Pragmatizmus vagy becsicskulás – Selmeci János jegyzete
Ha a kínai elnök kedvéért egy ország akár csak fél napra lehet egy picit kevésbé szabad, akkor máskor is lehet majd az, és előbb-utóbb úgy is marad, hiába bizniszel Hszi Csin-ping már valahol máshol.
Mélyfúrás – Rózsa Péter jegyzete
Nem számítanak a szakmai vélemények, a műszaki és egyéb okok egy politikailag felértékelt terv megvalósításakor. Csak az számít, hogy a kormány vezetője mit akar. És hogy mit akar általa például egy igazi nagyvezér, a kínai kommunista párt és kormány első embere, Hszi Csin-ping. Rózsa Péter jegyzetében a zalai olajmezőtől és Rákosi elvtárstól jut el napjainkig.
Brancs – Szénási Sándor jegyzete
Az, hogy Orbán és Gyurcsány egy brancs lenne, első pillantásra azt jelenti, hogy a jelenlegi rendszert ketten állították elő, ami azért hazugság, mert Orbánt semmilyen nyomás nem kényszerítette egy autokrácia kiépítésére, viszont az nem hazugság, hogy Gyurcsány kormányzása gyakorlatilag minden féket eltakarított Orbán útjából.
Atomvillanás jobbról – Kárpáti Iván jegyzete
Az EU-ban jelenleg egyetlen miniszterelnök kel és fekszik az atomháború víziójával, mégpedig Orbán Viktor. Vagy rá szavazol, vagy meghalsz, 2024 májusára erre a letisztult üzenetre egyszerűsödött a politikája.
Kétszer nem léphetsz ugyanabba a Halász Jánosba – Dési János jegyzete
Diktatúrácska van itt kérem, a parlament ma nem izgalmasabb hely, mint 1981-ben lehetett – s a büfé már akkor is jó volt. Igaz, a rendszerváltás magyar forradalma részben az akkori parlamentből indult, teljesedett ki – amiből persze nem következik, hogy most Halász János nem mondja el harmadszorra vagy negyedszerre ugyanazt a beszédét. Ha már elsőre ennyire bejött.
Olimpiásdi – Józsa Márta jegyzete
Bőven van még amit tanulnunk Belgrádtól. Például a héten a fideszes parlamenti többség elfogadta az Egyesült Arab Emírségek kormányával kötött gazdasági együttműködésről szóló megállapodást, amely a rákosrendezői pályaudvar területén megvalósuló úgynevezett mini-Dubaj-beruházást tartalmazza.
Időjárás – Szénási Sándor jegyzete
Most éppen nem esik, de fog. Aztán egyszerre süt majd a nap, és esik. Az ördög, a felesége, és a családon belüli erőszak.
Európa és én – Selmeci János jegyzete
Nekem Európa egy boldog összenézés, amikor felszállunk a repülőre, a külföldön hallott magyar szavak, az élmény, hogy szívesen látnak minket a szicíliai kocsmától a bécsi kávézóig mindenhol, látni, hogy azért máshol sem Kánaán az élet, és ez aztán tényleg közös bennünk, ahogy a külföldre szakadt barátok és családtagok is, akik hálisten nem vesznek el, hazajönnek, elmegyünk hozzájuk, tanulunk a sorsukból, és persze azokéból is, akiknek Európa még az olcsó fapadossal is messze van.
Peti evett egy pizzát – Selmeci János jegyzete
19/04/2024 18:02
| Szerző: Selmeci János
És akkor megcsörren Tomi telefonja. Felveszi, nagyjából egy percig hallgat, majd mosolyogva felkiált; nem hamburger volt, hanem pizza. A szakács megerősítette.
Egy második, megbízható forrás megerősítésére várunk.
A szerkesztőségben izzik a levegő, a sportból a techrovatból is többen átjöttek a polos szobába. Tomi, a rovatvezetőnk az egyik kezéből a másikba rakosgatja a telefonját, hátha attól hamarabb csörög, többen a Facebookot nyomkodjuk, mikor ugrik már fel az a bizonyos chatablak. Talán még sosem éreztem ilyen feszültséget.
Tegnap felkerült a Netflixre Az elnök emberei, meg is néztük az asszonnyal. Végre bele tudom élni magam annak a két újságírónak a helyzetébe. Lehet, hogy most történelmet írunk. Nem előzhetnek meg minket.
Bazsi oldani próbálja a feszültséget azzal, hogy a fociról beszél, Szoboszlai mekkorát játszott tegnap, kár, hogy lecserélték, mondja, de senki sem reagál rá. Én sem néztem a meccset, de örülök, hogy van végre egy világklasszis, aki magyar. Magyar, klasszis, mennyi minden juthat most eszünkbe erről.
Az étterem tulajdonosa nem válaszol. A megosztásai alapján dékásnak tűnik. Kati a helyszíni fotókat böngészi, hátha felismer valakit, akit megkérdezhetünk. Én a többi független portál címlapjait figyelem, de még senki sem írt meg semmit. Előnyben lehetünk.
És akkor megcsörren Tomi telefonja. Felveszi, nagyjából egy percig hallgat, majd mosolyogva felkiált; nem hamburger volt, hanem pizza. A szakács megerősítette.
Azonnal írni kezdem a cikket. A címbe kötelezően a név, a pizza, a leadbe a helyszín, néhány mondat a politikai rendezvény lényegéről, országjárás, kormánykritika satöbbi. Már csak egy enter választ el a címlaptól, amikor eszembe jut valami;
"Te Tomi, tudjuk, hogy milyen pizza volt?"
Tomi arcáról leolvad a mosoly, miközben válaszol: "Figyeljetek szerintem ez a dolog most fontosabb ennél. Legyen csak annyi, hogy Peti pizzát evett. Szerintem ezt most nem írhatjuk meg." Az végén már olyan halkan beszél, hogy az ananász szót le kell olvasnunk a szájáról. Kirakom a cikket.
Másnap valami rossz érzés fog el, miközben belépek a szerkesztőségbe. Tomi szótlanul int felém, Kati sehol, Márkról már tudom, hogy felmondott. Még sosem olvasták el annyian egy cikkemet se, mint a tegnapit. A kedvem szörnyű, iszom egy kávét, aztán írok egy üzenetet az asszonynak, hogy nézzük meg este a Spotlight-ot. Az újságírásról szól.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2024. április 19-i adásában hangzott el.