Diplomácia a ZOO-ban - Józsa Márta jegyzete
A ma már soha nem emlegetett – bár papíron még létező – el nem kötelezett országok jobbára nagy pompával utazgató államfői nem ritkán tértek haza egy-két elefánttal a puttonyukban. Lásd Josip Broz Titonak az adriai Brioni szigetén harmadik világbéli királyi és főkormányzói adományokból létrejött egykori magánállatkertjét.
Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.
Videorodeo – Szénási Sándor jegyzete
Mint egy FSZB-tiszt mondta: keresd a nőt, és megvan a kompromat. Mi valahol itt tartunk most. Nők, ellenzék, a hatalmi elit kihívása.
Most ez jön? – Szénási Sándor jegyzete
26/06/2024 18:04
| Szerző: Szénási Sándor
| Szerkesztő: Ivánkai Márk
A hártyát széttépték. A lent és a fent megfordult.
A The New York Times arról ír, hogy az időjárásjelentés egyre veszélyesebb műfaj Amerikában.
Néha bele lehet halni.
Itt van például Chris Gloninger esete.
Golinger, díjazott TV meteorológus, aki elfogadott egy állásajánlatot Iowa-ban, közelebbről Des Moines-ban, ahol a CBS hálózat részeként működik egy KCCI nevű tévéállomás, egyébként a Hearst Television tulajdonában, de ez most mindegy. A lényeg, hogy új főnöke a lelkére kötötte: beszéljen sokat az éghajlat-változásról.
Groningen ezt is tette, ám az állomás nézői az ember okozta felmelegedés és az extrém időjárás-jelenségek között összefüggést oly' mértékben tartották szimpla hülyítésnek, ergo az ő amerikai méltóságuk megalázásának, hogy jogos felháborodásuknak kénytelenek voltak gyűlölködő üzenetekkel, illetve halálos fenyegetésekkel nyomatékot adni. Ennek következtében a mondott Groningen egy különösen esős hajnalon kilőtt puskagolyóként hagyta el Des Moines-t, és tért vissza a türelmesebb Massachusetts-be.
A világ, de különösen az Államok ma egyre nyomasztóbb elhülyülésben szenved, állapítja meg a lap, bár kérdés, hogy igaza van-e. Mármint abban, hogy a diagnózis újszerű állapotokat rögzítene.
De ez talán nincs így. Lehet hogy a helyzet súlyosabb, mint tíz, vagy húsz éve, de ami ma fent van, az lent mindig is megvolt, a probléma az, hogy helycsere történt, és az ostobaságot, a bornírtságot, a legprimitívebb összeesküvés-elméleteket, a durva nackóságot, röviden a baromság ünnepét már nem választja el az a vékony hártya, ami a nyilvánosságot a csőcselék-mentalitástól korábban elválasztotta.
Ez a mentalitás ma nyílt, büszkén vállalt, és bármikor kitermeli Trump újabb ciklusát, annak a másik világnak a totális felüllétét.
Talán az történt, hogy a második világháború utáni ígéretek a jólétről, az amerikai álom komolyan vehetőségéről, a társadalmi csoportok, a rasszok és nemek, a szegények és gazdagok közti szakadék áthidalásáról, a történelmi nyomasztások meghaladásáról végleg kiszáradtak, porrá omlottak. Az illúziók halálával pedig már semmi sem tarthatta életben azt a kényszert, amivel az előző elitek a mob félelmeit, előítéleteit, a rettegését a lecsúszástól, a számára idegen rend lerombolásának vágyát, a félretaszítottságból fakadó pusztító indulatát korlátozták. Mert ez kényszerítés volt, nem kétséges.
De a korlátokban már nem lehet hinni, a korlátok elviseléséért már nem jár jutalom, és hitegetés.
A hártyát széttépték. A lent és a fent megfordult.
Persze így is lehet élni. Groningen majd talál állást. A középosztály fintorgatja az orrát, és bőven él a trumpi adótörvény neki juttatott előnyeivel. Nem muszáj mindent elolvasni az X-en. Nem kell minden állatságot meghallani az utcán. Nem muszáj lelkifurdalást érezni a széttaposott Ukrajna sorsáért, hiszen nem is egyedül fekszik a földön, és a többiről sem tehetünk.
Lehet azt mondani: most ez jön.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2024. június 26-i adásában hangzott el.
