Palack – Józsa Márta jegyzete
Józsa Márta jegyzetében a bukaresti tejesüveg-visszaváltó és abból a legenda szerint házat vásárló brigantiktól jutott el Erzsébetváros Csikágónak becézett negyedébe, ahol sorra elnézi a visszaváltó automatáknál azokat a felnőtteket és gyerekeket, akikről első pillantásra is látszik, hogy fontos szerepet játszik immár életükben az eldobott csomagolóanyag összegyűjtése és az ezért kapott fizető utalvány. Felbukkant az állandóan elromló vagy telítődő automatánál való sorban állásnál a nyomor egy láthatatlan rétege.
Lejtő – Neuman Gábor jegyzete
Orbánnak először kell alkalmazkodnia valakihez a politikában. Egy okos ember mondta, talán Churchill, hogy ha egy ország politikai vezetése elindul lefelé a lejtőn, még az isten se állíthatja meg, hogy ne guruljon le az aljáig.
Das Kapital – Szénási Sándor jegyzete
Vidnyánszky Attila színre viszi a Tőkét, erről írt jegyzetében Szénási Sándor, aki szerint "félő persze, hogy Marxnak ehhez sem lesz semmi köze, nem is lehet, még akkor sem, ha a Termelési Módot egy különösen zseniális színész állítja elénk, csodás maszkban. De hát Jézus hitéből is csak a politikai kereszténységet képes lepárolni egy hatalom, miért járnának másképp a szellem emberei?".
Orbán-magány - Rózsa Péter jegyzete
Vajon Orbánt valaha érdekelte-e, egyetlen lépése, döntése előtt, közben és után, hogy minek, mi lesz a valódi következménye?
VIP-ellátás – Selmeci János jegyzete
Egy megbecsült államtitkár a neki kijáró VIP-ellátásban részesül, vagy mégsem?
Hiányozni fog Matolcsy – Kárpáti Iván jegyzete
Az, hogy a köztársasági elnök egy üres öltöny, szomorú, de nem tragédia. Ha az MNB vezetőjét is a Várból irányítják jövő évtől, akkor az Isten irgalmazzon nekünk, mert a befektetők nem fognak, és nosztalgiával gondolhatunk vissza a 400 forintos euróra.
Új élet vár – Dési János jegyzete
Tisztelt Bese Gergő Péter! Végre legyél szabad és boldog. Nem muszáj többet hazudnod, magadnak se, a szeretteidnek se, nekünk se, az egyházadnak se. Úgy élhetsz, ahogy jólesik. Meg ha ezért nem járnak állami százmilliók, akkor is jó tud lenni. Próbáld ki!
Csoportosan – Józsa Márta jegyzete
A szülők, akik éppen készítették elő a gyerek ünneplő ruháját az évnyitóra, arra döbbentek rá, hogy nem csak amit nincs, hanem ahol sincs ünnepelni. Három nappal aztán az iskolakezdés után, amely több száz gyerek számára rémálom lesz egész életükben, kihallgatott az ügyészség egy fiatal nőt, édesanyát, aki valamikor EP-képviselő lévén megpróbálta megakadályozni, hogy a NAV megszállja a hajléktalanokat segítő Oltalom Karitatív Egyesület irodáit.
Képregény – Józsa Márta jegyzete
1/09/2024 06:00
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
"Mi lett volna, ha a felvonuláson az akkumulátorgyár píárosai által megrendelt virágköltemény bámulása mellett a publikum egy része képeket láthatott volna teszem azt a Karmelita előtt tüntető diákokról vagy az ukrajnai menekültekről. Na ugye."
A múlt évszázad eleje óta tanuljuk azt, hogy a fényképnek és a filmnek mekkora társadalomformáló ereje lehet. A politikai elit Sztálintól Hitlerig hamar rájött erre, a fotó és mozi megjelenésével csaknem egyidejűleg ismerkedhettünk meg az udvari fényképészek és filmrendezők fogalmával. A kurzusfilmek kora ma nálunk is virágzik, a magyar történelem, tudomány, irodalom leghaladóbb alakjait is fenyegeti az a veszély, hogy egy zsák pénzért az aktuális hatalmat igazolni szánt figurát faragjon belőle az, akinek ehhez van gyomra.
No de ott van az érem másik oldala is, a kép akkor is hat, ha éppen nem a megrendelőt szolgálja. Vagy ha valami miatt elveszítette propagandajellegét, mondjuk változott a sulykolandó üzenet, vagy kiesett a pikszisből az ábrázolt személy. Közismertek a sztálini képhamisítások: a dicsőséges csoportképekről sorra kasírozták ki az árulónak kikiáltott egykori kommunista hősöket, mindenki tudta, hogy aki hiányzik a tablóról, az golyóval a fejében végezte, esetleg a Gulágon. Szóval a rezsimek nem csak élni tudnak a képekkel, hanem félni is tudnak tőlük.
Itt van például Debrecen, ahol idén, mint hosszú évek óta mindig, a Virágkarnevál társult eseménysorába illeszkedően fel is állították a Magyar Sajtófotó Kiállítást. Majd gyorsan le is szedték, mondván, hogy nagy a tömeg, és veszélyesek lehetnek a biztonságukra a képek. Azon persze lehet tűnődni, hogy hogyan válhat gyilkos eszközzé a magyar valóságot ábrázoló fotó, de valójában igazuk van. Csak feltételezni lehet, hogy volt-e ismeretlen feljelentő vagy a városatyák maguktól óhajtották megelőzni a bajt, de a félelem érthető. Mert mi lett volna, ha a felvonuláson az akkumulátorgyár píárosai által megrendelt virágköltemény bámulása mellett a publikum egy része képeket láthatott volna teszem azt a Karmelita előtt tüntető diákokról vagy az ukrajnai menekültekről. Na ugye. Alaposan belerondított volna az államalapítás emlékezetébe. Így azonban a debreceniek és az oda látogató tízezrek biztonsága a kiállítás lebontása által garantálva vagyon, nem láthat senki semmit, ami nem az őáltala felkent kétharmad szemének kedves. Le lett véve a debreceni Csapó utca járókelőiről a rontás.
Most már csak a bűnben fogant budapestiek ideológiai épségéért retteghetünk. Az történt ugyanis, hogy a csaknem ötven éve minden ősszel nagy sikerrel megrendezett sajtófotó kiállításnak, a World Press Photo-nak alig, és csak az utolsó pillanatban, a NER által az alkalmatlan állandó jelzővel feldíszített fővárosi vezetés segítségével sikerült helyszínt találni. Az állami intézmények a Nemzeti Múzeumtól a Néprajzi Múzeumig elhajtották a szervezőket, ami nem csoda: tavaly a Nemzeti Múzeum igazgatója bukott bele a kiállításba. Hogy idén milyen balhé lesz belőle, azt még nem tudjuk, nyilván valamilyen rendszerazonos. Ne fanyalogjuk, inkább örüljünk annak, hogy az idei legjobb sajtófotókat minden gáncs ellenére mégis láthatjuk majd a Biodómban. Szóval amúgy az állatkertben. Történt mindez 2024-ben, Robert Capa hazájában.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024. augusztus 29-i adásában hangzott el. Kiemelt kép: Bánkuti András / Facebook
