Kasztroly – Józsa Márta jegyzete
Általános statisztikusi vélekedés, hogy a magyar keresetekről pontosabb képet ad a mediánjövedelem. Vagyis az a bér, aminél a munkavállalók fele többet, fele kevesebbet kap kézhez egy hónapban. Így adódik az a helyzet, hogy a statisztikai hivatal által megállapított átlagkeresetnél a magyar munkavállalók 75 százaléka kevesebbet keres.
A hőbörgők – Szénási Sándor jegyzete
A NER szerint Magyart, és csak őt kell kicsinálni, mert ha ez sikerül, a mögötte álló tömeg a központi agy irányítása híján késedelem nélkül feloszlik, és másnap egykori hősére már nem is fog emlékezni. Ez O.V. szilárd meggyőződése, és tévedése oka. Nem hiszik el, hogy nem egyetlen emberrel hadakoznak …
Lehetett volna ezt máshogy? - Selmeci János jegyzete
Az a kérdés, hogy lehetett volna ezt máshogy, jobban, élhetőbben csinálni, vagy az ország történelméből, társadalmi viszonyaiból nem következik más, csak a stagnálás, és az a hatalmi berendezkedés, mint az ország kormányzásának egyetlen működő, ám de leginkább a semmibe vezető módja, ami az elmúlt tizennégy évben kialakult, megszilárdult, és sajnos legitimációt is nyert?
Bort, búzát, akkumulátort - Rózsa Péter jegyzete
Az egyik csúsztatás a mai orbáni definícióban, hogy a forint árfolyama és a magyar gazdaság állapota között különbséget téve, a pénzromlásért a spekulánsok felelnek. És a magyar gazdaság egyre romló eredményeiért vajon ki, vagyis, hogy az 2022-es gazdasági teljesítményéhez szinte képest minden szektor alulmarad, az autóiparra épített orbáni csoda finoman szólva is halványulóban van, a visszafogott állami beruházások mellett gyárleállás, létszámcsökkentés egyre-másra, és persze az élelmiszerinfláció megint kúszik felfelé.
Mission Impossible - Szénási Sándor jegyzete
Ukrajna döntést hozott Orbán és az ő egójának nélkülözéséről az eljövendő tárgyalásokon, s bár Trump a hírek szerint adna neki szerepet, Kijev annyira gyenge sosem lesz, hogy a magyar kormányfő Ukrajnát überelhesse.
Miért most hagynák a fosztogatást? – Kárpáti Iván jegyzete
Nincs pénz a pályaudvarok rendbetételére – szólt a meglepően őszinte üzenet. Semmi gond, lovak közé dobják a gyeplőt, így aztán XXI. századi plázába futhat majd be az ötven éves szerelvény.
Se nem béke, se nem misszió - Hardy Mihály jegyzete
Az égvilágon senki és semmi nem hatalmazta vagy kérte fel Orbán Viktort vagy Szijjártó Pétert, hogy közvetítsen Kijiv és Moszkva, a Vatikán és Mar a Lago vagy Isztambul között.
Schengen - Józsa Márta jegyzete
Józsa Márta jegyzetében felidézi, hogy 2007. december 21-én ott volt az ünnepen, amikor Sátoraljaújhely egyik utcájának két országban élő lakói egymás nyakába borultak, jöttek-mentek a korábban sorompó-őrizte Ronyva-hídon ide-oda, mintha nem volna holnap. Holnap is szabad. Feltehetően hasonló jelenetek játszódnak majd le január elsején a román-magyar, meg a bolgár-román, meg a bolgár-görög határon is, ekkor léphet be végre e két ország a schengeni övezetbe.
Kardos András: A liberalizmus gyűlölete
18/02/2023 08:05
| Szerző: Kardos András
Lassan a politikai pszichiátria tárgykörébe tartozó kérdés, hogy miért tört ki az EU elleni olyan fokú gyűlölet a Fideszen és a Magyar Nemzeten, mely gyűlöletet nem egyszerűen magának a normalitásnak a megnyilvánulásaként akarnak eladni, de nagy ravaszul összekapcsolják mindezt a liberalizmus, mint a világ eszmei és gazdasági mételye iránti gyűlölettel, és az intézmény és az eszme ellen indított nyelvháború, amint azt jól ismerjük a történelemből, sohasem magánszorgalmú elborulás, hanem nagyon is tudatos politikai megrendelés áll mögötte.
