverenitásról", annál kevésbé hihető, hogy még önállóan döntenek, dönthetnek bármiben is.
Lottószámok hibahatáron belül – Selmeci János jegyzete
"Tessék elhinni, a Tisza párté 34, 42 és 39, a teljes népességben pedig csak a Fideszt mondom, már így is két szelvényre elegendő számunk lesz, szóval az összes választó 23, 29 és 36 százaléka szavazna a kormánypártra."
Imádlak, Afrika! – Rózsa Péter jegyzete
"A külső szemlélő is felrántja a szemöldökét, vajon mit csinál a magyar kormány a Száhel-övezetben? Mivel nincs ott semmi érdekeltségünk, nyilván Orbánék valamit előkészítenek, hogy legyen."
Csillag István: A választás lehetősége
18/06/2023 10:04
| Szerző: Csillag István
Magyarországon, akarom mondani agyarországon (a neonhirdetményen kiégett az M betű) az állami szabályozás érdek-és értékmentessége még jámbor óhajként is felforgató gondolat, a minden kiadó számára elérhető adófizetői áldozat pedig "mese habbal".
Annyit beszélünk a szabadságról, hogy el is felejtjük, hogy a hétköznapokban a szabadság nem más, mint a választás lehetősége. A hétköznapokban szeretjük magunk mérlegelni, hogy melyik kapcsolatunkat tartsuk életben, mit kezdjünk az összegyűjtött tárgyainkkal, mit kezdjünk a pénzünkkel, mit kezdjünk az időnkkel. Már kiskamaszként se szeretjük, ha gondviselőink, a szüleink szabják meg milyen ruhát, milyen hosszú hajat viseljünk, befesthetjük-e körmünket, kell-e zoknit húznunk, hordhatunk-e sportcipőt öltönyhöz. Felnőttként tudomásul vesszük, de nem kedveljük, ha munkahelyi feladataink sorrendjét – a technikai sorrend logikáján kívül – a főnöki önkény állapítja meg, ha azt is megszabják nekünk mikor szakíthatjuk meg a munkát saját természetes szükségünk elvégzésére. Nem szerettük, de kénytelenek voltunk elfogadni, hogy Lewi’s farmerje csak Bécsben élő unokatestvérünknek, orkánkabátja grazi nagybácsinknak lehet, nekünk a Trapper meg a viharkabát a szabad választás.
A 60-as években "cukros ételekről álmodva" nem tudtunk kartellekről, így eszünkbe se jutott, hogy a választás lehetőségét a piac, a verseny teremti meg, ezért vettük tudomásul a "cipőt a cipőboltből!" reklámot, bár annyiban jobb volt a helyzetünk, mint marosszéki unokabátyánknak, aki vasárnap "sárkányhúst" (azaz csirkelábkaparót, meg csirkenyakat) ehetett, és ha elküldték húsért, akkor olvashatta, hogy kint van a bolt cégtábláján, hogy Hús, de boltban benn van a Grün (ha életben maradt). Bécsben élő rokonunknál fordítva volt, a bolt cégtábláján volt a Weiss (ha életben maradt) és benn volt a hús. A két ország gazdasági fejlettségéből vezettük le ennek gyomorszorító különbségnek az okát, nem abból, hogy az egyik országban van verseny, van tulajdonosi érdek, van piac ennek következtében van választási lehetőség. Most, hogy a rendszerváltás nálunk is – többé-kevésbé – helyreállította a tulajdonosi érdeket, a versenyt, a piacot, jobban látszanak ennek a torzulásai is, hiszen azt is látjuk, hogyha a versenyt eltorzítja az, ha valakinek az egyik vagy másik részpiacon többségi részesedése van, akkor úgy az árakat, a választékot, a minőséget korlátozhatja, "ellenőrzésmentesen" maga szabhatja meg. Addig amíg a verseny esélye még megvolt addig, kevésbé kellett félnünk attól, hogy valaki ránk erőlteti ízlését, attól, hogy a számunkra fontos árut csak a "pult alól" lehet beszerezni. A választás lehetőségének a megőrzése, a verseny fennmaradása, a piaci intézmények védelme létfontosságú, ha szeretnénk a magunk emberi minőségét megtartani. A gazdaságos működést, a méretgazdaságosságot fenntartani képes szűk piacon, mint amilyen a kis népek nemzeti nyelvének könyvpiaca a választás lehetőségének a fennmaradása gazdasági áldozatot és az állami szabályozás érdek- és értéksemlegességét követeli meg. Magyarországon, akarom mondani agyarországon (a neonhirdetményen kiégett az M betű) az állami szabályozás érdek-és értékmentessége még jámbor óhajként is felforgató gondolat, a minden kiadó számára elérhető adófizetői áldozat pedig "mese habbal". Nem a szocialista világ langyos vizét, acélgyuribácsit kellene visszasírni, meg a "harmadik út" elvesztését siratni, átkozva a kapitalizmus vastörvényeit, hanem a választás lehetőségét mindenben korlátozó orbánizmust támadni. Mert amikor az ember választhat, hogy megtakarításaiból állampapírt, vagy állampapírt (azaz békekölcsönt) vásárol, vagy választhat, hogy az államilag engedélyezett tankönyvből, vagy az államilag engedélyezett tankönyvből olvas fel a gyerekének, amikor a magas orvosfizetését átvezényelt ortopédorvos helyett szemésszel operáltatja a térdét, akkor ugyanazzal a jelenséggel néz szembe, amelyik többséget szerez a könyvkereskedelemben, vagy kiadókban. Amíg nem a vezér állama ellenőrizte ezt a versenyt torzító többséget nem kellett azonnal az ízlésdiktatúra megteremtésétől tartanunk, mert mindig volt "más választás", beléphetett a piacra egy amazon és hozhatta a kritériont, vagy az új fórumot. Ha bezárják, és ezzel valóságossá teszik – az egyébként nem létező – nemzeti piacot, akkor se verseny, se piac, se választási lehetőség, azaz kitörlik a … szabadságot.