Brancs – Szénási Sándor jegyzete
Az, hogy Orbán és Gyurcsány egy brancs lenne, első pillantásra azt jelenti, hogy a jelenlegi rendszert ketten állították elő, ami azért hazugság, mert Orbánt semmilyen nyomás nem kényszerítette egy autokrácia kiépítésére, viszont az nem hazugság, hogy Gyurcsány kormányzása gyakorlatilag minden féket eltakarított Orbán útjából.
Atomvillanás jobbról – Kárpáti Iván jegyzete
Az EU-ban jelenleg egyetlen miniszterelnök kel és fekszik az atomháború víziójával, mégpedig Orbán Viktor. Vagy rá szavazol, vagy meghalsz, 2024 májusára erre a letisztult üzenetre egyszerűsödött a politikája.
Kétszer nem léphetsz ugyanabba a Halász Jánosba – Dési János jegyzete
Diktatúrácska van itt kérem, a parlament ma nem izgalmasabb hely, mint 1981-ben lehetett – s a büfé már akkor is jó volt. Igaz, a rendszerváltás magyar forradalma részben az akkori parlamentből indult, teljesedett ki – amiből persze nem következik, hogy most Halász János nem mondja el harmadszorra vagy negyedszerre ugyanazt a beszédét. Ha már elsőre ennyire bejött.
Olimpiásdi – Józsa Márta jegyzete
Bőven van még amit tanulnunk Belgrádtól. Például a héten a fideszes parlamenti többség elfogadta az Egyesült Arab Emírségek kormányával kötött gazdasági együttműködésről szóló megállapodást, amely a rákosrendezői pályaudvar területén megvalósuló úgynevezett mini-Dubaj-beruházást tartalmazza.
Időjárás – Szénási Sándor jegyzete
Most éppen nem esik, de fog. Aztán egyszerre süt majd a nap, és esik. Az ördög, a felesége, és a családon belüli erőszak.
Európa és én – Selmeci János jegyzete
Nekem Európa egy boldog összenézés, amikor felszállunk a repülőre, a külföldön hallott magyar szavak, az élmény, hogy szívesen látnak minket a szicíliai kocsmától a bécsi kávézóig mindenhol, látni, hogy azért máshol sem Kánaán az élet, és ez aztán tényleg közös bennünk, ahogy a külföldre szakadt barátok és családtagok is, akik hálisten nem vesznek el, hazajönnek, elmegyünk hozzájuk, tanulunk a sorsukból, és persze azokéból is, akiknek Európa még az olcsó fapadossal is messze van.
Alkotmányos demagógia – Hardy Mihály jegyzete
Unalomig ismétlik: "no war, no gender, no migration." Faék egyszerűségű rémisztgetés, de a jelek szerint bizonyos emberekre mégis hatása van. Különösen most, a választási kampányban pörgetik ezerrel. Akármennyibe is kerül, pénz nem számít. Dől a kormányzati megrendelés a Facebook-os és Youtube-os Fidesz-kampányvideók sugárzásáért.
A nagy pénztárca – Rózsa Péter jegyzete
Az egyik legnagyobb hiba, hogy az elmúlt húsz évben a kormányok mindegyike szinte kizárólag az anyagi előnyök szempontjából értelmezte az európai uniós tagságot. Ezt a Fidesz-kormány azzal fejelte meg, hogy végtelenül lebutított, primitív kommunikációval rohanta le a lakosságot, ennek következtében jelentős tömegek számára az EU nem jelent mást, mint egy nagy pénztárcát, s ezzel egyidőben Magyarország ellenségét.
Nem szeretnék a bőrünkben lenni, noha a veréb is madár – Arató András írása
24/01/2024 18:00
| Szerző: Arató András
A közönség pedig egykoron jót röhögött, mert, mint tudjuk, a diktatúrák bukásának biztos előjele a nevetségessé válás. És lőn – már csak húsz év kellett hozzá.
Gyere ki a kultúr mögé, ott lerendezzük – mondotta a magyar ketrecharcos a svéd lovagnak, szép hagyományainkat fölidézve.