„Amikor Ronald Reagan a gonosz birodalmának nevezte a Szovjetuniót, úgy éreztük, helyettünk is kimondja az igazságot. Most azt kell látnunk, hogy az Egyesült Államok és szövetségese, az Európai Unió épp annyira gonosz, képmutató, farizeus és zsarnoki birodalmat épít, mint a szovjet elvtársak egykor. Bár az alkalmazott eszközök egyelőre finomabbak, a meghirdetett tanok és a valóság között sokkal nagyobb a szakadék a liberálisnak mondott demokrácia esetében, mint a kommunizmuséban. Akkor a történelem vaskényszere utalt minket a szovjet érdekszférába, az unióhoz viszont szabad akaratunkból csatlakoztunk. Már akkor lehetett látni, hogy gyarmatnak kellünk, de mind a politikai elitnek, mind a szavazók többségének úgy tűnt, hogy mérlegre téve a kívül maradás és a csatlakozás melletti érveket, utóbbiak súlyosabban esnek a latba.”
Mindez a magát még mindig Magyar Nemzetnek becéző kormányalámondó lapban jelent meg A gonosz birodalma című cikkben.
Aki nem hisz a szemének, Xanax, és olvassa újra: A „gonosz birodalma” mára a cikk szerint az Európai Unió lett, háta megett az Egyesült Államokkal. A Nyugat, mondja a szerző, éppen olyan zsarnoki, gonosz, képmutató, farizeus rendszert épített ki, mint nagy elődje, a Szovjetunió. Igaz, hogy az EU-ba önként léptünk be, de már akkor tudni lehetett, így a cikk írója, hogy mi pusztán gyarmatnak kellünk ezeknek az elátkozott szörnyetegeknek. De valaminő rejtelmes okból mégiscsak a csatlakozás melletti érveket találta súlyosabbnak a politikai elit és a szavazók többsége, köztük az EU-val a tárgyalásokat levezénylő, de a szörnyeteg birodalom valódi arcát persze már akkor fölismerő Orbán Viktor.
Kérdezhetnénk persze, hogy Orbán vajon miért akarta népét gyarmattá alázni, de hát tudjuk a választ: ha nem lépünk be a „gonosz birodalmába”, akkor ki a túró ellen fogunk szabadságharcot folytatni, kit és mit fogunk gyűlölni, kit fogunk megfejni, végső fokon ki lesz akkor az az ellenség, aki és ami ellen permanens gyűlöletháborút folytathatunk, hisz gyűlölet nélkül, hogy lesznek tömegek, hívek, rajongók, szavazók. Hogy lesz sokszor kétharmad.
Nem mondom, ravasz. De persze ennyi mocsok nem elég, a cikknek oda kell vágnia, elvégre totális háborút folytatunk a világ urai-zsarnokai ellen, na kinek? Hát a háttérhatalomnak, persze, és annak az ideológiai centrumnak, mely összeenyvezi a kommunizmus után baloldali, progresszivista, revansista, imperialista, kommunista, kisebbségista, migránsista erőket: persze, a liberalizmusról van szó.
Imígyen: „Orbán Viktor idézte e tekintetben egykori tanárát, Bence György filozófust, aki szerint a liberalizmus toleráns mindenkivel, leszámítva a fasisztákat. Csak azt nem tette hozzá Bence, mutatott rá a miniszterelnök, hogy aki nem ért egyet a liberálisokkal, az mind fasiszta az ő prizmájukon keresztül.”
Mindenekelőtt kis filológia. A cikk után Betlen János, kiváló beszélgető- és vitatársam, hozzáfűzi a cikkhez, hogy hajdani barátja, Bence György, bizony hozzátette eredetileg, méghozzá a hazai liberálisok vonatkozásában, hogy aki nem ért velük egyet, az bizony fasiszta. És ezt idézte 2015-ben Orbán. Én hiszek Betlen Jánosnak, és elborzadok. Bence, aki legalábbis is tanácsadója volt Orbánnak, aki a hetvenes-nyolcvanas években jó ideig az alakuló demokratikus ellenzék egyik kulcsfigurája volt, igaz, aztán kiszállt lényegében, de akkor is, remek felkészültségű politikai filozófus volt, nos ha ő valóban mondta ezt a kilencvenes évek, gondolom második felében Orbánnak, akkor csak azt nem értem: Betlen János, hogy volt képes ezt a szörnyűséges, hazug, rágalmazó, sőt, Bencéhez teljesen méltatlan színvonalú gyűlöletmondatot kritika és elhatárolódás nélkül, pusztán mint „filológiai kiegészítést” ehhez a gyűlöletcikkhez odabiggyeszteni.
A Magyar Nemzeten nem csodálkozom. A szerző cikkén sem. Orbán Viktoron sem. Mára ez a populista, aljas méreggyűlölet mozgatja ezt a diktatúrát a liberálisok ellen.
De Bence György mondata elkeserít. Nem kicsit, nagyon. Ahogyan Betlen János minden kritikát nélkülöző, „filológiai” helyesbítő gesztusa is.
Liberális voltam és maradok is, és minden erőmmel azon vagyok, hogy legyen vége a gyűlölet, a megvetés, hergelés, magyarán: a mostani diktatúra világának.
