Öltönyösök - Szénási Sándor jegyzete
Mármost hülye a rendszer, vagy sem? Ha nem hülye, akkor Kovács-Bunát sem tette volna meg megbízott igazgatónak a Szőlő utcában, de ha már, a debreceni tökig sáros igazgatóhelyettest aztán végleg mellőzte volna. De nem. A NER láthatóan büszkén vonul, pocsolyából szarba lép.
Amikor elfogynak a szakemberek - Kárpáti Iván jegyzete
Amikor elfogynak a szakemberek, nem megoldást keresnek, hanem trükköznek. Szabályokat hajlítanak, felelősséget tolnak lejjebb, orvosokat vezényelnek át saját szakterületüktől távol, sokszor írásos garanciák és megfelelő bérezés nélkül. Ha baj van, a felelősség az övék. Ha működik, a vezetés pipálhatja a spórolást.
Gazember, aki a verést helyesli - Dési János jegyzete
A verés fontos eleme a hagyományok láncolatának. Nehogy már az államra bízott gyerek kimaradjon ebből a közös nemzedéki élményből. Twist Olivért is verték, mégis milyen híres lett. Le a belpesti kényeskedéssel és sipákolással. Fenékig.
Mi szültük Twist Olivért – Józsa Márta jegyzete
Nincs okunk feltételezni azt, hogy bárki levonta volna ennek a két évszázada megírt történetnek a tanulságait.
A magyar gyerek az új migráns, én pedig fel vagyok b... - Selmeci János jegyzete
Mindenki tudja, hogy szörnyű dolgok történnek az állami gondozott gyerekekkel, és tudjuk, hogy ezeknek egy részét éppen azok tussolják el, akiknek ezekre a gyerekekre kellene vigyázniuk.
A háromszázalékos csapda - Rózsa Péter jegyzete
A kormány magánberuházásokat minősít nemzetgazdaságilag kiemeltté? A Szilas-park nevű vállalkozás ennek az állatorvosi lova.
Hulladékok - Szénási Sándor jegyzete
Trump mintha csak arra emlékezne, ami a fejében motoz, a külvilág csupán zaj a számára.
Megbuktak? - Selmeci János jegyzete
Nekik a védtelen gyerekeket megillető biztonságnál, és a korábbi áldozatoknak járó elégtételnél sokkal fontosabb volt, hogy őket senki se tehesse felelőssé az államra bízott gyermekek bántalmazásáért, és a Szőlő utcai botrány ne veszélyeztesse a választási győzelmüket.
Kardos András: A túltolt bicikli
26/04/2023 11:02
| Szerző: Kardos András
"Diktatúrában minden mondható, mert a szavak jelentése nem az Értelmező Szótárban van, hanem a hatalom birtokában."
"A pápa vagy egy demens vénember, aki teljességgel alkalmatlan a pápai poszt betöltésére, vagy egy gazember." (Bayer Zsolt)
"Legyen ez egy Békemenet! Legyünk rettenetesen sokan! Higgyék el, hogy nemcsak lelkileg lesz ez fontos, hanem ennek politikai üzenete is lenne. (...) Egyre többen keresnek minket az elmúlt hetekben-hónapokban, hogy mikor tartunk Békemenetet (...), tartsunk már egy Békemenetet. 30-a délelőtt legyen egy igazi Békemenet a Kossuth téren, úgyhogy várjuk szeretettel önöket." (Bayer Zsolt)
"Már az összes hülye megírta, hogy Békemenetet hirdettem a pápai misére. Nem hirdettem, nem hirdettünk semmilyen Békemenetet" – írta a blogján hétfőn Bayer. "Annyit mondtam, legyünk ott nagyon sokan, jöjjenek azok is minél többen, akik Békemenetre szoktak járni. Ebből lettek az üvöltő címek, miszerint én Békemenetet hirdettem. Nem hirdettem." (Bayer Zsolt)

Nem vagyok mazochista, és nem szeretném kínozni sem az olvasót azzal, hogy egyszerre három Bayer idézetet öntök a nyakába. Ám ebből a három szövegből, illetve a belőlük áradó nyelvi ellentmondások zuhatagából, iskolapéldáját kapjuk annak, amit a Fidesz nyelvpolitikájának, vagy kommunikációs hadjáratának hívunk. És éppen azért, mert Bayer ebben a három, egymásnak ellentmondó ordenáréan szélsőséges idézetében túltolta a "normalitás" biciklijét, ezért remek lehetőséget nyújt arra, hogy meglássuk: milyen nyelvi világban élünk. Milyen otromba, hazug, szélsőséges állításokat adnak be nekünk (mármint annak, akinek), mint a normalitás nyelvét, és bizony szembesít minket Bayer azzal, hogy mekkora gyűlölet és hazugságcunami jelenti ma a "normalitást" több millió embernek.