A tetemre hívott visszautasítás gyanánt nem a mi nyelvünkben használatos népszerű megfogalmazást alkalmazva válaszolt, nem a "tudod mit hova" lovat és szexet egyaránt tartalmazó népies verziót választotta, hiszen még csak nem is töri a magyart, hanem egyszerűen csak szólott, hogy most éppen nincsenek közös témáink – mindamellett a gyerekek köszönik, jól vannak.
Ellenben nem fogtuk a törököt, hanem a török fogott minket, nota bene, útjára engedi a költöző madarat, a gilicét, akinek talán nem is véres a lába. Minthogy ottan, Ankarában, nincsen demokrácia – az elnök akarta, a parlament megszavazta. Nálunk, ahol virágzás van, dazu, illiberális, a miniszterelnök borzasztóan vágyakozik rá, ám a Fidesz frakciójának nincs gusztusa hozzá.
Az "utolsó csatlós" jelzős szerkezet önmaga értelménél sokkal többet fejez ki. Leírja például, hogy egykoron többen is az illető mögött állottak, de a lemorzsolódás következtében már csak egy legény maradt talpon a vidéken, az viszont araszos vállú, különben a vendégoldalnak nem lenne helye, pedig szükség lehet reá, mármint a vendégoldalra, elvégre sosem tudhatjuk, nem jön-e éppen arra egy Budára tartó aranyos vitéz vagy legalább egy turista, aki eltévedt vala.
Történetesen legutóbb, éppen nyolcvan esztendeje, a legeslegutolsó kitartó legény Miklós volt – "hm, paraszt én!" - emígy füstölgött magában vitéz Nagybányai, majd, midőn saját lábon álló gyermeke szőnyegbe tekergőzött, elhúzott a honból.
Mostan keletre van a csatlakozni való, látja is Vlagyimir Vlagyimirovics a hűségünket, kimagaslik a tömegből, mármint a hűségünk, mint lombkoronasétány a prérin. Hálájára kitartásunkért éppúgy bizton számíthatunk, mint egykoron a Führerére – talán ezért is aggódunk kissé.
Hanem a veréb is madár, ami onnan is tudható, hogy hirtelen előttünk termett a '69-ben készült film, miként a gomba nőtt ki a hivatalából hazafelé rohanó csigapapa előtt. És ha már így adódott, megtekintettük legott, és meglepődtünk. Nem azon, hogy a jobbnál jobb színészek miként tobzódtak a néhai Kádár néhai rendszerének idiotizmusán, a korlátolt bürokrácia sötétségén, a vezető segge előtti hajbókoláson gúnyolódva, pillanatnyi kétséget sem hagyva a Hanyatló Nyugat mindenre kiterjedő fölénye felől, beleértve a gazdasági hatékonyságot, és az egyéni szabadságjogokat is, hanem azon, hogy még a film végén sincs egy darab ámde sem. Csak annyit mond zárásképpen a Kiskabos játszotta ikerpár itthon maradt, tehát nem disszidens tagja, hogy ő idehaza szeretné hasznossá tenni magát.
A közönség pedig egykoron jót röhögött, mert, mint tudjuk, a diktatúrák bukásának biztos előjele a nevetségessé válás. És lőn – már csak húsz év kellett hozzá.
A következőt mondotta a magyar miniszterelnök: "Szorgalmazni fogjuk, hogy a Magyar Országgyűlés szavazza meg Svédország NATO-csatlakozását". Ilyenkor szoktak kezdődni az izgalmak, hogy akkor mostan miként voksolnak. Legutóbb a szuverenitásvédelmin rágtuk nagy intenzitással a körmünket, de nem hiába!
Ezt a levelet meg stockholmi címre küldte ugyanő: "Meggyőződésem, hogy erős, kölcsönös bizalom kell, hogy az alapját képezze minden politikai és biztonsági megállapodásnak Svédország és Magyarország közt. Ebben a szellemben kérte fel a magyar kormány az országgyűlést arra, hogy ratifikálja Svédország NATO-hoz való csatlakozását. A kölcsönös bizalom az országgyűlés vitaeseményei során is fontos kérdés volt."
Nevetséges? Igen, az, de még húsz évig röhögni kissé fárasztó lenne.
