Kint is vagyok, bent is vagyok… - Rózsa Péter jegyzete
Ja, és az igazán szép idők, amikor a cseperedő Fiatal Demokraták a Soros alapítvány támogatását élvezve válhattak rendszerváltó párttá. Hát igen, a képbe azért némileg belerondít, hogy a STOP SOROS meg stop CEU, de hát van ilyen.
A félkegyelmű – Szénási Sándor jegyzete
Trump még csak három hónapja elnök, de amit ígért és amit eddig tett, máris romokban hever, és az az Amerika is ruinált, amelyik egy hantagépre kapcsolódva elhitte, hogy a világ egy nagy pankráció.
Ahol hallgatni szokás, ő beszélt – Kárpáti Iván jegyzete
Ferenc pápa nem uralkodni akart, hanem szolgálni. Nem a vatikáni díszletek között, hanem az eldugott nyomortelepeken, a menekülttáborokban, a börtönök falai között, a világ elfeledett sarkaiban volt igazán otthon.
Pirézek a Kárpát-medencében – Józsa Márta jegyzete
Nyilván van megfejtés arra, hogy egy eleve piréz-szituban élő társadalom miért lát ellenséget újabb pirézszerűségekben. Józsa Márta jegyzete.
A van és a nincs - Szénási Sándor jegyzete
Az önmagáért kiálló civilség nem feltétlenül új jelenség, valami nyugatosság mindig ott volt habként a társadalmon, mint valami illúziófelhő, ami annyi generációt vezetett már félre. Van, de a vanásnál sosem több. Örökös kisebbségre ítélt.
Mi lesz akkor miniszterelnök úr, hogy ha mégis lesz Pride? - Selmeci János jegyzete
Kedves hallgatók, fogadjanak velem. Két tippem is van, az egyik az, hogy hiába ment át a parlamenti bizottságon, végül nem fogják megtiltani a szivárványos zászlót középületekre helyezését, a másik pedig az, hogy ha mégis betiltanak egy zászlót, akkor a Fidesz jövőre elveszít a választást.
A hogyishívják – Szénási Sándor jegyzete
Azt mindenki döntse el maga, hogy az-e az egészséges társadalmi állapot, ha az emberek nem is tudják a köztársasági elnök nevét, az viszont kétségtelen, hogy aki most foglalja el a pozíciót, nem ad okot arra, hogy megjegyezzük.
Fokozni a fokozhatatlant - Kárpáti Iván jegyzete
A Millenárisra sebtében összeterelt élő Bayer-show különleges színfoltja a volt Gulyás Gergely, papíron a kormány egyik legerősebb minisztere, akinek nyilván vezeklésül kell most kiállnia ilyen haknikon. Nem kis szerepe volt abban, hogy a Varga-Magyar házaspár szép karriert futott be a NER-ben.
Nemzeti sport – Józsa Márta jegyzete
5/01/2025 06:41
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
Pártunk és kormányunk sportszerűnek tartotta újfent, hogy ötmillió euróval támogasson szlovákiai fociklubokat. Alig valamivel kevesebbel, mint amennyit az év vége felé gyermekvédelemre csoportosítottak át ijedtükben és sebtében, persze nem tudjuk, hogy mire …
Pártunk és kormányunk pedig azt is sportszerűnek tartotta újfent, hogy ötmillió euróval támogasson szlovákiai fociklubokat, nyilván a nemzeti összetartozás jegyében, aprópénz, a hülyének is megéri. Rendes demagóg módjára ki is számoltam, az összeg árfolyamtól függően alig valamivel kevesebb, mint amennyit az év vége felé gyermekvédelemre csoportosítottak át ijedtükben és sebtében, persze nem tudjuk, hogy mire, megeshet, hogy mondjuk a bicskei gyermekotthon mellett is akad rászoruló fociklub. Ha történetesen református, az még érthetőbb. Mindenesetre legyen minél közelebb Hatvanpusztához, ha javasolhatom, hogy ne kelljen messzire rúgni a lasztit. Annak persze, aki hozzájut a világ maffiózóit is rendre megmozgató kerek és felfújható bőrtárgyhoz; amely mostanára már a boldog keveseké, a kiválasztottaké lett.
Avagy hírül adta-e valaki, hogy – teszem azt – a kormány, vagy a mindenben is illetékes belügyminisztérium focilabdákat küldött volna karácsonyra valamely borsodi járás iskolás gyerekeinek? Én nem láttam ilyesmit, persze értem, és biztosan nem becsülnék meg, talán még fel is zabálnák, mint Chaplin a cipőfűzőt.
Egyébként a most kezdődő évben sem kell szorosabbra húzniuk a nadrágszíjat mindazoknak, akik nemzeti önmegvalósítás és hírnév szempontjából kergetik változó sikerrel a focilabdát, a megszorító költségvetés számai mögött elemzők szerint számos olyan plusz rubrika van, amelyekből kiolvasható, hogy cseppen is, csurran is, ezzel baj nem lesz legalább, dekázhatnak bátran a nemzeti lábak. Úgy értem azok a lábak, amelyek kellőképpen arra táncolnak, amerre mindannyiunknak füttyögnek. Abból hatalmas szájból, amely azokhoz a mélyszegénységben élőkhöz is el tudja juttatni a csábos üzenetet, akiknek a gyerekei csak a nemzeti stadionokból sugárzott nemzeti aranylábúaknál láttak mindeddig egy normál focilabdát. Akinek nincs, az meg sem érdemli.
Kellő mennyiségű kreativitással persze mindent lehet orvosolni, olvasom, hogy a kutya nem veszi a miniszterelnök kedvenc napilapját. Javaslom, hogy a fennmaradása érdekében a tízezres nagyságrendű kormányzati előfizetések mellett küldjenek egy pár példányt a szegregátumokba is. Egy-két tanító kíséretében esetleg, akik a guvernális szándék ellenére mégiscsak megtanítanák olvasni a pedagógusok nélkül maradó sulikban a gyerekeket. De ha az nem sikerül, fűteni legalább jó lesz vele. Hiszen ma már fűtőanyagot szerezni is nemzeti sport.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2025. január 2-i, csütörtöki adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
