Vészhelyzet, vagy amit akartok – Szénási Sándor jegyzete
"Szuverenisták" és "hígmagyarok" párbeszéde a rendeleti kormányzásról.
Sulyok Tamás a szívére vette - Kárpáti Iván jegyzete
Ha egy publicista kellemetlen szagú, légnemű anyagnak minősíti az államfőt, az nem az a kategória, mint amikor az államhatalom minden eszközét magának tudó politikus gerjeszt gyűlöletet emberek csoportjaival szemben.
Orbán = Le Pen - Dési János jegyzete
Marine Le Pen = közbűntényes sikkasztó. Vagyis ha Orbán = Marine Le Pen és Marine Le Pen = köztörvényes bűnözővel, akkor az annyi, mint Orbán = köztörvényes bűnöző.
Zoológiai minimum – Józsa Márta jegyzete
Egy skót újságíró, J. M. Ledgard a kétezres évek elején Afrikában volt külpolitikai tudósító. Ott bukkant rá a szocialista zsiráfok történetére.
Túlélés - Szénási Sándor jegyzete
"Az EU pilléreit jelentő béke és stabilitás már nem garantált" – mondja Hadja Lahbib válságkezelésért felelős biztos – "Európa fegyveres erőszakkal szembeni felkészültsége és ellenállóképessége kihívásokkal nézhet szembe." Ezt úgy kell lefordítani, hogy háború lesz. Lehet. Talán nem. De lehetséges, hogy inkább igen. Éberség. Nem lehetünk olyan ostobák, mint a múlt század harmincas éveiben voltunk. Szóval készülni kell.
Az Alaptörvény szellemében – Selmeci János jegyzete
Bár rendes családos ember a közelébe nem megy, a Pride-on mégis összegyűlnek vagy ötvenezren, akiket a rend éber őrei a Hszi Csin-ping elvtárstól kölcsönkapott arcfelismerő kamerarendszer segítségével beazonosítanak, majd fejenként százezer forintra megbüntetnek.
A mi kis falvaink - Józsa Márta jegyzete
Ha víz nem is, de a lé dőlni fog, minden faluban lesz bankautomata, hozzá lehet majd jutni alaptörvényben foglalt jogunkhoz, a készpénzhasználathoz.
Tagosítás - Szénási Sándor jegyzete
Ukrajna igazán egy szót sem szólhat, amiért az amerikaiak a háta mögött tárgyalják le az oroszokkal a tűzszünet, és majd a béke kérdését is, mert az Unió is kiskorú státusban van. Nincs köze a nagyok dolgához, akkor se, ha amúgy az az ő legsajátabb dolga lenne: a végén megmondják neki, hogy merre hány óra, és alászolgája.
Gazdag szegények – Józsa Márta jegyzete
9/02/2025 13:38
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
jeSebestyén Géza, az MCC gazdaságpolitikai műhelyének vezetője szerint ma jobb szegénynek lenni Magyarországon, mint a bűnös nyolc év utolsó évében, 2010-ben gazdagnak lenni volt, mert a szegényeknek sokkal több mobiljuk, autójuk, vagy éppen mikrohullámú sütőjük van, mint amennyit a korábban gazdagabbnak számítók a NER áldásai előtt birtokoltak. Józsa Márta jegyzetében elmondja, ő nem állt volna meg itt: remek adatokkal lehetne bizonyítani akár azt is, hogy a reformkorban jobbágyok és főnemesek között lényegében nem volt státuszbéli különbség. Elvégre egy mikrója, egy autója sem volt egyiküknek sem.
Egy idős pár: Kapor Ádám váltóőr és Kömény Zsuzsa mosónő nehéz helyzetbe került. Bejuthattak volna a városi szegényházba, de kiderült, hogy illegálisan élnek együtt, mert akkoriban, amikor egybe sodorta őket a szerelem, nem volt pénzük lagzira. Meg stólapénzre, azaz a katolikus papnak fizetendő összegre az egyházi házasságkötési szolgáltatásért. Így azután bármennyire szerettek volna is megfelelni a korabeli kurzus elvárásainak, kései életük nyugalmát ifjabb kori anyagi instabilitásuk determinálta. Mondanák mai gazdasági szlengben; az igazság az, hogy egy majd’ százharminc évvel ezelőtt megjelent regényről beszélek, a szerző Jókai Mór, a Gazdag szegények hősei a főszereplők.
