Ahol hallgatni szokás, ő beszélt – Kárpáti Iván jegyzete
Ferenc pápa nem uralkodni akart, hanem szolgálni. Nem a vatikáni díszletek között, hanem az eldugott nyomortelepeken, a menekülttáborokban, a börtönök falai között, a világ elfeledett sarkaiban volt igazán otthon.
Pirézek a Kárpát-medencében – Józsa Márta jegyzete
Nyilván van megfejtés arra, hogy egy eleve piréz-szituban élő társadalom miért lát ellenséget újabb pirézszerűségekben. Józsa Márta jegyzete.
A van és a nincs - Szénási Sándor jegyzete
Az önmagáért kiálló civilség nem feltétlenül új jelenség, valami nyugatosság mindig ott volt habként a társadalmon, mint valami illúziófelhő, ami annyi generációt vezetett már félre. Van, de a vanásnál sosem több. Örökös kisebbségre ítélt.
Mi lesz akkor miniszterelnök úr, hogy ha mégis lesz Pride? - Selmeci János jegyzete
Kedves hallgatók, fogadjanak velem. Két tippem is van, az egyik az, hogy hiába ment át a parlamenti bizottságon, végül nem fogják megtiltani a szivárványos zászlót középületekre helyezését, a másik pedig az, hogy ha mégis betiltanak egy zászlót, akkor a Fidesz jövőre elveszít a választást.
A hogyishívják – Szénási Sándor jegyzete
Azt mindenki döntse el maga, hogy az-e az egészséges társadalmi állapot, ha az emberek nem is tudják a köztársasági elnök nevét, az viszont kétségtelen, hogy aki most foglalja el a pozíciót, nem ad okot arra, hogy megjegyezzük.
Fokozni a fokozhatatlant - Kárpáti Iván jegyzete
A Millenárisra sebtében összeterelt élő Bayer-show különleges színfoltja a volt Gulyás Gergely, papíron a kormány egyik legerősebb minisztere, akinek nyilván vezeklésül kell most kiállnia ilyen haknikon. Nem kis szerepe volt abban, hogy a Varga-Magyar házaspár szép karriert futott be a NER-ben.
Nehogymá’ ő magyar legyen - Dési János jegyzete
Ha éppen az ügynöközés és az idegen érdekek vagy a szuverenitás kifejezések a néphülyítés és heccelés aktuális kifejezései, akkor természetesen a gránitszilárdságút is át kell csöppet faragni. Milyen jó is lesz majd azon rugózni, amikor kipécéznek valakit, hogy nehogymá’ ő magyar legyen, gyere vegyük el a az állampolgárságát. Höhö.
Vírus - Józsa Márta jegyzete
Újra aktívak a határállomások Ausztria felé. Egyelőre ismét vége a szabad határátlépésnek, ahogy Szlovákia irányában is ez a helyzet. Legutóbb a Covid-járvány alatt volt ilyen, most a szarvasmarhák 50 éve nem észlelt pandémiája, a száj és körömfájás a lezárások ellenőrzések oka.
Kardos András: A liberalizmus gyűlölete
18/02/2023 08:05
| Szerző: Kardos András
Lassan a politikai pszichiátria tárgykörébe tartozó kérdés, hogy miért tört ki az EU elleni olyan fokú gyűlölet a Fideszen és a Magyar Nemzeten, mely gyűlöletet nem egyszerűen magának a normalitásnak a megnyilvánulásaként akarnak eladni, de nagy ravaszul összekapcsolják mindezt a liberalizmus, mint a világ eszmei és gazdasági mételye iránti gyűlölettel, és az intézmény és az eszme ellen indított nyelvháború, amint azt jól ismerjük a történelemből, sohasem magánszorgalmú elborulás, hanem nagyon is tudatos politikai megrendelés áll mögötte.
„Amikor Ronald Reagan a gonosz birodalmának nevezte a Szovjetuniót, úgy éreztük, helyettünk is kimondja az igazságot. Most azt kell látnunk, hogy az Egyesült Államok és szövetségese, az Európai Unió épp annyira gonosz, képmutató, farizeus és zsarnoki birodalmat épít, mint a szovjet elvtársak egykor. Bár az alkalmazott eszközök egyelőre finomabbak, a meghirdetett tanok és a valóság között sokkal nagyobb a szakadék a liberálisnak mondott demokrácia esetében, mint a kommunizmuséban. Akkor a történelem vaskényszere utalt minket a szovjet érdekszférába, az unióhoz viszont szabad akaratunkból csatlakoztunk. Már akkor lehetett látni, hogy gyarmatnak kellünk, de mind a politikai elitnek, mind a szavazók többségének úgy tűnt, hogy mérlegre téve a kívül maradás és a csatlakozás melletti érveket, utóbbiak súlyosabban esnek a latba.”
