Kockakő – Józsa Márta jegyzete
A kormánypárt tapasztalati tudatában van annak, hogy egy-egy szónak mekkora hatása van a hívekre, és mekkora vonzerőt képvisel a minden balhéban otthonos fociultrák számára. Nem mondhatja senki, hogy az ellenzék dehumanizálása nem jelent felhívást a keringőre. És a kockakövet nem csak az utca, a nemzetközi jogrendszer szereplői felé is elhajítja.
A néma kutya ugatása - Neuman Gábor jegyzete
Áprilisi tréfa áldozata lett Neuman Gábor: "felhívták a szomszédok", hogy zavarja őket a kutyája ugatása, pedig az említett eb néma, mármint csak szökőévente ugat. Erre ő elképzelte, mi lenne, ha – hasonlóan viccből – Donald Trump hívná fel Budapesten az Orbán-Netanjahu párost, miket mondana nekik.
Drog- és tüntetőmentes ország – Selmeci János jegyzete
Nehéz dolog a drog elleni harc, még ha csak egy elképzelt esetben is, amikor tüntetők foglalják el az Erzsébet hidat.
A problémamegoldás bajnokai – Herskovits Eszter jegyzete
Így megy ez, a kormány gondot észlel, jön, intézkedik, és minden problémánk elillan, igaz, jó mélyre besöpörve a szőnyeg alá, de akkor is.
Vészhelyzet, vagy amit akartok – Szénási Sándor jegyzete
"Szuverenisták" és "hígmagyarok" párbeszéde a rendeleti kormányzásról.
Sulyok Tamás a szívére vette - Kárpáti Iván jegyzete
Ha egy publicista kellemetlen szagú, légnemű anyagnak minősíti az államfőt, az nem az a kategória, mint amikor az államhatalom minden eszközét magának tudó politikus gerjeszt gyűlöletet emberek csoportjaival szemben.
Orbán = Le Pen - Dési János jegyzete
Marine Le Pen = közbűntényes sikkasztó. Vagyis ha Orbán = Marine Le Pen és Marine Le Pen = köztörvényes bűnözővel, akkor az annyi, mint Orbán = köztörvényes bűnöző.
Zoológiai minimum – Józsa Márta jegyzete
Egy skót újságíró, J. M. Ledgard a kétezres évek elején Afrikában volt külpolitikai tudósító. Ott bukkant rá a szocialista zsiráfok történetére.
Most ez jön? – Szénási Sándor jegyzete
26/06/2024 18:04
| Szerző: Szénási Sándor
| Szerkesztő: Ivánkai Márk
A hártyát széttépték. A lent és a fent megfordult.
A The New York Times arról ír, hogy az időjárásjelentés egyre veszélyesebb műfaj Amerikában.
Néha bele lehet halni.
Itt van például Chris Gloninger esete.
Golinger, díjazott TV meteorológus, aki elfogadott egy állásajánlatot Iowa-ban, közelebbről Des Moines-ban, ahol a CBS hálózat részeként működik egy KCCI nevű tévéállomás, egyébként a Hearst Television tulajdonában, de ez most mindegy. A lényeg, hogy új főnöke a lelkére kötötte: beszéljen sokat az éghajlat-változásról.
Groningen ezt is tette, ám az állomás nézői az ember okozta felmelegedés és az extrém időjárás-jelenségek között összefüggést oly' mértékben tartották szimpla hülyítésnek, ergo az ő amerikai méltóságuk megalázásának, hogy jogos felháborodásuknak kénytelenek voltak gyűlölködő üzenetekkel, illetve halálos fenyegetésekkel nyomatékot adni. Ennek következtében a mondott Groningen egy különösen esős hajnalon kilőtt puskagolyóként hagyta el Des Moines-t, és tért vissza a türelmesebb Massachusetts-be.
A világ, de különösen az Államok ma egyre nyomasztóbb elhülyülésben szenved, állapítja meg a lap, bár kérdés, hogy igaza van-e. Mármint abban, hogy a diagnózis újszerű állapotokat rögzítene.
De ez talán nincs így. Lehet hogy a helyzet súlyosabb, mint tíz, vagy húsz éve, de ami ma fent van, az lent mindig is megvolt, a probléma az, hogy helycsere történt, és az ostobaságot, a bornírtságot, a legprimitívebb összeesküvés-elméleteket, a durva nackóságot, röviden a baromság ünnepét már nem választja el az a vékony hártya, ami a nyilvánosságot a csőcselék-mentalitástól korábban elválasztotta.
Ez a mentalitás ma nyílt, büszkén vállalt, és bármikor kitermeli Trump újabb ciklusát, annak a másik világnak a totális felüllétét.
Talán az történt, hogy a második világháború utáni ígéretek a jólétről, az amerikai álom komolyan vehetőségéről, a társadalmi csoportok, a rasszok és nemek, a szegények és gazdagok közti szakadék áthidalásáról, a történelmi nyomasztások meghaladásáról végleg kiszáradtak, porrá omlottak. Az illúziók halálával pedig már semmi sem tarthatta életben azt a kényszert, amivel az előző elitek a mob félelmeit, előítéleteit, a rettegését a lecsúszástól, a számára idegen rend lerombolásának vágyát, a félretaszítottságból fakadó pusztító indulatát korlátozták. Mert ez kényszerítés volt, nem kétséges.
De a korlátokban már nem lehet hinni, a korlátok elviseléséért már nem jár jutalom, és hitegetés.
A hártyát széttépték. A lent és a fent megfordult.
Persze így is lehet élni. Groningen majd talál állást. A középosztály fintorgatja az orrát, és bőven él a trumpi adótörvény neki juttatott előnyeivel. Nem muszáj mindent elolvasni az X-en. Nem kell minden állatságot meghallani az utcán. Nem muszáj lelkifurdalást érezni a széttaposott Ukrajna sorsáért, hiszen nem is egyedül fekszik a földön, és a többiről sem tehetünk.
Lehet azt mondani: most ez jön.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2024. június 26-i adásában hangzott el.