A szívfacsaró történet megoldása, hogy a probléma hallatán civil szerveződés alakult, a környék lakói lagzira és stólapénzre kezdtek el gyűjteni, hogy a pár ne maradjon az út szélén. Juthassanak be a számukra leginkább elérhető szociális wellnessbe, melynek neve, ismétlem, szegényház. Szótári értelmezése: társadalmi támogatásra szoruló öregek eltartására, gondozására létesített intézmény, szociális otthon. 1945 óta nem használatos intézménynév.
Amúgy a Kömény-Kapor párosnak sikerült a művelet, főként a közösségi összefogásnak köszönhetően az elvártnál jóval jobbak lettek aggkori kilátásaik. Szintet léptek, csakúgy, mint XXI. századi sorstársaik, a mai szegények. Akikkel most éppen minden a legnagyobb rendben van, világuk a létező világok legjobbika. De most kihagynám Voltaire Candide című tézisregénye legismertebb mondatának elemzését, nincs konkrét arra ok, hogy az optimizmusból eljussunk a reménytelenségig, ellenkezőleg.
Egy másik idézettel folytatom. Az adatok ismeretében „egyértelműen kijelenthető tehát, hogy nem a középosztály tűnt el Magyarországon, hanem a szegénység szűnt meg”. Most mondja valaki, hogy nem a legjobb hírt hoztam. A forrás Sebestyén Géza, aki az MCC, azaz a Mathias Corvinus Collegium Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője, egyetemi docens, tudós ember. Ennek megfelelően korszakos tanai kinyilvánításához is passzoló fórumot választott, az elmélyült adatelemzések adekvát terepe a tudományos publikációk körében méltán tisztelt úgynevezett Facebook lett. A tételmondata az, hogy ma, 2025-ben jobb szegénynek lenni Magyarországon, mint a bűnös nyolc év utolsó évében, 2010-ben gazdagnak lenni volt. A tudományos kutatáshoz közismerten szükség van elméleti kurázsira, ennek szerzőnk bőven birtokában van. Azt számolta össze ugyanis a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján, hogy politikai kurzusunk mai, dicsőséges korszakában (pontosabban a 2020-as adatok alapján, az összegzésükhöz gondolom idő és fantázia is kellett) a szegényeknek sokkal több mobiljuk, autójuk, vagy éppen mikrohullámú sütőjük van, mint amennyit a korábban gazdagabbnak számítók a NER áldásai előtt birtokoltak. Ergo az egykori szegények ma már gazdagok, arról nem esik szó, hogy mi lett a korabeli gazdag telefontulajdonosokkal.
Én a helyében nem álltam volna meg itt, remek adatokkal lehetne bizonyítani akár azt is, hogy a reformkorban jobbágyok és főnemesek között lényegében nem volt státuszbéli különbség. Elvégre egy mikrója, egy autója sem volt egyiküknek sem. És jóval későbbi átkozott időkben, például 2007-ben sem akadt olyan magyar gázszerelő, aki már akkor okosabb lett volna Zuckerbergnél is.
Az Egyensúly Intézet kutatásai szerint ma a társadalom negyede-harmada tekinthető szegénynek – a 2010-es hivatkozás még csak az ötödével számolt – ami azt jelenti, hogy ma, 2025-ben, a regnáló kurzus tizenötödik évében minden harmadik-negyedik embernek gondot okoz a rendes étkezés, lakhatás, fűtés, vagy mindhárom. Akkor is, ha akad otthon mobil, meg mikró, meg lapos tévé. Amelyek puszta birtoklása által az egykori szegények az idézett MCC-s elemzés szerint ma már gazdagnak számítanak.
„Óh, hogy ezek a szegény gazdagok sohasem jöhetnek rá arra az öntudatra, hogy valaki őket saját magukért szeretheti!” Hogy citáljak ismét Jókaitól, ezt egy másik regényéből, a Szegény gazdagok címűből. Amúgy a szegénységnek az ismertetett érvek alapján való sikeres felszámolásáról szóló Facebook-tételek megalkotója egyetemi oktató. Tehát feltehetően diákokat tanít. Ilyesmikre.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2025. február 9-i adásában hangzott el.
