Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.
Videorodeo – Szénási Sándor jegyzete
Mint egy FSZB-tiszt mondta: keresd a nőt, és megvan a kompromat. Mi valahol itt tartunk most. Nők, ellenzék, a hatalmi elit kihívása.
Tények nélküli világ – Kárpáti Iván jegyzete
Mindenki abban hisz, amiben akar, szabadon döntheti el. Egyre kevésbé kiszámítható, hogy egy nyilvánosságra kerülő információ milyen hatást vált ki, így pillanatokon belül elveszti jelentőségét.
Gusztus - Józsa Márta jegyzete
28/01/2024 12:07
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
"Hát innen nézve akár értelmet is kaphat a fóliázás, az alól nem érződik mindannak a sava-borsa, illata vagy bűze, ami a kényes ízlésű, ám annál bátrabb százharminchárom orrot, kétszázhatvanhat orrlyukat tűrhetetlenül facsarná."
A magyar parlamenti képviselőknek nincs gusztusuk megszavazni a svéd NATO-csatlakozást, mondta decemberben a miniszterelnök, és mint tudjuk, ízlésekről nem disputálunk. A világ minden kincséért sem hoznánk fel, például hogy ezzel szemben mi mindenre volt már gusztusuk, jószerével és jelképesen lefóliázni a velük egyet nem értő teljes populációt szuverenitásostul, független színházastul, modellváltással a középkorba taszajtott egyetemi rendszerestül. Azt, hogy az alapítványi egyetemrendszer maga a feudalizmus egyébként éppen a minap állapította meg egy értékelő tanácskozáson az Akadémiai Dolgozók Fóruma. Hát innen nézve akár értelmet is kaphat a fóliázás, az alól nem érződik mindannak a sava-borsa, illata vagy bűze, ami a kényes ízlésű, ám annál bátrabb százharminchárom orrot, kétszázhatvanhat orrlyukat tűrhetetlenül facsarná. Nem éppen a kénkőre gondolnék most, inkább a szabadság leheletére, amely kétségkívül nem lehet tetszetős e javarészt férfiakból álló kormányzati had számára. Szóval így lett a gusztus politikai kategória. A pacal vagy a kolbász melletti hősies, folyamatos kiállások is ilyenek, ezek ellen nem tiltakozunk, eszünkbe sem jutna például rovarokat enni. Hiszen mindezek a magyar fogakra való földi javak ellentétpárba lettek volt állítva tücsökkel-bogárral. Mint ismert, az Európai Bizottság döntése alapján a házi tücsökkel együtt már négy olyan rovarfajta van, amely a kereskedelmi forgalomban élelmiszerként és élelmiszer-összetevőként jelenhet meg az Európai Unióban. Mindezt kétségkívül ízléstelennek, vagy legalábbis a magyar gasztronómiai hagyománnyal összeférhetetlennek, és mint ilyet tűzzel-vassal üldözendőnek ítélte annak idején az agrárminiszter, és Magyarország akkor bátran vétózott is az ízeltlábúak élelmiszer-ipari kanonizálása ellen. Az a kormánytag szólalt fel a rovarok ellen, akinek most hónapok óta egy árva szava sincs az ellen, hogy bizony a nemzeti hatáskörben tenyészthető disznók számára aligha lesz a közeljövőben megtermelhető a takarmány, hacsak nem az akkumulátorgyárak udvarán, rögtön az iparosított Hortobágy pitvara mellett. Csak ezen a héten két újabb környezeti merénylet terve borzolgatja a kedélyeket, ezúttal Sóskút és Szeged környéke van soron; utóbbiról kiderült, hogy az oda telepítendő elektromos autógyárat nem volna gazdaságos akksigyár nélkül elképzelni. Szerény vigasz, hogy igaz, hogy se a piros, se a sárga paradicsom nem terem majd meg, mert nem lesz ép termőtalaj és víz, lesz viszont sav, szürkevíz és lítium a hungarikumok között, de legalább a halakat is elfelejthetjük a természetes vizeinkben. Mert azok is gyanúsak, kivéve persze, ha a nemzet bajszos pecása fogja ki őket, mert tudjuk: mi távol tartjuk magunkat a halszagú rokonságtól, nyilván ezért szavaztuk meg oly nehezen a finn NATO-csatlakozást is. És azért hoztuk olyan könnyen létre a Magyarságkutató Intézetet, hogy tudósai hátha találnának rengeteg milliárdért valamilyen egérutat, amelyen elmenekülhetnék a finnugor nyelvészet fertőjéből. Csakis ennek fáradhatatlan munkának tudhatom be azt a nagy sietséget, amelynek következtében nem sikerült a Magyar Kultúra Napján leírniuk a Himnusz első sorát helyesen. Vagy nem volt elég idejük gyakorolni, vagy nem így tetszik nekik. Nincs hozzá gusztusuk, mint a honatyáknak a svédekhez. De gustibus non est disputandum.
Józsa Márta jegyzete az útszélen 2024. január 25-ei adásában hangzott el.
