Gólérzékeny csatár – Józsa Márta jegyzete
Mintha újrajátszanák a német utcákon, kocsmákban és stadionokban Jugoszlávia széthullását, pedig szólhatna a dolog másról.
A magyar futballszurkoló dilemmája – Neuman Gábor jegyzete
Voltak olyanok, akik a magyar csapat ellen drukkoltak, Orbán miatt. Mert nem akarták, hogy Orbánnak jó legyen. Köztudomású, hogy Orbán a világ legnagyobb focidrukkere, és a felcsúti stadiont is a kertje végébe építette.
Bevallom, miattam van még hatalmon a Fidesz – Selmeci János jegyzete
Hiába is tagadnám, a független sajtó jelentős részével együtt a hatalomgyár és a status quo fenntartásában vagyok érdekelt. Elsősorban azért, mert imádok szarul élni, plusz munkát, másodállást vállalni, hogy legalább ne keressek sokkal rosszabbul, mint a velem egykorú barátaim többsége.
Nagy hang, kisember – Rózsa Péter jegyzete
A rendszeresen a befogadó klub fényes parkettájára köpködő figura lassan kezd kiszorulni a tánckörből, és ez akkor is így van, ha a következő félévben a magyar képviselőcsoport tölti be a soros EU elnökség szerepét.
Most ez jön? – Szénási Sándor jegyzete
A hártyát széttépték. A lent és a fent megfordult.
Foci uborkaszezonban – Kárpáti Iván jegyzete
A skótok elleni meccset megnéztem és a végén nehezen tudtam volna kibújni a hatása alól, nem is akartam, volt ott minden. Az elmúlt napokban beregisztráltam egy sportfogadási oldalra is.
Jogállami sufnituning – Hardy Mihály jegyzete
Ez a mostani négyhónapos, tulajdonképpeni ex-lex állapot sem jöhetett volna létre, ha Magyarország jogrendjét, azt a bizonyos, egykor jogállamnak titulált valamit, nem buherálta, sufnituningolta volna agyon – a saját szája íze szerint az Orbán-kormány és a Fidesz.
Valami honpolgár – Józsa Márta jegyzete
26/05/2024 11:45
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
| Szerkesztő: Ivánkai Márk
Valaki érdeklődött aziránt, hogy akkor most lesz-e választási vita a királyi tévében, vagy ha nem, akkor miért nem. A miértet hagyjuk, a királyi meg csak szleng, ennyit megengedhetek magamnak. És azt a nyilvánvalóan nem neki címzett, ám trehányság miatt az ő postaládájában kikötött választ kapta, miszerint "Nem tudom, hogy ő ki, gondolom vmi honpolgár. Nem válaszolunk neki." És jól van ez így.
A minap a Blaha Lujza téren figyeltem egy kétségbe esetten telefonáló férfit, nagyjából arról szólhatott a diskurzus, hogy ő este kilenc óra körül elindul Budapestről valahova, és szeretné, ha a célállomáson várnák őt autóval. Mikor érkezel – kérdezhette a vonal másik végén levő ismerős – nulla óra ötvenötkor, vagyis reggel hatkor, hangzott a válasz.
Gondolom, hogy a hívás fogadója éppúgy nem értette, ahogy én sem, a hívó fél ordítva érvelt újra és újra, hogy ide van írva, nulla ötvenöt, azaz majdnem hat. Feltételezem, hogy végül valaki sokat várakozott valakire végül amiatt, hogy nem sikerült értelmezni a nulla-ötvenöt és az öt-ötvenöt közötti apró differenciát. Elvégre csak egy nulla hibádzott.
Tudjuk, hogy a szövegértés és értelmezés nem erőssége az iskolákból szélnek eresztett magyar embereknek, csak az ember ritkán hall ennyire eklatáns példát egy honpolgártól. Magam életemben először használom ezt a mesterkélt, alapjaiban véve talán nem is lekezelő, de valahogy egyre inkább annak ható szót. Szerencsére még idejében kirúgott a NER az egykori Magyar Televízióból, cégnevén ma MTVA-ból ahhoz, hogy bármikor használnom kellett volna. Mondjuk nagy szívességet tettek ezzel, mármint a kirúgással, éppen kerestem azt a frappáns mondatot, hogy mire hivatkozzam, amikor felmondok, talán e szó használata jó indok lett volna.
Történt ugyanis, hogy május közepe tájt – ahogy azt a 444.hu-hoz eljutott egyszerű nézői levél tanúsítja – valaki érdeklődött aziránt, hogy akkor most lesz-e választási vita a királyi tévében, vagy ha nem, akkor miért nem. A miértet hagyjuk, a királyi meg csak szleng, ennyit megengedhetek magamnak. És azt a nyilvánvalóan nem neki címzett, ám trehányság miatt az ő postaládájában kikötött választ kapta, miszerint "Nem tudom, hogy ő ki, gondolom vmi honpolgár. Nem válaszolunk neki." És jól van ez így. Örüljünk, hogy egy honpolgár még fel tudott tenni egy kérdést anyanyelvünkön, hogy az MTVA szakemberei átgondolták, hogy mi a dolguk a mi pénzünkből, mivel tartoznak a közönségnek, az érdeklődőknek, a hozzászólni akaróknak. Azoknak, akik érdeklődnek a köz ügyei iránt.
Igen, ezt a választ vártuk, köszönjük, a vita fejleményeiről azóta magunk is értesültünk, a magam részről derék katona vagyok, várok mindenkit a háború után nulla óra ötvenötkor, azaz hatkor a Kehelyben.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024. május 23-i adásában hangzott el.
