Brancs – Szénási Sándor jegyzete
Az, hogy Orbán és Gyurcsány egy brancs lenne, első pillantásra azt jelenti, hogy a jelenlegi rendszert ketten állították elő, ami azért hazugság, mert Orbánt semmilyen nyomás nem kényszerítette egy autokrácia kiépítésére, viszont az nem hazugság, hogy Gyurcsány kormányzása gyakorlatilag minden féket eltakarított Orbán útjából.
Atomvillanás jobbról – Kárpáti Iván jegyzete
Az EU-ban jelenleg egyetlen miniszterelnök kel és fekszik az atomháború víziójával, mégpedig Orbán Viktor. Vagy rá szavazol, vagy meghalsz, 2024 májusára erre a letisztult üzenetre egyszerűsödött a politikája.
Kétszer nem léphetsz ugyanabba a Halász Jánosba – Dési János jegyzete
Diktatúrácska van itt kérem, a parlament ma nem izgalmasabb hely, mint 1981-ben lehetett – s a büfé már akkor is jó volt. Igaz, a rendszerváltás magyar forradalma részben az akkori parlamentből indult, teljesedett ki – amiből persze nem következik, hogy most Halász János nem mondja el harmadszorra vagy negyedszerre ugyanazt a beszédét. Ha már elsőre ennyire bejött.
Olimpiásdi – Józsa Márta jegyzete
Bőven van még amit tanulnunk Belgrádtól. Például a héten a fideszes parlamenti többség elfogadta az Egyesült Arab Emírségek kormányával kötött gazdasági együttműködésről szóló megállapodást, amely a rákosrendezői pályaudvar területén megvalósuló úgynevezett mini-Dubaj-beruházást tartalmazza.
Időjárás – Szénási Sándor jegyzete
Most éppen nem esik, de fog. Aztán egyszerre süt majd a nap, és esik. Az ördög, a felesége, és a családon belüli erőszak.
Európa és én – Selmeci János jegyzete
Nekem Európa egy boldog összenézés, amikor felszállunk a repülőre, a külföldön hallott magyar szavak, az élmény, hogy szívesen látnak minket a szicíliai kocsmától a bécsi kávézóig mindenhol, látni, hogy azért máshol sem Kánaán az élet, és ez aztán tényleg közös bennünk, ahogy a külföldre szakadt barátok és családtagok is, akik hálisten nem vesznek el, hazajönnek, elmegyünk hozzájuk, tanulunk a sorsukból, és persze azokéból is, akiknek Európa még az olcsó fapadossal is messze van.
Alkotmányos demagógia – Hardy Mihály jegyzete
Unalomig ismétlik: "no war, no gender, no migration." Faék egyszerűségű rémisztgetés, de a jelek szerint bizonyos emberekre mégis hatása van. Különösen most, a választási kampányban pörgetik ezerrel. Akármennyibe is kerül, pénz nem számít. Dől a kormányzati megrendelés a Facebook-os és Youtube-os Fidesz-kampányvideók sugárzásáért.
A nagy pénztárca – Rózsa Péter jegyzete
Az egyik legnagyobb hiba, hogy az elmúlt húsz évben a kormányok mindegyike szinte kizárólag az anyagi előnyök szempontjából értelmezte az európai uniós tagságot. Ezt a Fidesz-kormány azzal fejelte meg, hogy végtelenül lebutított, primitív kommunikációval rohanta le a lakosságot, ennek következtében jelentős tömegek számára az EU nem jelent mást, mint egy nagy pénztárcát, s ezzel egyidőben Magyarország ellenségét.
Somfai Péter: Mennyi három meg egy?
29/11/2023 08:00
| Szerző: Somfai Péter
Ha a gondolkodók kerülnek többségbe, megkongathatják a NER vészharangját.
Felejthetetlen emlékű matematika tanárom, Lovas Antal nem a humoráról volt híres. Ha valamelyikünk nem készült, vagy nem tudott megbirkózni a feladott egyenlettel, felé fordult és azt mondta: „Új Bólyai vagy fiam. Nála három meg egy az négy volt, nálad kettő. Szóval kettes…” Ezt mindig nagyon viccesnek találta.
A mai világban cseppet sem vicces, ha azt látom, hogy a politikusok az ellenzéki oldalon szinte egytől egyik új Bólyainak gondolják magukat, rosszul állítják fel a választási esélyeik „egyenletét”.
Amikor a közelmúltban a Momentum elnök asszonya nekiment a saját politikai oldalán fő riválisnak tartott másik vezetőnek, azt gondoltuk, rossz napja volt, amikor nyilatkozott, majd kijavítja a suta mondatait és helyreáll a béke. Ám a dolog nem így áll, újra és újra olajat löttyint a tűzre, egyre jobban feléget mindent az ellenzéki együttműködés körül.
