Lehetett volna ezt máshogy? - Selmeci János jegyzete
Az a kérdés, hogy lehetett volna ezt máshogy, jobban, élhetőbben csinálni, vagy az ország történelméből, társadalmi viszonyaiból nem következik más, csak a stagnálás, és az a hatalmi berendezkedés, mint az ország kormányzásának egyetlen működő, ám de leginkább a semmibe vezető módja, ami az elmúlt tizennégy évben kialakult, megszilárdult, és sajnos legitimációt is nyert?
Bort, búzát, akkumulátort - Rózsa Péter jegyzete
Az egyik csúsztatás a mai orbáni definícióban, hogy a forint árfolyama és a magyar gazdaság állapota között különbséget téve, a pénzromlásért a spekulánsok felelnek. És a magyar gazdaság egyre romló eredményeiért vajon ki, vagyis, hogy az 2022-es gazdasági teljesítményéhez szinte képest minden szektor alulmarad, az autóiparra épített orbáni csoda finoman szólva is halványulóban van, a visszafogott állami beruházások mellett gyárleállás, létszámcsökkentés egyre-másra, és persze az élelmiszerinfláció megint kúszik felfelé.
Mission Impossible - Szénási Sándor jegyzete
Ukrajna döntést hozott Orbán és az ő egójának nélkülözéséről az eljövendő tárgyalásokon, s bár Trump a hírek szerint adna neki szerepet, Kijev annyira gyenge sosem lesz, hogy a magyar kormányfő Ukrajnát überelhesse.
Miért most hagynák a fosztogatást? – Kárpáti Iván jegyzete
Nincs pénz a pályaudvarok rendbetételére – szólt a meglepően őszinte üzenet. Semmi gond, lovak közé dobják a gyeplőt, így aztán XXI. századi plázába futhat majd be az ötven éves szerelvény.
Se nem béke, se nem misszió - Hardy Mihály jegyzete
Az égvilágon senki és semmi nem hatalmazta vagy kérte fel Orbán Viktort vagy Szijjártó Pétert, hogy közvetítsen Kijiv és Moszkva, a Vatikán és Mar a Lago vagy Isztambul között.
Schengen - Józsa Márta jegyzete
Józsa Márta jegyzetében felidézi, hogy 2007. december 21-én ott volt az ünnepen, amikor Sátoraljaújhely egyik utcájának két országban élő lakói egymás nyakába borultak, jöttek-mentek a korábban sorompó-őrizte Ronyva-hídon ide-oda, mintha nem volna holnap. Holnap is szabad. Feltehetően hasonló jelenetek játszódnak majd le január elsején a román-magyar, meg a bolgár-román, meg a bolgár-görög határon is, ekkor léphet be végre e két ország a schengeni övezetbe.
Pékárú – Rózsa Péter jegyzete
Orbán látványpékségéről, és annak lehetséges alternatíváiról a Hetes Stúdió műsorvezetője, Rózsa Péter.
A szegények is esznek csokit – Selmeci János jegyzete
A kasszánál egy férfi fizet és közben a feleségét szidja, "huszonkétezer forint hallod, neked meg még kellett az a rohadt arckrém" – mondja neki "mások bezzeg a dubai csokit is meg tudják venni" tromfol a nő, és egyikük sem látja, ahogy a kasszás hang nélkül eltátogja, hogy a szegények.
Vásárhelyi Mária: Gyásznap
14/06/2023 10:36
| Szerző: Vásárhelyi Mária
2023. június 13. gyásznap. A magyar kultúra gyásznapja. Kedden a kultúra utolsó szabad bástyája dőlt össze; a könyvkiadás és könyvterjesztés. A közpénz milliárdokból fenntartott, kormánypárti, populista think tank, a Mathias Corvinus Collegium Alapítvány megvásárolta a könyvpiac legnagyobb hazai szereplőjét, a Librit.
Csak sejtéseink lehetnek arról, hogy Balogh Ákos, a dúsgazdag üzletember miért adta el az általa alapított, felépített és a mai napig többségi tulajdonában álló, minden fronton nyereséges céget, de abban szinte biztosak lehetünk, hogy nem anyagi okot motiválták az üzlet megkötését. Gondolom, a szokásoknak megfelelően, kormány közeli „üzletemberek” tettek egy visszautasíthatatlan ajánlatot. Amelynek lényegi eleme nem az üzletrészért kínált vételár volt, hanem a fenyegetés, hogy mi fog történni akkor, ha nem adja el. Nálunk ez így szokott történni.