Mindez a magát még mindig Magyar Nemzetnek becéző kormányalámondó lapban jelent meg A gonosz birodalma című cikkben.
Aki nem hisz a szemének, Xanax, és olvassa újra: A „gonosz birodalma” mára a cikk szerint az Európai Unió lett, háta megett az Egyesült Államokkal. A Nyugat, mondja a szerző, éppen olyan zsarnoki, gonosz, képmutató, farizeus rendszert épített ki, mint nagy elődje, a Szovjetunió. Igaz, hogy az EU-ba önként léptünk be, de már akkor tudni lehetett, így a cikk írója, hogy mi pusztán gyarmatnak kellünk ezeknek az elátkozott szörnyetegeknek. De valaminő rejtelmes okból mégiscsak a csatlakozás melletti érveket találta súlyosabbnak a politikai elit és a szavazók többsége, köztük az EU-val a tárgyalásokat levezénylő, de a szörnyeteg birodalom valódi arcát persze már akkor fölismerő Orbán Viktor.
Kérdezhetnénk persze, hogy Orbán vajon miért akarta népét gyarmattá alázni, de hát tudjuk a választ: ha nem lépünk be a „gonosz birodalmába”, akkor ki a túró ellen fogunk szabadságharcot folytatni, kit és mit fogunk gyűlölni, kit fogunk megfejni, végső fokon ki lesz akkor az az ellenség, aki és ami ellen permanens gyűlöletháborút folytathatunk, hisz gyűlölet nélkül, hogy lesznek tömegek, hívek, rajongók, szavazók. Hogy lesz sokszor kétharmad.
Nem mondom, ravasz. De persze ennyi mocsok nem elég, a cikknek oda kell vágnia, elvégre totális háborút folytatunk a világ urai-zsarnokai ellen, na kinek? Hát a háttérhatalomnak, persze, és annak az ideológiai centrumnak, mely összeenyvezi a kommunizmus után baloldali, progresszivista, revansista, imperialista, kommunista, kisebbségista, migránsista erőket: persze, a liberalizmusról van szó.
Imígyen: „Orbán Viktor idézte e tekintetben egykori tanárát, Bence György filozófust, aki szerint a liberalizmus toleráns mindenkivel, leszámítva a fasisztákat. Csak azt nem tette hozzá Bence, mutatott rá a miniszterelnök, hogy aki nem ért egyet a liberálisokkal, az mind fasiszta az ő prizmájukon keresztül.”
Mindenekelőtt kis filológia. A cikk után Betlen János, kiváló beszélgető- és vitatársam, hozzáfűzi a cikkhez, hogy hajdani barátja, Bence György, bizony hozzátette eredetileg, méghozzá a hazai liberálisok vonatkozásában, hogy aki nem ért velük egyet, az bizony fasiszta. És ezt idézte 2015-ben Orbán. Én hiszek Betlen Jánosnak, és elborzadok. Bence, aki legalábbis is tanácsadója volt Orbánnak, aki a hetvenes-nyolcvanas években jó ideig az alakuló demokratikus ellenzék egyik kulcsfigurája volt, igaz, aztán kiszállt lényegében, de akkor is, remek felkészültségű politikai filozófus volt, nos ha ő valóban mondta ezt a kilencvenes évek, gondolom második felében Orbánnak, akkor csak azt nem értem: Betlen János, hogy volt képes ezt a szörnyűséges, hazug, rágalmazó, sőt, Bencéhez teljesen méltatlan színvonalú gyűlöletmondatot kritika és elhatárolódás nélkül, pusztán mint „filológiai kiegészítést” ehhez a gyűlöletcikkhez odabiggyeszteni.
A Magyar Nemzeten nem csodálkozom. A szerző cikkén sem. Orbán Viktoron sem. Mára ez a populista, aljas méreggyűlölet mozgatja ezt a diktatúrát a liberálisok ellen.
De Bence György mondata elkeserít. Nem kicsit, nagyon. Ahogyan Betlen János minden kritikát nélkülöző, „filológiai” helyesbítő gesztusa is.
Liberális voltam és maradok is, és minden erőmmel azon vagyok, hogy legyen vége a gyűlölet, a megvetés, hergelés, magyarán: a mostani diktatúra világának.
