Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.
Videorodeo – Szénási Sándor jegyzete
Mint egy FSZB-tiszt mondta: keresd a nőt, és megvan a kompromat. Mi valahol itt tartunk most. Nők, ellenzék, a hatalmi elit kihívása.
Tények nélküli világ – Kárpáti Iván jegyzete
Mindenki abban hisz, amiben akar, szabadon döntheti el. Egyre kevésbé kiszámítható, hogy egy nyilvánosságra kerülő információ milyen hatást vált ki, így pillanatokon belül elveszti jelentőségét.
Palack – Józsa Márta jegyzete
15/09/2024 06:02
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
Józsa Márta jegyzetében a bukaresti tejesüveg-visszaváltó és abból a legenda szerint házat vásárló brigantiktól jutott el Erzsébetváros Csikágónak becézett negyedébe, ahol sorra elnézi a visszaváltó automatáknál azokat a felnőtteket és gyerekeket, akikről első pillantásra is látszik, hogy fontos szerepet játszik immár életükben az eldobott csomagolóanyag összegyűjtése és az ezért kapott fizető utalvány. Felbukkant az állandóan elromló vagy telítődő automatánál való sorban állásnál a nyomor egy láthatatlan rétege.
Nem vitás, hogy az újrahasznosítás fontos ügy környezetvédelmi szempontból, mindig is az volt, csakhogy jó időre elfeledkeztünk erről. Ha emlékezetem nem csal, akkor valahogy a rendszerváltás környékén felejthettük el azt a rutint, hogy a kiürült palackokat – akkor még zömmel üvegeket, a műanyag-dömping később kezdődött – nem kihajigáljuk, hanem elvisszük visszaváltani. A tonnaszám az utcákon, a parkokban, de olykor még az erdőkben is szétdobált üdítős flakonok, sörös dobozok látványa éppoly ismeretlen volt, mint a nagyvárosokban minden lépésnél fellehető utcai kaja. Amelynek a csomagolása olykor többe kerül, mint maga az élelmiszer.
Volt később annak is vitája, hogy vajon a tej zacskóban, dobozban vagy üvegben való kiszerelése hagy maga után kisebb ökológiai lábnyomot – bár ez az egyébként szellemes kifejezés sem régóta része a közbeszédnek – de ha jól emlékszem, a vita nem zárult mindenki számára megnyugtató eredménnyel. Gyerekkoromban házhoz szállították még a tejet hajnalban, népszerű diákmunka volt, és egy tejesüveg eltörése például akkor, ha valaki nem ment ki időben behozni az ajtó elől, és az megfagyott, szétdurrant, komoly anyagi kárt jelentett. Nem is tudom, talán az üveg talán drágább lehetett, mint a benne levő tej. Szóval a széles szájú tejesüveg értéket képviselt, vigyáztunk rá.
A hetvenes évek Bukarestjében volt egy ismert bűnügy. A brigantik közegészségügyi ellenőröknek adták ki magukat, hónapokon keresztül csengettek be a lakótelepek panelrengetegének minden egyes lakásába azzal a dumával, hogy ellenőrizniük kell az ivóvíz minőségét. De sajnos elfogyott a hivatal által erre a célra kirendelt palack. Megértheti, jóember, érveltek a lakóknál, az állásom függ tőle, kisgyerekeim vannak, legyen már olyan jó, és adjon már nekem egy tejesüveget csapvízzel töltve. Nem, nem jó a másfajta üveg, csak ezt fogadják el, legyen már szíve. Állítólag családi házat vettek a szorgosan visszaváltott tejesüvegek árából. Aztán valaki ragaszkodott ahhoz, hogy ellenőrizze a fedősztorit, példás büntetést kaptak a csoportosan elkövetett bűncselekményben ludas haramiák.
Jutott mindez eszembe Erzsébetváros Csikágónak becézett negyedében, midőn sorra elnézem a visszaváltó automatáknál azokat a felnőtteket és gyerekeket, akikről első pillantásra is látszik, hogy fontos szerepet játszik immár életükben az eldobott csomagolóanyag összegyűjtése és az ezért kapott fizető utalvány. És látványosan kevésbé szemetes a környék, legalábbis a visszaváltható termékekből. Felbukkant az állandóan elromló vagy telítődő automatánál való sorban állásnál a nyomor egy láthatatlan rétege.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024. szeptember 12-i adásában hangzott el. Kiemelt kép: MTI/Hegedüs Róbert
