Kasztroly – Józsa Márta jegyzete
Általános statisztikusi vélekedés, hogy a magyar keresetekről pontosabb képet ad a mediánjövedelem. Vagyis az a bér, aminél a munkavállalók fele többet, fele kevesebbet kap kézhez egy hónapban. Így adódik az a helyzet, hogy a statisztikai hivatal által megállapított átlagkeresetnél a magyar munkavállalók 75 százaléka kevesebbet keres.
Lehetett volna ezt máshogy? - Selmeci János jegyzete
Az a kérdés, hogy lehetett volna ezt máshogy, jobban, élhetőbben csinálni, vagy az ország történelméből, társadalmi viszonyaiból nem következik más, csak a stagnálás, és az a hatalmi berendezkedés, mint az ország kormányzásának egyetlen működő, ám de leginkább a semmibe vezető módja, ami az elmúlt tizennégy évben kialakult, megszilárdult, és sajnos legitimációt is nyert?
Bort, búzát, akkumulátort - Rózsa Péter jegyzete
Az egyik csúsztatás a mai orbáni definícióban, hogy a forint árfolyama és a magyar gazdaság állapota között különbséget téve, a pénzromlásért a spekulánsok felelnek. És a magyar gazdaság egyre romló eredményeiért vajon ki, vagyis, hogy az 2022-es gazdasági teljesítményéhez szinte képest minden szektor alulmarad, az autóiparra épített orbáni csoda finoman szólva is halványulóban van, a visszafogott állami beruházások mellett gyárleállás, létszámcsökkentés egyre-másra, és persze az élelmiszerinfláció megint kúszik felfelé.
Mission Impossible - Szénási Sándor jegyzete
Ukrajna döntést hozott Orbán és az ő egójának nélkülözéséről az eljövendő tárgyalásokon, s bár Trump a hírek szerint adna neki szerepet, Kijev annyira gyenge sosem lesz, hogy a magyar kormányfő Ukrajnát überelhesse.
Miért most hagynák a fosztogatást? – Kárpáti Iván jegyzete
Nincs pénz a pályaudvarok rendbetételére – szólt a meglepően őszinte üzenet. Semmi gond, lovak közé dobják a gyeplőt, így aztán XXI. századi plázába futhat majd be az ötven éves szerelvény.
Se nem béke, se nem misszió - Hardy Mihály jegyzete
Az égvilágon senki és semmi nem hatalmazta vagy kérte fel Orbán Viktort vagy Szijjártó Pétert, hogy közvetítsen Kijiv és Moszkva, a Vatikán és Mar a Lago vagy Isztambul között.
Schengen - Józsa Márta jegyzete
Józsa Márta jegyzetében felidézi, hogy 2007. december 21-én ott volt az ünnepen, amikor Sátoraljaújhely egyik utcájának két országban élő lakói egymás nyakába borultak, jöttek-mentek a korábban sorompó-őrizte Ronyva-hídon ide-oda, mintha nem volna holnap. Holnap is szabad. Feltehetően hasonló jelenetek játszódnak majd le január elsején a román-magyar, meg a bolgár-román, meg a bolgár-görög határon is, ekkor léphet be végre e két ország a schengeni övezetbe.
Pékárú – Rózsa Péter jegyzete
Orbán látványpékségéről, és annak lehetséges alternatíváiról a Hetes Stúdió műsorvezetője, Rózsa Péter.
Kardos András: A pisilés emberi jog
22/04/2023 11:03
| Szerző: Kardos András
Nem hoztunk törvényt arról, hogy minden magyar állampolgár legfeljebb tíz percen belül nyilvános „illemhelyhez” juthasson anélkül, hogy a pisilés érdekében hamburgert, pörköltet, bort vagy bármi mást kelljen hogy fogyasszon. Sem a diktatúra önkénye, sem a demokrácia emberi jogi figyelme nem terjedt ki a nyilvános WC-re.
Megérkezel a metróval az Astoriához. Már mennél is tovább az antikváriumok irányába, ám ekkor… Ekkor úgy érzed, hogy kellene egy mosdó. Na de igen ám, hun is van az, gyorsan? Önálló WC sehun, ha bemész egy Burger izébe ottan rendelned kell, arra meg várni, ráadásul éhes sem vagy, nekem sietni kell civilizatorikus okokból, tehát oda nem. Sebaj, presszó, vendéglő, csak akad. Igen ám, de csak ülő vendégnek jár a vizelés kiváltsága, vagy fizess kétszázat, apród nincs, sajnáljuk. Kirohansz, civilizációs szinted egyre lejjebb, sehol egy Pláza, a veszély már tolakodik benned, nincs mit tenni. Kávét rendelsz, leülsz, kirohansz, megúsztad szárazon, és akkor… Akkor eszedbe jut, hogy egy világváros közepén neked csak ne legyenek szükségleteid.
