Kasztroly – Józsa Márta jegyzete
Általános statisztikusi vélekedés, hogy a magyar keresetekről pontosabb képet ad a mediánjövedelem. Vagyis az a bér, aminél a munkavállalók fele többet, fele kevesebbet kap kézhez egy hónapban. Így adódik az a helyzet, hogy a statisztikai hivatal által megállapított átlagkeresetnél a magyar munkavállalók 75 százaléka kevesebbet keres.
Lehetett volna ezt máshogy? - Selmeci János jegyzete
Az a kérdés, hogy lehetett volna ezt máshogy, jobban, élhetőbben csinálni, vagy az ország történelméből, társadalmi viszonyaiból nem következik más, csak a stagnálás, és az a hatalmi berendezkedés, mint az ország kormányzásának egyetlen működő, ám de leginkább a semmibe vezető módja, ami az elmúlt tizennégy évben kialakult, megszilárdult, és sajnos legitimációt is nyert?
Bort, búzát, akkumulátort - Rózsa Péter jegyzete
Az egyik csúsztatás a mai orbáni definícióban, hogy a forint árfolyama és a magyar gazdaság állapota között különbséget téve, a pénzromlásért a spekulánsok felelnek. És a magyar gazdaság egyre romló eredményeiért vajon ki, vagyis, hogy az 2022-es gazdasági teljesítményéhez szinte képest minden szektor alulmarad, az autóiparra épített orbáni csoda finoman szólva is halványulóban van, a visszafogott állami beruházások mellett gyárleállás, létszámcsökkentés egyre-másra, és persze az élelmiszerinfláció megint kúszik felfelé.
Mission Impossible - Szénási Sándor jegyzete
Ukrajna döntést hozott Orbán és az ő egójának nélkülözéséről az eljövendő tárgyalásokon, s bár Trump a hírek szerint adna neki szerepet, Kijev annyira gyenge sosem lesz, hogy a magyar kormányfő Ukrajnát überelhesse.
Miért most hagynák a fosztogatást? – Kárpáti Iván jegyzete
Nincs pénz a pályaudvarok rendbetételére – szólt a meglepően őszinte üzenet. Semmi gond, lovak közé dobják a gyeplőt, így aztán XXI. századi plázába futhat majd be az ötven éves szerelvény.
Se nem béke, se nem misszió - Hardy Mihály jegyzete
Az égvilágon senki és semmi nem hatalmazta vagy kérte fel Orbán Viktort vagy Szijjártó Pétert, hogy közvetítsen Kijiv és Moszkva, a Vatikán és Mar a Lago vagy Isztambul között.
Schengen - Józsa Márta jegyzete
Józsa Márta jegyzetében felidézi, hogy 2007. december 21-én ott volt az ünnepen, amikor Sátoraljaújhely egyik utcájának két országban élő lakói egymás nyakába borultak, jöttek-mentek a korábban sorompó-őrizte Ronyva-hídon ide-oda, mintha nem volna holnap. Holnap is szabad. Feltehetően hasonló jelenetek játszódnak majd le január elsején a román-magyar, meg a bolgár-román, meg a bolgár-görög határon is, ekkor léphet be végre e két ország a schengeni övezetbe.
Pékárú – Rózsa Péter jegyzete
Orbán látványpékségéről, és annak lehetséges alternatíváiról a Hetes Stúdió műsorvezetője, Rózsa Péter.
Vásárhelyi Mária: Ledarálják, eltűnik
24/05/2023 15:15
| Szerző: Vásárhelyi Mária
Ha a nomenklatúrához tartozol, akkor lényegében bármit megengedhetsz magadnak. A hatalom nem csupán védelmébe vesz az igazsággal szemben, hanem valójában támogat a törvénysértésben.
Elképzelem, hogy egy napon megjelennek nálam az adóhatóság ellenőrei és felszólítanak, hogy öt évre visszamenőleg mutassam be az adóbevallásaimat, én pedig azt válaszolom, hogy sajnos ezeket már ledaráltam. Ha megkérdezik, hogy miért, akkor elmagyarázom nekik, hogy mivel soha nem kaptam visszajelzést, hogy valami nincs rendben ezekkel a dokumentumokkal, úgy véltem, hogy átestem az átláthatósági ellenőrzésen.