No meg azzal, hogy ezzel a katyvaszpopulizmussal 13 éve kétharmaddal uralmon van a Fidesz.
Ugye az első idézetben demens vénembernek versus gazembernek nevezi Bayer blogjában a pápát. Mindegy is, hogy miért, mindenesetre néhány éve az volt a nyelvi stratégia, hogy a lehető legdurvábban rontson neki Bayer Ferenc pápának. Természetesen a Fidesz legotrombább szócsöve kollektív döntés után beszélhetett csak így: a diktatúra akkor úgy látta (pontosabban Orbán látta úgy), hogy az ötös számú követője nyugodtan beszéljen úgy a pápáról, ahogy egyébként "csak" Bidenről szokott. Az igazán rémületes persze az, hogy a hívők, rajongók, kliensek mindig igazodnak: ha a pápa éppen demens kell hogy legyen, akkor az. Gondolja néhány millió szekta tag. Diktatúrában kérdés ugyanis a hívek részéről nincs.
Változnak az idők, a pápa már barátunk, másodszor jő hazánkba. Kommunikatív ötlet: az immár megsüvegelt és mélyen tisztelt Őszentsége vasárnapi Kossuth téri fellépését egyesíteni kéne a "Békemenettel", mert akkor egyrészt többen lesznek a téren, másrészt közvetlen politikai haszna leend a pápa ittlétének: hiszen a "Békemenet" nem más, mint a diktatúra közösségi összetartó mozgalma. Ünnep a szürke, monoton kormánypárti létmód egyhangú mindennapjai közepette. Erről szól a második idézete Bayer úrnak. És másodszor is az a legelkeserítőbb, hogy a Hír Tv nézői, és a menetek állandó tagsága úgy csinál, mintha nem emlékezne arra, hogy néhány éve ugyanaz az infuenszer száj, mely akkor okádott a szentatyáról, most éppenséggel az ő tiszteletére szervez "Békemenetet". Ügyes, gondolhatta a Megafon gárdája, sőt maga Bayer is igen elégedett lehetett, hiszen abból is jól jött ki, hogy demensnek nevezte a pápát, meg abból is, hogy most meg a tiszteletére tömeget szervez. Kész politikai főnyeremény vagyok, gondolhatta elégedetten, és milyen jól adom a gyűlölködőt is, meg a dicshimnuszt is, és milyen hiteles is vagyok – lamentált tovább.
Másnapra kicsinyt változott a helyzet. Még a Megafon fölött is létezhet egy Szuprafon, aki rájött, hogy nem jön be igazán, ha összekeverik Őszentségét a diktatúra rajongó túrájával. És a Központi Kommunikátor máris pattan, s a nagy nyilvánosság előtt elhangzott mondatait úgy állítja be, mint a baloldali média mocskos ármányát. Igaz, most csak hülyéknek nevezte őket. Megenyhült. Sőt, még azt is hozzátette, hogy amit nem mondott azt úgy értette, hogy a "Békemenet" résztvevői legyenek ott minél többen a misén, csak ne úgy, mint "Békemenet". Világos, nem?
És hogy még szomorúbb legyen: világos bizony. Ha egy nap múlva kell az ellenkezőjét mondani annak, amit tegnap mondtam, akkor a híveim (mármint Orbán hívei) egy nap alatt felejtik el, amit el kell felejteni. És a Központ hálistennek, hitelesen, mint mindig, megmondja az aznapi igazságot. Hogy az "aznap" meddig tart, majd azt is megmondja általában Orbán, köztes időkben Bayer. Megy ez.
Hogyne menne. Gondoljuk meg, hogy ha Orbán úgy gondolja, hogy a szakmunkás fiatalok akkor lesznek boldogok, ha ő, a miniszterelnök is személyesen szakmunkásnak nevezi magát, sőt, még azt is hozzáteszi (Márk evangéliuma nyomán), hogy Jézus is ács volt, ami igaz, de ez a szakmunkás identifikáció azért nem semmi. Ráadásul még igazolja is az adott locus, akkor nincs mese: nyelvileg minden mondható, minden hihető, minden vallható. Arról ne is beszéljünk, hogy Orbán és Jézus szakmunkás identifikációja magában hordozza kettejük egyazon értékűségét is. Mondom: diktatúrában minden mondható, mert a szavak jelentése nem az Értelmező Szótárban van, hanem a hatalom birtokában.
A nem hívő milliók meg néznek ki a fejükből, látják ezt az őrületet, de… és akkor ezt most nem folytatom.
