„Köszönjük
Publicisztika
Kasztroly – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Kasztroly – Józsa Márta jegyzete

Általános statisztikusi vélekedés, hogy a magyar keresetekről pontosabb képet ad a mediánjövedelem. Vagyis az a bér, aminél a munkavállalók fele többet, fele kevesebbet kap kézhez egy hónapban. Így adódik az a helyzet, hogy a statisztikai hivatal által megállapított átlagkeresetnél a magyar munkavállalók 75 százaléka kevesebbet keres.

Lehetett volna ezt máshogy? - Selmeci János jegyzete
Publicisztika

Lehetett volna ezt máshogy? - Selmeci János jegyzete

Az a kérdés, hogy lehetett volna ezt máshogy, jobban, élhetőbben csinálni, vagy az ország történelméből, társadalmi viszonyaiból nem következik más, csak a stagnálás, és az a hatalmi berendezkedés, mint az ország kormányzásának egyetlen működő, ám de leginkább a semmibe vezető módja, ami az elmúlt tizennégy évben kialakult, megszilárdult, és sajnos legitimációt is nyert?

Bort, búzát, akkumulátort - Rózsa Péter jegyzete
Publicisztika

Bort, búzát, akkumulátort - Rózsa Péter jegyzete

Az egyik csúsztatás a mai orbáni definícióban, hogy a forint árfolyama és a magyar gazdaság állapota között különbséget téve, a pénzromlásért a spekulánsok felelnek. És a magyar gazdaság egyre romló eredményeiért vajon ki, vagyis, hogy az 2022-es gazdasági teljesítményéhez szinte képest minden szektor alulmarad, az autóiparra épített orbáni csoda finoman szólva is halványulóban van, a visszafogott állami beruházások mellett gyárleállás, létszámcsökkentés egyre-másra, és persze az élelmiszerinfláció megint kúszik felfelé.

Schengen - Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Schengen - Józsa Márta jegyzete

Józsa Márta jegyzetében felidézi, hogy 2007. december 21-én ott volt az ünnepen, amikor Sátoraljaújhely egyik utcájának két országban élő lakói egymás nyakába borultak, jöttek-mentek a korábban sorompó-őrizte Ronyva-hídon ide-oda, mintha nem volna holnap. Holnap is szabad. Feltehetően hasonló jelenetek játszódnak majd le január elsején a román-magyar, meg a bolgár-román, meg a bolgár-görög határon is, ekkor léphet be végre e két ország a schengeni övezetbe.

Előjáték, nem tudni mihez - Szénási Sándor jegyzete

20/04/2024 15:03

| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió

Az világos, hogy Magyar, itt most nem részletezhető okok miatt kinyitotta egy sokkal zártabbnak hitt közösség jelentékeny részét.

2024. április 20. Hetes Stúdió-részlet (2024.04.20. Szénási Sándor jegyzete)
04:12
00:00

Azt mondja Schmidt Jenő, Tab fideszes polgármestere, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke, hogy Magyar Péter megjelenése a közéletben átütötte a nagyvárosok falát, vagyis megtörtént az, ami nem szokott: egy ellenzéki ember feltűnése az apró településeken is beszédtémát szolgáltat, megrágják őt, megcsodálják, vagy épp ellegyintgetik, de beszélnek róla.

Ezzel csak egy tényt említett a polgármester, az érzelmeit nem közölte, de fideszesként nyilván nem boldog.

A másik tény gyulai illetőségű, itt kezdte meg Magyar a választási kampányát, elég szokatlanul, mondhatni legényesen, egy teherautó platóján beszélt, arról lépett le, arra ugrott fel, szakasztott, mint egy agitátor a háború utáni koalíciós időkben, aki épp földet osztani készül. Magyar egyébként beszélt is valami ilyesmit, földosztásszerűt, de nem ez a lényeg.

A lényeg az, hogy az ellenzék, amióta csak a fővárosban rekedt meg, folyvást vidéki turnéra készül, mindig megígéri ezt magának, össze is pakol erős cipőt a sáros utakra, meg meleg mackófelsőt, de aztán mégsem hagyja kihűlni a megszokott fotelt. És erre jó oka van. Ezek a vidéki kirándulások nem szoktak jól sikerülni, részint erősen hasonlítanak tízévenként esedékes rokoni látogatásokra, ahol már senki sem emlékszik a másikra, másrészt már nincs is kire emlékezni: a mai ellenzéki politikusok kilencvenkilenc százalékát a vidékinek nevezett kistelepülési ember a büdös életben nem látta soha, a televízióban biztos nem.

Így pedig nehéz meleg hangú diskurálásban feloldódni, panaszt hallatni, panaszt meghallani, a bizalom hídjára egymást átkarolva rálépni. Ez az érzés a kocsmában – már ha a patika, az iskola, és a vegyesbolt után meg nem szűnt az is – gyorsan kialakul, a fővárosi vizitelők esetén azonban erről szó sincs. Nem azért, mert ők nadrágos emberek, ahogy ezt a rémes, százéves, amúgy lenéző közhelyet emlegetni szokták, hanem mert esetükben ismeretleneknek kellene elhinniük, hogy majd fordítanak a helyiek életén.

Nem is mondanak nekik semmit.

 Mármost Magyar Pétert a hvg.hu riportja szerint egy harmincezres városban ezer ember várta, akik részint gyorsan felfogták, hogy a békési problémákból, az utak állapotából, az elvándorlásból, az ukrán gabonaügyből jól felkészült teherautó platólakó jött hozzájuk, részint meg mintha az ő nyelvükön is beszélne. Úgy érezték, hogy máris ismerik, pedig persze nem, ez lehetetlen is lenne, mégis ismerősként beszélnek hozzá, nem engedik el, még nem mennének haza, kérdezik, panaszkodnak neki („Romániában is jobb”) kézről kézre adják a mikrofont.

Ez a harmadik tény, makacs és konstans, mert Békéscsabán, Gyomaendrődön, vagy Sarkadon sem volt más a helyzet. Ha sok is az illúzió, az is tény, hogy a hit is a valóság része. Pont a Fidesz, ez a szőrét hullató, kivénhedő illuzionista ne tudná ezt?

Ez van. Magyar Péter, most mindegy is, hogy miért, de kinyitotta egy sokkal zártabbnak hitt közösség jelentékeny részét, amely az ő politikai ígéreteit bevárásra alkalmasnak ítélte. Pár hete van csak a placcon, és az európai elemzők már három európai parlamenti mandátumra tartják jónak.

Valamit nagyon tud. Nem biztos, hogy ő, talán inkább a közönsége. Ők tudnak már magukról valamit.

Ha megérjük, meglátjuk, ezt szokták mondani az óvatosak. Szerintem valamit már most látunk, de legyen így: egyelőre nyílik neki a tér, de nem tudni, meddig és mennyire. A nehéz terep a Schmidt Jenő által emlegetett községekben, kisebb településeken vár rá.

A Fidesz – földön.

Szénási Sándor jegyzete a Hetes Stúdió 2024. április 20-ai adásában hangzott el.