Mit oldott meg Soproni Tamás a tiltással?
A VI. kerület polgármestere fiatalokat, családokat látna a kerületében. Nem fog, ha csak nem épít szociális bérlakásokat. Kárpáti Iván jegyzete az Airbnb tiltásáról.
Ő a Fidesz áldozata - Dési János jegyzete
A Bese báty arra is kitért, hogy az elbocsátott pap számított arra, hogy a Fidesz és a paptársai kiállnak mellette, de ez nem történt meg. Még azok is elfordultak mellőle, akiket oly szorgalmasan áldott meg.
Lejtő – Neuman Gábor jegyzete
Orbánnak először kell alkalmazkodnia valakihez a politikában. Egy okos ember mondta, talán Churchill, hogy ha egy ország politikai vezetése elindul lefelé a lejtőn, még az isten se állíthatja meg, hogy ne guruljon le az aljáig.
Das Kapital – Szénási Sándor jegyzete
Vidnyánszky Attila színre viszi a Tőkét, erről írt jegyzetében Szénási Sándor, aki szerint "félő persze, hogy Marxnak ehhez sem lesz semmi köze, nem is lehet, még akkor sem, ha a Termelési Módot egy különösen zseniális színész állítja elénk, csodás maszkban. De hát Jézus hitéből is csak a politikai kereszténységet képes lepárolni egy hatalom, miért járnának másképp a szellem emberei?".
Orbán-magány - Rózsa Péter jegyzete
Vajon Orbánt valaha érdekelte-e, egyetlen lépése, döntése előtt, közben és után, hogy minek, mi lesz a valódi következménye?
VIP-ellátás – Selmeci János jegyzete
Egy megbecsült államtitkár a neki kijáró VIP-ellátásban részesül, vagy mégsem?
Hiányozni fog Matolcsy – Kárpáti Iván jegyzete
Az, hogy a köztársasági elnök egy üres öltöny, szomorú, de nem tragédia. Ha az MNB vezetőjét is a Várból irányítják jövő évtől, akkor az Isten irgalmazzon nekünk, mert a befektetők nem fognak, és nosztalgiával gondolhatunk vissza a 400 forintos euróra.
Új élet vár – Dési János jegyzete
Tisztelt Bese Gergő Péter! Végre legyél szabad és boldog. Nem muszáj többet hazudnod, magadnak se, a szeretteidnek se, nekünk se, az egyházadnak se. Úgy élhetsz, ahogy jólesik. Meg ha ezért nem járnak állami százmilliók, akkor is jó tud lenni. Próbáld ki!
Palack – Józsa Márta jegyzete
15/09/2024 06:02
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
Józsa Márta jegyzetében a bukaresti tejesüveg-visszaváltó és abból a legenda szerint házat vásárló brigantiktól jutott el Erzsébetváros Csikágónak becézett negyedébe, ahol sorra elnézi a visszaváltó automatáknál azokat a felnőtteket és gyerekeket, akikről első pillantásra is látszik, hogy fontos szerepet játszik immár életükben az eldobott csomagolóanyag összegyűjtése és az ezért kapott fizető utalvány. Felbukkant az állandóan elromló vagy telítődő automatánál való sorban állásnál a nyomor egy láthatatlan rétege.
Nem vitás, hogy az újrahasznosítás fontos ügy környezetvédelmi szempontból, mindig is az volt, csakhogy jó időre elfeledkeztünk erről. Ha emlékezetem nem csal, akkor valahogy a rendszerváltás környékén felejthettük el azt a rutint, hogy a kiürült palackokat – akkor még zömmel üvegeket, a műanyag-dömping később kezdődött – nem kihajigáljuk, hanem elvisszük visszaváltani. A tonnaszám az utcákon, a parkokban, de olykor még az erdőkben is szétdobált üdítős flakonok, sörös dobozok látványa éppoly ismeretlen volt, mint a nagyvárosokban minden lépésnél fellehető utcai kaja. Amelynek a csomagolása olykor többe kerül, mint maga az élelmiszer.
Volt később annak is vitája, hogy vajon a tej zacskóban, dobozban vagy üvegben való kiszerelése hagy maga után kisebb ökológiai lábnyomot – bár ez az egyébként szellemes kifejezés sem régóta része a közbeszédnek – de ha jól emlékszem, a vita nem zárult mindenki számára megnyugtató eredménnyel. Gyerekkoromban házhoz szállították még a tejet hajnalban, népszerű diákmunka volt, és egy tejesüveg eltörése például akkor, ha valaki nem ment ki időben behozni az ajtó elől, és az megfagyott, szétdurrant, komoly anyagi kárt jelentett. Nem is tudom, talán az üveg talán drágább lehetett, mint a benne levő tej. Szóval a széles szájú tejesüveg értéket képviselt, vigyáztunk rá.
A hetvenes évek Bukarestjében volt egy ismert bűnügy. A brigantik közegészségügyi ellenőröknek adták ki magukat, hónapokon keresztül csengettek be a lakótelepek panelrengetegének minden egyes lakásába azzal a dumával, hogy ellenőrizniük kell az ivóvíz minőségét. De sajnos elfogyott a hivatal által erre a célra kirendelt palack. Megértheti, jóember, érveltek a lakóknál, az állásom függ tőle, kisgyerekeim vannak, legyen már olyan jó, és adjon már nekem egy tejesüveget csapvízzel töltve. Nem, nem jó a másfajta üveg, csak ezt fogadják el, legyen már szíve. Állítólag családi házat vettek a szorgosan visszaváltott tejesüvegek árából. Aztán valaki ragaszkodott ahhoz, hogy ellenőrizze a fedősztorit, példás büntetést kaptak a csoportosan elkövetett bűncselekményben ludas haramiák.
Jutott mindez eszembe Erzsébetváros Csikágónak becézett negyedében, midőn sorra elnézem a visszaváltó automatáknál azokat a felnőtteket és gyerekeket, akikről első pillantásra is látszik, hogy fontos szerepet játszik immár életükben az eldobott csomagolóanyag összegyűjtése és az ezért kapott fizető utalvány. És látványosan kevésbé szemetes a környék, legalábbis a visszaváltható termékekből. Felbukkant az állandóan elromló vagy telítődő automatánál való sorban állásnál a nyomor egy láthatatlan rétege.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024. szeptember 12-i adásában hangzott el. Kiemelt kép: MTI/Hegedüs Róbert