Antikvár elintézve, metró, Déli. És ismét kapálózik a szükséglet joga. Ez valóban képzavar, de attól, hogy most Buda közepén nincs klozet, a szükségletek itt sem lettek kevésbé ingerlőek. Déli, pénztár, nem jegy kell, klotyó, na az a végén a vagonok után, mögött, akárhol. De azért vonatjegyet nem vesz? – kérdi a melegben csücsülő, szükségletemre csak relatív érdeklődéssel reagáló pénztáros hölgy, akinek persze a Hivatal zegzugaiban kell, hogy legyen munkamosdója. Ő otthon van, én meg rohanok a vágányok végibe, de a WC zárva. Omlás össze. Közeg jő, illem az van, szűkölés is van, mosdó meg nincs.
És még csak az sem igaz, hogy Marx szükségletelmélete ne tudna békén megférni a liberális ősatyák emberi jogi szemléletével, nem beszélve a nemzeti konzervatívok hagyománytisztelő szokásrendszerével. Sőt tovább megyek: a pisilés és egyéb efféle szükségletek a mindenkori társadalmi rendszerektől független entitások. Nem szívesen veszem egy kalap alá a bolsevista rémuralom, a polgári demokrácia, és a maffiaállam diktatúrájának millió szempontból egymással élesen szembenálló rendszereit, de mivel éltem mindhárom társadalmi formációban, ezzel empirikus bizonyítékaim vannak arról, hogy a mosdót pisilés, sőt (én istenem, segíts!) szarás céljaira mind a három rendszerben használni akarta a jámbor nép.
Csakhogy az a helyzet, hogy a bolsevista rémuralom alatt olyan fiatal voltam, hogy akár Pest, akár Buda bármely pontjáról simán el tudtam vergődni valamely „illemhelyig”, jelentsen ez bármit is. A húsz évig tartó polgári demokráciban pedig nem hoztunk törvényt arról, hogy minden magyar állampolgár, sőt minden hazánkban ideiglenesen állomásozó világpolgár, legfeljebb tíz percen belül nyilvános „illemhelyhez” juthasson anélkül, hogy a pisilés érdekében hamburgert, pörköltet, bort vagy bármi mást kelljen hogy fogyasszon.
Az önkényuralom magyar változatában volt egy halvány esély: amennyiben a Fidesz legfelső garnitúrája valamely okból igényelte volna a nyilvános klozeteket, mondjuk csak negyedannyira, mint a stadionokat, akkor a diktatúra védszárnyai alatt, világlátásra való tekintet nélkül, minden száz méteren állana egy Konzervatív Szükségleteket Kielégítő Nemzeti Klotyolda. De ebben a vonatkozásban is pechünk van: sem a diktatúra önkénye, sem a demokrácia emberi jogi figyelme nem terjedt ki a nyilvános wc-re.
Természetesen ebben a kapitális kérdésben az ellenzéki városvezetés felelőssége sem kicsiny. Sőt. Csak arra nem tudok rájönni, hogy a rendszerfüggetlen pisilés, mint szükséglet és emberi jog, miféle retardált okokból nem oldható meg ebben az országban. Az persze egy jó ellenzéki álláspont, hogy „csak nem fogok én ezeknek még pisálni is”, de lássuk be, hogy ez, figyelembe véve, hogy a diktatúra immár 13 éve, némi közakaratból is, csak nem akar megszűnni, ez kissé túl radikális álláspontnak látszik. Nem is beszélve a Békemenet kormánypárti rajongóinak szintén létező elemi szükségleteiről.
Magam, sok okból, nehezen tudom elképzelni, hogy még ebben a szó szerint elemi kérdésben is nemzeti közmegegyezés jöjjön létre, ezért szerényen azt javaslom, hogy a következő, előreláthatóan 97 százalékos Nemzeti Inzultáció egyetlen kérdése ez legyen: Akarja-e, hogy Ön és kedves Családja mindenik tagja, a lehetőségekhez képest arányos, kortól, nemtől, világnézettől függetlenül, az ország, de különösen a Főváros bármely pontján maximum tíz percen belül egy arra rendelt objektumban szabadon, mintegy a nemzeti szuverenitás szimbólumaként is, ingyen hozzájuthasson egy Nemzeti Ürüldéhez, függetlenül az amerikai dollárbubuk, és a brüsszeli székhelyű EU tiproncok esetleges akadékoskodásától?