Péter a rengetegben - Hardy Mihály jegyzete
Ez a külügyminiszteri látogatás minden elemében súlyos diplomáciai katasztrófa. Magára valamit is adó európai vagy nyugat-európai politikus az elcsalt 2020-as választások és a vérbefojtott belarusz tüntetések óta be sem teszi a lábát Minszkbe.
Min-Ho nem Ryan - Szénási Sándor jegyzete
"Amikor neked, katona, azt parancsolják, hogy tüzelj, nem azt válaszolod, hogy igenis, parancsnok elvtárs. Te a politikai tiszthez fordulsz, és megkérdezed az elvtársat hogy jóváhagyja-e a másik elvtárs utasítását. Ha igen, lőhetsz."
Orbán Lenin-rendje - Kárpáti Iván jegyzete
Magyarország kormánya jelenleg hatékonyabban képviseli Oroszország érdekeit, mint maga a moszkvai külügyminisztérium, már ha elfogadjuk azt a jóindulatú feltételezést, hogy Orbán Viktor egyáltalán magyar miniszterelnök és nem osztályvezető Szergej Lavrov hivatalában.
A család az első - Dési János jegyzete
"Kedves Tiborcz/Orbán/Mészáros – örülök, hogy hozzájárulhattam a gazdagodásotokhoz."
Víz, villany – Józsa Márta jegyzete
Magyarországon százezrek küzdenek úgynevezett vízszorongástól. Ők azok, akik sokszor naponta órákat töltenek azzal, hogy vödrökben hazacipeljék a legközelebbi közkútról az ivásra, főzésre, mosásra, tisztálkodásra használható vizet.
'56 emléke és újraértelmezése – Hardy Mihály jegyzete
Máig sem tudjuk, hogy az amúgy gyomorbeteg könyvelőre emlékeztető új orosz cár mivel tartja ennyire rövid pórázon, sőt egyenesen fojtónyakörvön Orbán Viktort és csapatát, de minél többet hadoválnak Budapesten ún. "nemzeti szuverenitásról", annál kevésbé hihető, hogy még önállóan döntenek, dönthetnek bármiben is.
Lottószámok hibahatáron belül – Selmeci János jegyzete
"Tessék elhinni, a Tisza párté 34, 42 és 39, a teljes népességben pedig csak a Fideszt mondom, már így is két szelvényre elegendő számunk lesz, szóval az összes választó 23, 29 és 36 százaléka szavazna a kormánypártra."
Imádlak, Afrika! – Rózsa Péter jegyzete
"A külső szemlélő is felrántja a szemöldökét, vajon mit csinál a magyar kormány a Száhel-övezetben? Mivel nincs ott semmi érdekeltségünk, nyilván Orbánék valamit előkészítenek, hogy legyen."
Gusztus - Józsa Márta jegyzete
28/01/2024 12:07
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
"Hát innen nézve akár értelmet is kaphat a fóliázás, az alól nem érződik mindannak a sava-borsa, illata vagy bűze, ami a kényes ízlésű, ám annál bátrabb százharminchárom orrot, kétszázhatvanhat orrlyukat tűrhetetlenül facsarná."
A magyar parlamenti képviselőknek nincs gusztusuk megszavazni a svéd NATO-csatlakozást, mondta decemberben a miniszterelnök, és mint tudjuk, ízlésekről nem disputálunk. A világ minden kincséért sem hoznánk fel, például hogy ezzel szemben mi mindenre volt már gusztusuk, jószerével és jelképesen lefóliázni a velük egyet nem értő teljes populációt szuverenitásostul, független színházastul, modellváltással a középkorba taszajtott egyetemi rendszerestül. Azt, hogy az alapítványi egyetemrendszer maga a feudalizmus egyébként éppen a minap állapította meg egy értékelő tanácskozáson az Akadémiai Dolgozók Fóruma. Hát innen nézve akár értelmet is kaphat a fóliázás, az alól nem érződik mindannak a sava-borsa, illata vagy bűze, ami a kényes ízlésű, ám annál bátrabb százharminchárom orrot, kétszázhatvanhat orrlyukat tűrhetetlenül facsarná. Nem éppen a kénkőre gondolnék most, inkább a szabadság leheletére, amely kétségkívül nem lehet tetszetős e javarészt férfiakból álló kormányzati had számára. Szóval így lett a gusztus politikai kategória. A pacal vagy a kolbász melletti hősies, folyamatos kiállások is ilyenek, ezek ellen nem tiltakozunk, eszünkbe sem jutna például rovarokat enni. Hiszen mindezek a magyar fogakra való földi javak ellentétpárba lettek volt állítva tücsökkel-bogárral. Mint ismert, az Európai Bizottság döntése alapján a házi tücsökkel együtt már négy olyan rovarfajta van, amely a kereskedelmi forgalomban élelmiszerként és élelmiszer-összetevőként jelenhet meg az Európai Unióban. Mindezt kétségkívül ízléstelennek, vagy legalábbis a magyar gasztronómiai hagyománnyal összeférhetetlennek, és mint ilyet tűzzel-vassal üldözendőnek ítélte annak idején az agrárminiszter, és Magyarország akkor bátran vétózott is az ízeltlábúak élelmiszer-ipari kanonizálása ellen. Az a kormánytag szólalt fel a rovarok ellen, akinek most hónapok óta egy árva szava sincs az ellen, hogy bizony a nemzeti hatáskörben tenyészthető disznók számára aligha lesz a közeljövőben megtermelhető a takarmány, hacsak nem az akkumulátorgyárak udvarán, rögtön az iparosított Hortobágy pitvara mellett. Csak ezen a héten két újabb környezeti merénylet terve borzolgatja a kedélyeket, ezúttal Sóskút és Szeged környéke van soron; utóbbiról kiderült, hogy az oda telepítendő elektromos autógyárat nem volna gazdaságos akksigyár nélkül elképzelni. Szerény vigasz, hogy igaz, hogy se a piros, se a sárga paradicsom nem terem majd meg, mert nem lesz ép termőtalaj és víz, lesz viszont sav, szürkevíz és lítium a hungarikumok között, de legalább a halakat is elfelejthetjük a természetes vizeinkben. Mert azok is gyanúsak, kivéve persze, ha a nemzet bajszos pecása fogja ki őket, mert tudjuk: mi távol tartjuk magunkat a halszagú rokonságtól, nyilván ezért szavaztuk meg oly nehezen a finn NATO-csatlakozást is. És azért hoztuk olyan könnyen létre a Magyarságkutató Intézetet, hogy tudósai hátha találnának rengeteg milliárdért valamilyen egérutat, amelyen elmenekülhetnék a finnugor nyelvészet fertőjéből. Csakis ennek fáradhatatlan munkának tudhatom be azt a nagy sietséget, amelynek következtében nem sikerült a Magyar Kultúra Napján leírniuk a Himnusz első sorát helyesen. Vagy nem volt elég idejük gyakorolni, vagy nem így tetszik nekik. Nincs hozzá gusztusuk, mint a honatyáknak a svédekhez. De gustibus non est disputandum.
Józsa Márta jegyzete az útszélen 2024. január 25-ei adásában hangzott el.