Tagosítás - Szénási Sándor jegyzete
Ukrajna igazán egy szót sem szólhat, amiért az amerikaiak a háta mögött tárgyalják le az oroszokkal a tűzszünet, és majd a béke kérdését is, mert az Unió is kiskorú státusban van. Nincs köze a nagyok dolgához, akkor se, ha amúgy az az ő legsajátabb dolga lenne: a végén megmondják neki, hogy merre hány óra, és alászolgája.
Maffiaállam mozgalmas hétköznapjai - Kárpáti Iván jegyzete
Most, hogy Matolcsy ment és a belpolitikai helyzet is kiélezett, nem kizárt, hogy példát statuálnak velük, megmutatják, hogy üldözi a korrupciót a jó cár, akit átvertek a bojárok. A rendőrség mindenesetre nyomoz. Azt persze nem tudhatjuk, hogy ez nem egy tárgyalási stratégia része-e. Nyomásgyakorlás az állami szerveket felhasználva, hogy esetleg ebből az űrből is látható vagyonból, mennyi kerüljön át az uralkodó családhoz.
A zebra, a legerősebb állat - Dési János jegyzete
Nem véletlen, hogy a zebra annyira népszerű mostanában. Például a zebratartásra igencsak alkalmas klímájú Hatvanpuszta zsebdiktátora, esetleg magyar hangja és brieftaschnija – Mészáros – zebrákat tart. Mert a zebra menő. Annyit érsz, amennyi zebrád van.
Nőválasztás – Józsa Márta jegyzete
Az utált adófizetésnek volna egy nem gyakran hangsúlyozott eszmei tartalma is. A kincstárba befizetett összeg arra is jogosít, hogy beleszóljon az adófizető a közügyekbe. Na de aki nem fizet, az ne is kérdezzen – mondhatja később egy férj, főnök vagy épp az a Holdról is látszó alak, aki lassan egyszemélyben lesz megmondója annak is, hogyan főzzük a paprikás krumplit.
Fantázia-torna Matolcsyval – Dési János jegyzete
Matolcsy, a fia és barátai, rokonai, üzletfelei talán csak pár száz vagy pár ezer milliárdot tüntettek el a közösből. De Matolcsy nem szerelte le a kapcsolókat, és valószínűleg a Pride-ra sem látogat ki, nincs is semmiféle botrány. Jó, az ÁSZ munkatársai próbálkoznak, de valószínűleg ők sem fogják idén a prémium-feltételeket teljesíteni, ha még egy hiányzó százmilliárdos tételt találnak.
Nagyon nagy a baj – Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Szó sincs arról, hogy mi újságírók valamiféle hősök lennénk, viszont egy jogállam, egy szabad társadalom elengedhetetlen részei. Normálisan megélni ebből a munkából már rég nem lehet – higgyék el, hogy az idősebb kollégáim a 2007-es fizetésükért dolgoznak – és újra meg újra felmerül bennünk, hogy ebben a rendszerben, meg a közösségi média korában egyáltalán meg tudunk-e felelni az újságírói minimumnak, tudunk-e kérdezni, tudjuk-e ellenőrizni még a hatalmat, tudunk-e igazat írni.
Állami vacak vs. túlélés - Rózsa Péter jegyzete
Magyar Villamos Művek 2023 elejétől 2024 októberéig nagyjából 8,5 milliárd forint értékben jelentetett meg hirdetéseket. Ami a lényeg, ennek az összegnek körülbelül a háromnegyede kifejezetten kormánypárti médiumokhoz ment. Ehhez képest a napi 150-200 ezres hallgatottságú Klubrádió félévente kénytelen gyűjteni.
Beszélgetés Vologyával - Szénási Sándor jegyzete
publiSok-sok jutifali jön még, amíg Putyin kegyesen beleegyezik abba, hogy csak nagyot nyerjen, de nem mindent, és Trump végre megengedi, hogy a Nobel-békedíj tiszteletét tegye a markában.