Ha azok a politikusok rendszeresen hallgatnák a Klubrádióban Bolgár György Megbeszéljük című műsorát, ahol szinte mindig szóba kerül, hogyan készüljenek a pártok a közelgő választásokra, tapasztalhatnák: a megszólalóknak eszükbe sem jut az „együtt vagy egyedül” dilemmája. Tekinthetnék a betelefonálók véleményét akár egy félhivatalos közvélemény-kutatásnak is, de ha ez mégsem volna eléggé meggyőző, olvassák el a Szociális Demokráciáért Intézet megbízásából a Závecz Research 2023. október 29. és november 8-ika között felvett, 1000 fő személyes megkérdezésén alapuló kutatását.
A profik és hallgatók egyaránt az együttes fellépésben látják a „jövendő”, jelen esetben a NER leváltásának kulcsát. A kutatás szerint, ha a 2022-es országgyűlési választáson, együttesen induló demokratikus pártok a 2024. évi európai parlamenti megmérettetésen is egy listán indulnának, akkor a mai támogatottsági szintek mellett is megnyernék a választást, és az EP-i mandátumok többségét. Noha tavaly az összefogás nem hozott sikert, a felmérés szerint a választópolgárok 35 százaléka most is az egy évvel korábban együtt induló demokratikus ellenzéki pártok listájára adná szavazatát. A FIDESZ-KDNP listáját csak a polgárok 34 százaléka választaná, és jó esetben 6 százalékos támogatottságot érne el a Mi Hazánk. Ezzel szemben az ellenzéki pártok együttesen 11 képviselőt küldhetnének Brüsszelbe, a FIDESZ-KDNP közös lista 9 mandátumot érne, a Mi Hazánk választóit legfeljebb egy politikusuk képviselné az Európai Parlamentben.
Június végén még csak a megkérdezetteknek 73 százaléka támogatta a pártok közös indulását, november elejére ez a szám már 81százalékra nőtt. A leghangosabban „külön listás” Momentum szavazói körében is a „gondolkodók” kerültek többségbe. Hiába érvel elnök asszonyuk az önálló megmérettetés mellett, a párt választóinak 87 százaléka úgy látszik az egységes lista híve.
Az egyik legtapasztaltabb, politikailag elfogulatlannak tartott közvélemény-kutató cég úgy látja, ez a valódi tétje az európai választásnak. Ha többségbe kerülnének azok a magyar választópolgárok, akik nemet mondanak a kormánypártra és változást akarnak Magyarországon, az azt is bizonyítaná, hogy a NER rendszere igenis leváltható lehet akár már a 2026-os országgyűlési választásokon is.
Ennél rosszabb hírt aligha olvashatnak mostanában a Karmelita tanácsadói. A számok világosan mutatják, hogy a kormánypárt elemi érdeke lenne, hogy a demokratikus ellenzéki pártok ne egyezzenek meg a közös indulásban.
Nem volnék meglepve, ha ezekben a hetekben megint elkezdenének lázasan keresgélni a korábbi kampánystratégák poros tanácsai között és visszatérnének a 2010-ben bevált módszerhez. Leporolhatják az egykori amerikai republikánus Arthur Finkelstein „örökérvényű” ajánlatát: „Nem ismeri a politikai ármányokat, aki azt hiszi, hogy figyelmen kívül lehet hagyni, hogy a politikusok mit mondanak vagy tesznek, az újságok mit írnak. Elegendő egy egyszerű, világos és gyakran negatív üzenet, ami eleget ismételve, meghozhatja a sikert.” A plakátokon már ott van a brüsszeli főnöknő, a Soros fiú, és nagy tételben mernék fogadni, hogy hamarosan előkerül a DK-s „patás ördög” képe is, körülötte valamennyi konkurens politikus fizimiskájával.
És ha ez nem volna elég? Nyárig a háttérben dolgozhatnak még a névtelen „cselszövők” is. Duruzsolhatnak a politikai Biberachok a fülekbe mindenféle hízelgő szavakat. Mindegyiknek mószerolhatják a másikat, és fordítva, csak az a fontos, hogy ne jusson eszükbe összefogni. Akkor aztán dörzsölheti a kezeit mindenki a miniszterelnök csapatában: nekik akár 15 jelöltjük is nyerhet, a DK-nak jó ha lesz 3, a Momentumnak és az MSZP-nek 1-1 és a Mi Hazánknak is egyetlen képviselői helye Brüsszelben.
A többiek? Futottak még.
Visszatérve az iskolapadba, az ellenzéki össze nem fogás Lovas tanár úr mércéjével az elégségeshez is kevés lenne, egyenesen a bukáshoz vezethet. Pedig ott vagyunk mi is a háttérben, próbálunk súgni, de hiába. Csak mondják a magukét.