Gondolom, elkerekedne a szemük. Aztán zúdulnának rám a bírságok, büntetések kamatostul, mivel nem tettem eleget állampolgári kötelességemnek és nem őriztem meg legalább öt éven keresztül a bevallásokat. Ahogy általában minden másért, úgy ezért a mulasztásért is drágán megfizetnék. Tisztességes adófizető állampolgárként igyekszem eleget tenni az állam által rám rótt kötelezettségeimnek, kiváltképp mivel egyet is értek a közteherviselés intézményével, és azzal is, hogy egy országban csak úgy lehet kiszámítható és biztonságos az élet, ha a törvények betartása minden állampolgárra és intézményre egyaránt kötelező, és a törvény előtti egyenlőség alapvető alkotmányos elvként működik.
Nálunk azonban vannak egyenlők és egyenlőbbek, s hogy kire nézve milyen mértékben kötelező a törvények betartása az a hatalomhoz való távolsággal (közelséggel) arányosan változik. Ha a hatalom kegyeltje vagy, akkor nem hogy nem kötelező számodra a törvények betartása, hanem ha szükséges, akkor a kétharmados többség a te szájad íze szerint át is írja a jogszabályokat. Ha közömbös vagy a hatalom számára, akkor akár az is előfordulhat, hogy ügyedben a törvényi rendelkezéseknek megfelelő ítélet születik.
Ám, ha valamiért a regnáló hatalom útjában vagy, ne’adj, Isten tevékenységed sérti az érdekeit, akkor semmi jóra ne számíts! Ha első fokon igazat is ad neked a bíróság, másodfokon vagy a felülvizsgálati eljárásban, jó eséllyel pert veszítesz a hatalommal és klienseivel szemben. És nemcsak hogy igazad nem lehet, hanem még vagyonokat is fizethetsz, hogy egy életre megjegyezd, nem érdemes a klientúrával ujjat húzni. A független Medián Közvéleménykutató Intézet vezetője például elveszíthet egy személyiségi jogi pert azzal a kormány által közpénzzel kitömött propagandistával szemben, aki kifejezetten azzal a céllal gyártott filmet, hogy az érintett kutatót lejárassa és más, ellenzékiként számon tartott közszereplők személyiségi jogait, becsületét megsértse.
Viszont ha a nomenklatúrához tartozol te – vagy az általad vezetett intézmény –, akkor lényegében bármit megengedhetsz magadnak. A hatalom nem csupán védelmébe vesz az igazsággal szemben, hanem valójában támogat a törvénysértésben.
Mert pl. nekem, mint törvénytisztelő állampolgárnak kötelességem legalább öt éven keresztül megőrizni a gazdasági tevékenységemmel összefüggő összes dokumentumot, az adóbevallástól az 5 ezer Ft-os tiszteletdíjról szóló szerződésig, a Külgazdasági és Külügyminisztériumban viszont mindenféle következmény nélkül megsemmisíthetnek 2-3 éves, 176 milliárd forint közpénz elherdálásáról szóló szerződéseket. Például a világcsúfságára kötött lélegeztetőgép vásárlásokról. Jól lehet ezekről a gépekről már a beszerzésük pillanatában köztudott volt, hogy semmi szükség nincs rájuk és valójában azért porosodik bontatlanul mind a mai napig raktárak mélyén a brutális felárral beszerzett gépek tömege, hogy néhány kormány közeli oligarcha milliárdokat kereshessen a korrupt üzleten. Mindezt egy világjárvány kellős közepén, amikor az állam még a leginkább rászorultakat sem segítette abban, hogy védekezzenek a fertőzés ellen. Most pedig, amikor hosszú pereskedés után egy civil szervezet kiperelte a korrupciótól bűzlő üzletről szóló dokumentumokat, akkor a Minisztérium közli, hogy már ledarálta ezeket az iratokat.
Nevezhetjük ezt az eljárást akár szintlépésnek is. Hiszen eddig az állam számára inkriminált információk kihúzásával, elképesztő iratmásolási díjak kiszabásával, a végrehajtás beláthatatlan ideig tartó elhúzásával próbálta szabotálni a működésére vonatkozó dokumentumok kiadását, de a ledarálás eddig nem volt divatban. Most már ezt is megengedheti magának a hatalom.
Éppen úgy, ahogy a rendszerváltás idején a pártállam titkosszolgálatai rekordsebességgel megsemmisítették a működésükre vonatkozó dokumentumok jelentős részét, és nyilván a közigazgatási intézményeknél is heteken át kattogtak az iratmegsemmisítő gépek. Akkor azt gondoltuk, hogy azért váltunk rendszert, hogy az állampolgárok számára átlátható legyen a hatalmi szervek működése és soha többet ne semmisíthessenek meg olyan dokumentumokat, amelyek ezt az átláthatóságot segítik. Ebben is tévedtünk.