Kardos András: Há Turul
8/05/2023 16:25
| Szerző: Kardos András
A turul maradt, magyarázat alatta QR-kódba rejtve, a Hegyvidék pedig tovább cipeli szégyenmadarát, mert ezen a helyen a turul kizárólag a szélsőjobboldalnak, a nyilasoknak, a zsidókat lemészárlóknak az emlékszobra, aki nem hiszi olvasson Zoltán Gábort. Mondjuk az Orgia című regényét. Ez az a helyzet, amikor a Fidesz és személyesen Pokorni polgármester, nem összejátszik a szélsőjobbal, nem összekacsint velük, hanem eggyé válik a Turul Szövetség utódszervezeteivel.
A XII. kerület turulszobrának rémtörténete ismert, nem mondom el újra. Pokorni polgármester, miután rájött arra, amit addig is tudott, hogy a szobor a nyilasház tőszomszédságában áll, a másik oldalán a Vízművekkel, ahol zsidókat öltek meg, tudván tudva, hogy a madárra rátett rézlemezen az áldozatok és a gyilkosok egyszerre lettek felsorolva, most a nagyapai érintettségről nem is beszélek, végül is kiküldött egy bizottságot, hogy akkor most mi legyen. A neves szakemberekből álló bizottság megvizsgálta az ügyet és többek között ezt írta:
„A turul, mint szimbólum újabb és újabb jelentései párhuzamosan léteztek egymás mellett. Ugyanakkor a trianoni sérelmek miatt megerősödő szélsőjobboldali pártok és egyesületek az 1920-as évektől arra törekedtek, hogy kisajátítsák ezt a jelképet, és jelentését mindinkább a saját kirekesztő nemzetértelmezésükre szűkítsék le. Megjelent a zsidóellenességéről hírhedt egyetemi szövetség nevében, továbbá a különböző magyar nemzetiszocialista és nyilas pártok jelvényein is, így fogalma hamar összeforrt az antiszemitizmussal, az agresszív nacionalizmussal, majd a nyilas rémuralommal. Mivel a turul egyfelől az ősi hagyományok egyik fontos emléke, másfelől pedig egy történelmi léptékkel mérve rövid életű, ám annál nagyobb hatású időszak jelképe, szimpátiától függően mindenki számára más jelentést hordoz.”
Elég egyértelmű történészi szakvélemény. Pokorni, aki közben a névsort tartalmazó rézszalagot levetette a szoborról, a testülettel egyetemben úgy döntött, hogy az áldozatok a Városmajorban kapjanak méltó emlékoszlopot, immár a gyilkosok nevei nélkül, és a turulszobor maradjon a helyén, ám, készül majd egy magyarázó tábla, amely felvilágosítja az arra kószáló érdeklődőket a valós helyzetről, a Turul szimbolikájáról és a többi.
Még egy kiállítást is csináltak a Hegyvidék Galériában. Jelen sorok írója azok közé tartozik, akik követelték a turul elszállítását a szoborparkba, pontosan a Bizottság által is kifejtett érvek alapján. Mivel ez nem történt meg, ehhez az önkormányzat többsége és Pokorni gyáva volt, ezért a helyette kitalált magyarázó „monográfiát”, melyet majd a turul mellé odaállítanak, eleve kétkedéssel fogadtam. Illetve nem kellett hozzá nagy ész, hogy tudjuk, egy szobor mellé, még ha az maga a turul is, akkor sem lehet történelmi értekezéseket odaépíteni. Ráadásul senki nem is akarta ezt valójában, amit onnan is tudhatunk, hogy mára a szobor talapzatánál egy alig észrevehető pici réztábla búvik meg, mely tömören beszámol a Városmajorban felállított obeliszkről, és megjelenít egy QR-kódot, amire, ha rákattint a technikailag felkészült látogató, akkor majd, de csak akkor, további információkhoz juthat.
