Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.
Videorodeo – Szénási Sándor jegyzete
Mint egy FSZB-tiszt mondta: keresd a nőt, és megvan a kompromat. Mi valahol itt tartunk most. Nők, ellenzék, a hatalmi elit kihívása.
Tények nélküli világ – Kárpáti Iván jegyzete
Mindenki abban hisz, amiben akar, szabadon döntheti el. Egyre kevésbé kiszámítható, hogy egy nyilvánosságra kerülő információ milyen hatást vált ki, így pillanatokon belül elveszti jelentőségét.
"No Gender" és a "bubuk"
28/03/2023 07:10
| Szerző: Kardos András
Boldog mindenki: Sajtóklub, Fidesz frakció, Orbán rajongók. Csak azzal nem számoltak, hogy ezzel felmondták az európai civilizáció minimum konszenzusát.
Van egy pont, amikor az aljasság és annak nyelve nem csupán megvetendő és elutasítandó, hanem amikor még az undor ezzel szembeni kifejezése is része a történetnek. Bencsik András nevezetű svábbogarazó illetőről múltkoriban megírtam, hogy megvetem őt, undorodom attól, amit ma művel, no még hozzá, dokumentáltam is, kommunista múltjával egyetemben. Tudom, tudom, nem szabad róluk beszélni, gyűlölködjenek csak a saját köreikben, mi pedig keresztülnézünk rajtuk. Soha nem szerettem ezt az álnagyvonalú szuperdemokrata magatartást, mert az embertelenség és az aljasság ellen nem lehet úgy küzdeni, hogy előkelően félrenézünk. Most sem nézek félre, rettenetes érzés, hogy megint Bencsikről kell beszélnem, de hát könyörgöm: nem róla van szó, hanem arról a rendszerről, mely 13 év regnálása után már nem is pusztán diktatúrát épít, hanem nyelvében acsarog azon embertársainkon, akik másképpen élnek mint ők állítják magukról, mármint a „No Gender” "közössége".
Ám most Bencsik újabb szintet lépett. Bocsánatot kérek civilizált embertársaimtól a következő idézetért:
"Ugandában a parlament egy LMBTQ-ellenes törvényt hozott, tehát a bubukat, ha összeházasodnak, kivégzik" – mondta mosolyogva Bencsik András. A Demokrata főszerkesztője bubuként emlegeti a melegeket… Az amerikaiak tombolnak. 100 százalékos egyetértéssel hozta meg ezt az ugandai parlament, amiben az a gyönyörű, hogy ez egy jelzés. Az egész világon az új kánon, az új vallás az a másságkultusz, az lmbtq. A bubuk az új szentek. És akkor azt mondják erre az ugandaiak, hogy mi meg jól lenyakazzuk őket, hogyha itten próbálkoznak összeállni kettesével. Ez egy üzenet, hogy Afrika nem csak hogy nem vesz részt ebben a szemétségben, hanem szembefordul. Mert Uganda csak egy ország, de ők voltak a legbátrabbak, vélhetőleg a többi is követ" – mondta Bencsik András. (Sajtóklub, Hír TV)
Bencsik, akit minden aljassága és szörnyűsége ellenére sem fogok kitagadni az emberiségből, sőt a magyarságból sem, de azt kell mondanom, hogy ezzel a szövegével, a melegek házasodása esetén ugandai kivégzésük ünneplésével, az LMBTQ és a melegek „bubuként” emlegetésével, kiírta magát abból a civilizációból, melyben a másik ember és a mások azonos jogainak elismerése az a minimum, amely még akár a diktatúra híveit is kellene, hogy jellemezze. Bencsik, vegyük észre, már nem pusztán gyűlölködik. A „No Gender” orbáni hadüzenetét tette át arra a „népnyelvre”, melyről szentül hiszi ő is, és vele vigyorgó kollegái is, hogy ez az emberentúlian aljas gyűlölete a másságnak, igazolva vagyon azzal, hogy szerintük a világot a „másság” kisebbsége uralja az USA irányításával.