A könyvkiadás és könyvterjesztés a kultúra utolsó szabad szegmense volt. A piacot két nagy cég a Libri és a Líra uralta. Bár ezek korábban egymás után vásárolták fel a márkás, kisebb kiadókat, de a piacon továbbra is megélt mellettük jó néhány kis cég is. Ettől a könyvpiac mind a mai napig sokkal szabadabb, színesebb és izgalmasabb volt, mint a kultúra többi, már a kormány által uralt területe.
A könyvpiac einstandolását hosszú rákészülés előzte meg, az közpénz százmilliárdokkal kibélelt MCC már 2020-ban kisebbségi részesedést szerzett a Libriben, de biztosak lehettünk benne, hogy nem elégszik meg ennyivel. Fenyegető jel volt, hogy ebben az évben már nem osztották ki a jól bejáratott, nagy presztízsű Libri díjat, amelyet korábban szakmai zsűri és közönség szavazatok alapján ítéltek oda. Bár a kiadó anyagi szempontokra hivatkozott a díj megszüntetésének indoklásaként, sejthető volt, hogy egyszerűen csak arról van szó, hogy az egyre beljebb nyomuló tulajdonosok a továbbiakban nem szeretnék, ha szakmai szempontok és a közönség ítélete alapján osztanának ilyeneket. Ahogyan a kultúra más területein sem szeretik. Mert a szakma és a közönség nem számít (népiesen: le van szarva). Van elég pénzük ahhoz, hogy megengedhessék maguknak, hogy a szakma és a közönség véleménye semmit ne nyomjon a latba. Ahogyan nem szempont a színházaknak és a filmgyártásnak és a többi kulturális ágazatnak juttatott közpénzek esetében sem. Az egyetlen lényegi szempont a lojalitás, a párt és a vezér feltétlen szolgálata.
Mostantól ez a szemlélet lesz az uralkodó a könyvpiacon is. És elsősorban nem is könyvkiadásra, hanem a könyvterjesztésre fog végzetes csapást mérni ez a lépés. A minőségi szerzők majd eldöntik, hogy kívánnak-e egy szélsőjobboldali kormány által finanszírozott és a kormánypropaganda bértollnokaival közös kiadóhoz tartozni vagy keresnek maguknak más megjelenési lehetőséget. Ez sem lesz könnyű döntés, de bízom benne, hogy a többség, ha szeretne, talál majd új kiadót. Ha nem is olyan nagyot és kényelmeset, mint a Libri, de morálisan vállalhatót. Mert abban bizonyosak lehetünk, hogy mostantól beindul a politikai daráló. Először csak az fog kiderülni, hogy kik azok a szerzők, akik nem tartozhatnak a kormány kiadójához, és kik azok, akikkel egy istállóban kell megjelenni, aztán majd az, hogy miről, később pedig az is, hogy mit lehet írni.
Ám a látszat ellenére a könyvpiac kulcskérdése nem a kiadás, hanem a terjesztés. Ha a terjesztői hálózatban uralkodóvá válnak a politikai szempontok, akkor az egyet jelent a minőségi könyvkiadás halálával. Ugyanaz fog történni ugyanis, mint a színházi- és filmvilágban. Számolatlan dőlnek majd a közpénz milliárdok a politikai propaganda céljait szolgáló fércművek támogatására, a minőségi, szabad kultúra forrásai pedig fokozatosan elapadnak. Bár a független szerzők által írott művek egy része továbbra is meg fog jelenni, csak éppen a terjesztő nem veszi át, a raktárban hagyja porosodni vagy ha bekerül is könyvesboltba, csak az fogja megtalálni, aki nagyon elszántan keresi. Így simán ki lehet végezni szerzőket, műveket.
Ma még talán fel sem fogjuk az igazi súlyát és következményeit annak, ami történt. A hétvégén, a könyv ünnepén még sok-sok ezren örültünk a szabadság levegőjének, amely megérintett bennünket. Színes, izgalmas, léleküdítő esemény volt, rengeteg új és régi szerzővel, sok-sok új könyvvel, olyan kulturális esemény, amely ma már kétségbeejtően hiányzik az életünkből. Akkor még nem tudtuk, hogy ez volt az utolsó szabad könyvünnep.
