„Köszönjük
Publicisztika
Diplomácia a ZOO-ban - Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Diplomácia a ZOO-ban - Józsa Márta jegyzete

A ma már soha nem emlegetett – bár papíron még létező – el nem kötelezett országok jobbára nagy pompával utazgató államfői nem ritkán tértek haza egy-két elefánttal a puttonyukban. Lásd Josip Broz Titonak az adriai Brioni szigetén harmadik világbéli királyi és főkormányzói adományokból létrejött egykori magánállatkertjét.

Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
Publicisztika

Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete

A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.

Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Gesztenye – Józsa Márta jegyzete

A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.

A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Publicisztika

A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete

Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.

Kardos András: A diktatúra és "ellenzéke"

28/02/2023 11:51

| Szerző: Kardos András

Avagy meddig létezik egy olyan "önkényuralmi páholy", melyben az "ellenzék" dideregve melengeti kebelén az ország szétverését?

Az elmúlt tizenvalahány év állandó műsorszáma lett, hogy Orbán egy mozdulattal szétveri mindazon intézményeket, melyek valaminő okból szerinte a diktatúra egyre fokozódó kiteljesedésének útjában álltak, vagy egyszerűen csak zavarták a kormány általi „közízlést.” Se szeri, se száma az MTA-tól a CEU- keresztül az SZFE-ig és tovább, a megszűntetett intézményeknek, a kisajátított egyetemi alapítványrendszertől a fékek és ellensúlyok leépítéséig. A földrajzi nevek bizottságától a meteorológusokig. Semmi kedvem sincs ezeket örökké sorolni, és tudom, hogy attól, hogy most a MOK, az Orvosi Kamara kerül sorra, csak ugyanaz folytatódik, mint évtizede mindig.

Nem is beszélnék már erről, ha nem hallom meg véletlenül, hogy egy ellenzéki képviselő holnap nagy beszédet fog tartani a MOK védelmében a Parlamentben, miközben ő maga mondta, hogy a törvényt egy nap alatt úgyis átveri a Fidesz. Na most, szegény ellenzéki képviselő azt is tudja, hogy holnapi okos érvei ugyan nem fogják meghatni a diktatúra 133 bátor képviselőjét, tudja ő ezt jól, persze, hiszen önkényuralom van, persze, de mégis, akkor is, legalább a jövő számára dokumentálva lesz, hogy a DK, vagy bármelyik „ellenzéki” erő azt mondta, hogy nono. És ez már katasztrófa. Éppen szétverik harmincezer orvos kamaráját, ütik-vágják a tanárokat, nem sorolom, és az „ellenzék” meg azt mondja a parlamentben, hogy nono.

Tudom nem vagyok igazságos, egy nap alatt nem lehet országos tiltakozó mozgalmat szervezni, csak hát az a helyzet, hogy nem a MOK kinyírásával kezdődik a diktatúra tombolása. Mi a túrónak kell ahhoz történnie, hogy azok a mindenkik, akik nem szeretnek élni önkényuralomban, akiknek elege van a maffiaállamból, azok ne esetről esetre, mindig pukkanjanak egyet, hanem megszerveződjön egy valódi, RENDSZERKRITIKUS ELLENÁLLÁSI MOZGALOM, mely új embereket, új csoportokat, új, bátor közösségeket teremt, és akikből egy ÚJ SZABAD NÉPPÁRT jön létre, amely végre leváltja ezt a rendszert.

Ezek a hümmögések, meg nonok, meg „ez aztán mégiscsak sok” sajtótájékoztatók, az ég egy adta világán nem vezetnek sehova. Hiába: tetszik vagy sem, a jelenlegi parlamenti ellenzék soha nem fogja Orbánt leváltani. Se ereje, se képessége, se tehetsége. De hát akkor minden demokrata és szabad ember kutya kötelessége, hogy minden módon egy valódi változás esélyein dolgozzon, mert ez a hümmögés, még akkor sem, ha 25-ször belemondjuk az éterbe, hogy Európa, Európa, nem elég már semmire. És közben mennek tönkre tanárok, orvosok, független színházak, egyetemek, menekülnek el a fiatalok, mi meg duzzogunk.

Igen, egyre inkább mindannyiunk sara az, hogy ez a helyzet. De akkor is igaz, hogy új eszmék, új nyelv, új közösségek, új mozgalmak nélkül marad az, hogy ölbe tett kézzel várjuk, hogy holnap vajon kit vagy mit tesznek tönkre. Nyilván nem a közírás dolga, hogy leváltsa a rendszert. De egy szempontból mégis: a közírás hozzájárulhat a köz felvilágosodásához, egy új nyelvhez, és egyáltalán: egy új kritikai magatartás elterjesztéséhez. Minden lázadáshoz kellenek eszmei, morális és narratív fogódzók. Azt hiszem, hogy aki billentyűt ragad, vagy mikrofonhoz jut, annak minimális feladata, hogy mindezen értékek napvilágra kerüljenek és kibontakozzanak.

Ám ehhez az kell, hogy felhagyjunk a „szakpolitikai helytelenítések” sehova nem vezető önáltatásával. Ezzel a diktatúrával kiegyezni, tárgyalni, vitatkozni értelmetlen. Ahol mindenki, aki nem azt szajkózza, amit a kormány sugall, az idegen érdekek szálláscsinálójává válik, az ügynök lesz és ellenség, ott józan ésszel felfogva nincs se vita, se szakpolitika. Ha valamiben engednek netán, az is a saját érdekeik miatt van, és nem azért, mert bárki bármiről meggyőzhetné az önkényuralmat. És amíg mindent el lehet bábozni, mint „nemzeti konzultációt”, vagy mit, amikor a debreceni akkumulátor gyár elleni tiltakozás egyből az ellenség betelepített ügynökeivé teszi a tüntetőket: nos, egy ilyen világban nincs szakpolitika, csak érdek. Kőkemény hatalmi érdek.

És ha nem fogunk össze egy békés, határolt forradalmi változás érdekében, ha nem teremtünk meg Bibó István értelmében egy valódi demokratikus és szabad világ eljöveteléért küzdő Nemzeti Ellenállási Mozgalmat (NEM), nos akkor marad a duzzogás, felszólalás, dünnyögés.

És marad a diktatúra.