Magyarul a turul maradt, magyarázat QR-kódba rejtve, a Hegyvidék pedig tovább cipeli szégyenmadarát, mert ezen a helyen a turul kizárólag a szélsőjobboldalnak, a nyilasoknak, a zsidókat lemészárlóknak az emlékszobra, aki nem hiszi olvasson Zoltán Gábort. Mondjuk az Orgia című regényét. Ez az a helyzet, amikor a Fidesz és személyesen Pokorni polgármester, nem összejátszik a szélsőjobbal, nem összekacsint velük, hanem eggyé válik a Turul Szövetség utódszervezeteivel. Akinek mindez még mindig nem elég, nézze meg a 444 erről készült remek filmjét.
A turul, mint a kerület szégyenműve a Böszörményi út elején áll. Egy barátom, helyi lakos, levelet írt az Önkormányzatnak, hogy talán Böszörményi Lászlóról, akiről az út el van nevezve, nem ártana ide egy emléktáblát helyezni. Az elutasító válasz után barátom újabb levelet írt:
"2014-ben javasoltam emléktábla elhelyezését a Böszörményi út névadója, a 19. századi politikus, lapszerkesztő, Böszörményi László emlékére. Akkor ez a kezdeményezésem nem valósult meg. Tisztelettel kérdezem, felvehetnénk-e ismét a fonalat?
Javaslom a Böszörményi út 1. számú házon, az utcanévtábla közelében elhelyezni egy történész szakértő segítségével megfogalmazott szöveggel.
Tehát nem az utcanévtáblákat szeretném megváltoztatni (a Polgármester Úr 2014-es válaszleveléből úgy tűnik, mintha annak idején ekörül lett volna némi félreértés), hanem azt javaslom, az út kiindulópontján legyen egy tájékoztató emléktábla az utca névadójáról. 1900 óta nevezik az utat így, de ma az itt lakók nagy része sem tudja, kiről kapta a nevét.")
Namármost. Az önkormányzat ismét elutasította az ötletet, mint a kerület. Történt mindez 2020-ban. És Böszörményi László emléktáblája helyett maradt csak a turul. Mindez azért fontos, mert a józan, értelmes, valóban információt jelentő, amúgy apolitikus javaslatot az önkormányzat elveti, amit viszont nem vet el, az a szörnyűségek jelképe a kerületben: a turul szobrát, mert a Fidesz fél elmozdítani a helyéről, s ez sajnos még a politikai gyávaságnál is több: azonosulás azzal, amit a szobor a szélsőjobb számára jelent.
A Széll Kálmán téri pénzügyi palota mellett odaálmodtak egy csodaszarvast, amely agresszíven rá akar ugrani a Krisztina körútra. Ennek a borzalomnak az az előnye kétségkívül megvan a Déli pályaudvar szomszédságában bebetonozott turullal szemben, hogy a csodaszarvas mitológiája legalább nem direkten evokálja a szélsőjobboldalt és a nyilasokat, mint a turul a gyilkosságok közepére bevágva, mégis az ember nem tud szabadulni attól az érzéstől, hogy az ősi magyar szimbólumok és az azokat kihasználó két háború közti szélsőjobb szervezetek, majd a nyilasok emlékezetét őrzi és táplálja ez a „szoborcsoport”, melynek mind a két, egyébként másként borzalmas szobrát a jelen diktatúrája állította, és tartja fenn.
És akkor egy szót sem szóltam arról, hogy a pápa látogatására időzítve Novák Katalin kinek adott kegyelmet. Arról meg pláne nem beszéltem, hogy mekkora tömeg volt a Bikás parkban a Mi Hazánk majálisán, és arról sem, hogy ezén közben mindössze néhány százan mennek fel a Karmelitához, a tanárok, a diákok, és az oktatás védelmében. Arról sem szóltam, hogy ma már messze nem elég egy szobor, az oktatás, az egészségügy szegmentált ügyeivel foglalkozni, mert a diktatúrát csak mint rendszert lehet és érdemes leváltani.
