Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.
Videorodeo – Szénási Sándor jegyzete
Mint egy FSZB-tiszt mondta: keresd a nőt, és megvan a kompromat. Mi valahol itt tartunk most. Nők, ellenzék, a hatalmi elit kihívása.
Tények nélküli világ – Kárpáti Iván jegyzete
Mindenki abban hisz, amiben akar, szabadon döntheti el. Egyre kevésbé kiszámítható, hogy egy nyilvánosságra kerülő információ milyen hatást vált ki, így pillanatokon belül elveszti jelentőségét.
Kardos András: Békeharc
22/02/2023 10:10
| Szerző: Kardos András
Természetesen, ahogy a bolsevizmus számára sem volt nagy jövője az állandó „békeharcnak”, úgy a mai diktatúrák sem tudják ezt évtized számra belemanipulálni a népbe. Ám, és ez az orbáni kommunikáció veleje, ideig-óráig működik, mert nincs kontrollja ennek a nyelvnek.
Éltünk már valaha egy olyan világban, melyben a „béketábor legyőzhetetlennek” énekelte magát. Nem vált be.
„Tudjuk, hogy mit akar az európai béketábor, pontosabban annak egyetlen megmaradt képviselője. A magyar miniszterelnök a hétvégén arról beszélt, hogy a nyugat meghozott egy döntést, nem lokalizálta, hanem kiterjesztette, általánossá tette a háborút. Ennek pedig az a következménye, hogy mindenkit bele akar préselni a háborúba. Már nem csak azt akarja elérni, hogy mindenki foglaljon állást, hanem hogy szálljon is be valamilyen módon, vegyen részt valamilyen formában a háborúban. A prés olyan erős, hogy el is fogyott a béketábor. Ma ott tartunk, hogy Európában egyedül mi, magyarok beszélünk békéről és arról, hogy azonnali tűzszünetre és a tárgyalások megkezdésére van szükség, mindenki más a háborút akarja folytatni. Csakhogy, aki abban bízik, hogy menedzselni tud egy háborút, az vagy a saját erejét becsüli túl, vagy a háború veszélyes természetével nem számol. Ezért sodródhat bele Európa bármelyik pillanatban a háborúba, úgyis mint fegyveres konfliktusba. Mi ezt el akarjuk kerülni, mi, magyarok ebből ki akarunk maradni.” (Origo - a link propagandaoldalra visz, a szerk.)
G. Fodor Gábor „elemzéséből” idéztem, melyet Orbán évértékelője után vetett papírra. Nem csupán Orbán nem mondott semmi újat, de hű házi elemzője, ideológusa, híve, követője stb. G. Fodor sem. Ami miatt mégis hivatkoznom kellett a szerzőt, annak nem a tartalmi újdonság az oka, hanem az, hogy G. Fodor szövege remek példája annak, hogy a köznyelv, miként képes beborítani egy nyelvi közösséget csupa hagymázas, irracionális nyelvi zuhataggal, hogy tud manipulálni egy diktatúra egy nép legalapvetőbb szükségleteivel, érzelmeivel félelmeivel. Az Orbán-rendszer alapstratégiája az, hogy egy szuper közérthető nyelvezetben bódulatba ringassa népét, elhitesse vele, hogy a frázisokat, érzelmi kirohanásokat, sőt, gyűlöletállításokat nem szabad kontrollálni, hanem ájult tisztelettel és hálásan kell fogadni, mint a diktatúra mindenkori igazság- és védelem ajándékát.
G. Fodor szövege ennek az iskolapéldája. A „béke”, a nép legféltettebb kincse a biztonság záloga, egész Európában egyedül a magyarok által képviselt misszió, sőt, egyes egyedül Orbán meri kimondani a világon, hogy békét akar az orosz-ukrán háború helyett. És ezért, mivel Európa és az USA háborúzni akar, sőt, kiterjeszteni a háborút az idők végezetéig, éppen ezért kell szegény Orbán Viktornak meghirdetnie és egyedül képviselni a békeharcot. Ő ugyanis verbális háborút folytat a fél világgal, állítólag a béke érdekében. Természetesen pontosan tudja, hogy a háborút Putyin indította meg, hogy Ukrajna a saját szuverenitását védi a Nyugat segítségével, de kit érdekel ez, mondja akár G. Fodor doktor is, amikor a béke, a tűzszünet a magyarok érdeke, és a „maradjunk ki a háborúból” jelszava mindent visz, ami alatt azt kell értenünk, hogy rajtunk keresztül fegyvert nem szállíthat senki, és naponta huszonötször elmondjuk, hogy most már aztán legyen tűzszünet. Természetesen, ahogy a bolsevizmus számára se volt nagy jövője az állandó „békeharcnak”, úgy a mai diktatúrák sem tudják ezt évtized számra belemanipulálni a népbe. Ám, és ez az orbáni kommunikáció veleje, ideig-óráig működik, mert nincs kontrollja ennek a nyelvnek.
Pont ez a diktatúrák nyelvi ereje: ha nincs kontroll, akkor marad a népnek a nyelv látszata, az igézet, hogy minket megvédenek a Gonosztól, hiszen elég azt mondani, hogy az USA imperializmusa az oka az orosz agressziónak, elég azt mondani, hogy nekünk ki kell maradni a háborúból, mert ennek az a látszata, hogy Orbán önkényuralma a vizek felett lebegve vezetheti a népet ameddig csak nincs kontrollja, akár a vizen is járhat, ennek lehet akár 97% esélye. Mint ahogyan a nemzeti inzultáció másfél millió emberének 97%-a eladható a tíz millió magyar 97%-nak.
Igen ám, de amikor megkérdezik őket, hogy mi a véleményük Putyinról, az orosz agresszióról, akkor hallgatnak a kamerába, dünnyögnek, nem válaszolnak, mert persze hogy tudják: valójában mit tett Putyin, és mit tett az általuk a saját sajtójukban lebohócozott Zelenszkij, vagy az általuk demensnek titulált Biden. Csodaszép volt, ahogyan a szerencsétlen Bencsik András azt mondotta, hogy „mindenki az oroszoknak drukkol”, aki normális, majd Gajdics kollegája egy másik tv-ben nem győzte magát elhatárolni, sőt még azt is mondotta, hogy Bencsik sem gondolja azt, amit mond.
A béke egyedüli letéteményese a magyar nép, Orbán Viktor vezetésével, az egész világ számára mutat példát G. Fodorék szerint. Már megint „utolsó bástya” vagyunk, a „békeharc” egyedül maradt nyelvi harcosai, akik Orbán és követői szerint csakis az önkényuralom trójai falovában csücsülve gurulnak át a boldog jövőbe, és élnek boldogan a faló jelenében, de csakis addig, amíg valaki(-k mozgalma) fel nem ébred: a király meztelen.
Béke és tűzszünet akkor lesz, ha Putyin visszakényszerül a saját határai mögé, addig Ukrajna nem adhatja fel. Mindannyian a békére vágyunk, de valódi békére, ahol az agresszor nem bitorolhat el területeket egy szuverén államtól, és ahol egyenlő felek ülnek le a tárgyalóasztalhoz.
Címlapi kép: részlet Michael Radford 1984 c. Orwell regénye alapján készült filmjéből, forrás: YouTube