Hát nem. Ezen a nyelv alatti nyelven semmiféle baromságot, hazugságot nem tud legitimálni sem Bencsik, se a vele kuncogók. Ünnepelni embertársaink kivégzését, „bubunak’, értsd, nem teljes értékű embernek gúnyolni a melegeket, erre nem csupán semmiféle felmentés nincs: ezzel Bencsik még a diktatúra nyelvét is továbbfejlesztett, ugyanis ez az embertelen szöveg, a nyelv felszámolása, ez már nem kommunikáció, nem undorító és aljas nyelvhasználat, hanem az európai civilizáció felmondása.
Jól értsük meg ezt a folyamatot. Most csak egyetlen példán demonstrálom, pedig számtalan van belőle, ugyanis az ész- és kontrollvesztés tömegmanipulációja egy szövetet alkot: a 21. századi diktatúra nyelvfosztó szövetét. Ezáltal lehet eljutni a tömeg mai kontrollfosztásáig.
Nézzük. Adva van egy felismerés: össze kell kötni a balliberális világot a mássággal, hiszen az ő értékeik között a másság védelme magasan jegyzett. Utána nyelvi hadjáratot kell indítani a melegek, transzok, LMBTQ emberek ellen, el kell lopni a „gender” szót, részben mert angol, részben mert a tömegnek nem jelent semmit. Ezután az undort és gyűlöletet össze kell kötni a melegekkel szembeni irtózat és a „gyerekvédelem” között. Ebből először kijönnek a „család és gyerekvédelmi” intézkedések, pláne törvények, riogatások a nyugati „ferdehajlamú” (sic!) emberek bűnös gaztetteivel. Ezt követi a „gender szak” betiltása, törvénymódosítás, és a felajzott tömeg, pont úgy, mint a „migránsok” vagy „Soros” esetében, már a kocsma előtt is gyűlöl minden meleget, hát még egy pohár pálinka után. Ezt követi a Vezér üzenete Brüsszelből, az „ellenség” egyik fővárosából: „NO Migration, NO Gender, NO War.” A magyar nép már félszavakból is ért angolul. Orbán NEM-et mondott a NEM-re, bármit is jelentsen ez. Valami „buzi” dologról van szó, akik megerőszakolják a gyermekeinket.
Itt már tombol a gyűlölet, értelmét vesztették a szavak. Nincs kontroll. De egy diktatúra azért diktatúra, hogy állandó mozgásban legyen. Demeterre jön egy Rákay, a „no genderre” jön Bencsik apród és teli szájjal boldog attól, hogy Ugandában kivégezhetik a meleg párokat (igaz, csak ha házasodnak. Ez ám az emberség!) Eztán kedélyeskedve lebubuzza azokat, akiket holnap kivéghezhetnek ennek az idiótának és gazembernek a nagy örömére.
Boldog mindenki: Sajtóklub, Fidesz frakció, Orbán rajongók. Csak azzal nem számoltak, hogy ezzel felmondták az európai civilizáció minimum konszenzusát.
Ahogyan azok is felmondták a múlt században, akik vigyorogtak azoknak a halálán, akik Auschwitzban vagy a Gulagon pusztultak el. Csak mert kisebbség voltak ilyen vagy olyan szempontból.
Végül, de fontos: én nem értek egyet azokkal, akik akár a Fideszt, akár Orbánt fasisztázzák. Nem, nem azok. Fenntartanak egy maffiaállamot, félelemben tartanak sokakat, önkényuralomban vernek szét intézményeket, de nem fasiszták. Pláne nem bolsevikok.
Ugyanis nincs itt semmiféle ideológia. Se hit, se világnézet. Az, hogy szép lassan felmondták az európai civilizáció sok évszázados nyelv- és értékrendjét, az nem az ideológián múlott, hanem azon, hogy a tömegeket, hogyan lehet a legjobban manipulálni oly módon, hogy elveszítse a kontrollt a szavak jelentése felett, és egy nyelvi gyűlöletszövetet fűztek össze számára, a posztorwelli populizmus jegyében: csak az érdek számít, a hatalom érdeke. Ha ehhez az kell, hogy felmondjuk a civilizációs minimumot: soha nem örülünk más ember elpusztításán, akkor a főnök annyit mond: „NO GENDER”, fullajtár meg vigyorogva hozzáteszi: Uganda üzent.