Kasztroly – Józsa Márta jegyzete
Általános statisztikusi vélekedés, hogy a magyar keresetekről pontosabb képet ad a mediánjövedelem. Vagyis az a bér, aminél a munkavállalók fele többet, fele kevesebbet kap kézhez egy hónapban. Így adódik az a helyzet, hogy a statisztikai hivatal által megállapított átlagkeresetnél a magyar munkavállalók 75 százaléka kevesebbet keres.
A hőbörgők – Szénási Sándor jegyzete
A NER szerint Magyart, és csak őt kell kicsinálni, mert ha ez sikerül, a mögötte álló tömeg a központi agy irányítása híján késedelem nélkül feloszlik, és másnap egykori hősére már nem is fog emlékezni. Ez O.V. szilárd meggyőződése, és tévedése oka. Nem hiszik el, hogy nem egyetlen emberrel hadakoznak …
Lehetett volna ezt máshogy? - Selmeci János jegyzete
Az a kérdés, hogy lehetett volna ezt máshogy, jobban, élhetőbben csinálni, vagy az ország történelméből, társadalmi viszonyaiból nem következik más, csak a stagnálás, és az a hatalmi berendezkedés, mint az ország kormányzásának egyetlen működő, ám de leginkább a semmibe vezető módja, ami az elmúlt tizennégy évben kialakult, megszilárdult, és sajnos legitimációt is nyert?
Bort, búzát, akkumulátort - Rózsa Péter jegyzete
Az egyik csúsztatás a mai orbáni definícióban, hogy a forint árfolyama és a magyar gazdaság állapota között különbséget téve, a pénzromlásért a spekulánsok felelnek. És a magyar gazdaság egyre romló eredményeiért vajon ki, vagyis, hogy az 2022-es gazdasági teljesítményéhez szinte képest minden szektor alulmarad, az autóiparra épített orbáni csoda finoman szólva is halványulóban van, a visszafogott állami beruházások mellett gyárleállás, létszámcsökkentés egyre-másra, és persze az élelmiszerinfláció megint kúszik felfelé.
Mission Impossible - Szénási Sándor jegyzete
Ukrajna döntést hozott Orbán és az ő egójának nélkülözéséről az eljövendő tárgyalásokon, s bár Trump a hírek szerint adna neki szerepet, Kijev annyira gyenge sosem lesz, hogy a magyar kormányfő Ukrajnát überelhesse.
Miért most hagynák a fosztogatást? – Kárpáti Iván jegyzete
Nincs pénz a pályaudvarok rendbetételére – szólt a meglepően őszinte üzenet. Semmi gond, lovak közé dobják a gyeplőt, így aztán XXI. századi plázába futhat majd be az ötven éves szerelvény.
Se nem béke, se nem misszió - Hardy Mihály jegyzete
Az égvilágon senki és semmi nem hatalmazta vagy kérte fel Orbán Viktort vagy Szijjártó Pétert, hogy közvetítsen Kijiv és Moszkva, a Vatikán és Mar a Lago vagy Isztambul között.
Schengen - Józsa Márta jegyzete
Józsa Márta jegyzetében felidézi, hogy 2007. december 21-én ott volt az ünnepen, amikor Sátoraljaújhely egyik utcájának két országban élő lakói egymás nyakába borultak, jöttek-mentek a korábban sorompó-őrizte Ronyva-hídon ide-oda, mintha nem volna holnap. Holnap is szabad. Feltehetően hasonló jelenetek játszódnak majd le január elsején a román-magyar, meg a bolgár-román, meg a bolgár-görög határon is, ekkor léphet be végre e két ország a schengeni övezetbe.
Gábor György: A béketábor jogvédői
9/02/2023 08:00
| Szerző: Gábor György
Az én nemzedékemnek aligha felejthető Kurt Waldheim, aki 1972 és 1981 között az ENSZ főtitkára volt, 1986 és 1992 között pedig az Osztrák Köztársaság szövetségi elnöke.
Kiváló ember hírében állt, ragyogó, tüzes szónoka lehetett az ENSZ sok nagyszerű eseményének, így például az emberi környezetről, a tengerjogról, s a harmadik világról szóló konferenciának, vagy a Nők Világkonferenciájának. Elszánt jogvédő volt, az emberi méltóság, minden létező kisebbség, s az emberi környezet ügyének rendíthetetlen bajnoka.
1974-ben ő volt az egyik kezdeményezője és legnagyobb támogatója az ENSZ 3379-es, az arab országok és a szovjet blokk ösztönözte szégyenteljes határozatának, amely a cionizmust rasszizmusnak mondta ki, s a dél-afrikai apartheiddel hozta közös nevezőre. Az már nem a nagyszerű Waldheim érdeme, hogy az ENSZ a fenti határozatot 1991-ben visszavonta.
1976. július 7-én, az ún. „Entebbe hadművelet” során, egy repülőgép-eltérítést követően az ugandai Entebbe repülőtéren túszként foglyul ejtett több mint száz izraeli és palesztin civil utast szabadítottak ki izraeli kommandósok, tűzpárbajt vívva a Népi Front Palesztina Felszabadításáért (PFLP) és a Német Forradalmi Sejtek (RZ) terrorista gerillaszervezetekkel, valamint az őket támogató, véreskezű ugandai diktátornak, a sok százezer ember meggyilkolásáért felelős Idi Aminnak a fegyveres erőivel. A sikeres túszszabadító akciót – amelynek áldozatai között izraeli kommandósok is voltak – azonban nem várt fordulat követte: Kurt Waldheim kezdeményezésére és újfent a szovjet blokk támogatásával az ENSZ a „nemzeti szuverenitás súlyos megsértésének vádjával” elítélte Izraelt.
Aztán teltek-múltak az évek, s a jogvédő Kurt Waldheimről szépen lassan sok mindent megtudhatott a művelt világ. Olyan információkat, amelyekről a KGB-nek már jó ideje tudomása volt, ám elhallgatta azokat, hogy az ENSZ főtitkárát kedvére és politikai érdekeire tekintettel zsarolhassa. Csak röviden: kiderült róla, hogy a II. világháború idején a Wehrmachtban szolgált, magasabb tiszti rangig vitte, tagja volt a Nemzetiszocialista Diákszövetségnek, szolgált a nyugati és a keleti fronton, a jugoszláv partizánok elleni küzdelemben tanúsított bátorságáért a horvát usztasa rezsimtől kitüntetésben részesült, 1944-ben Háborús Érdemkeresztet kapott, hadifogoly-kihallgatási jegyzőkönyveket vezetett, tudott egy sor háborús bűnről, koncentrációs- és megsemmisítő táborok létezéséről, dolgozott a felderítésnek és így tovább. Waldheim sokáig igyekezett tagadni a fentieket, félrevezető nyilatkozatokat tett, perrel fenyegetőzött, önéletírásában mindent letagadott vagy bagatellizált, ám végül az USA Igazságügyi Minisztériumának Különleges Nyomozó Hivatala (OSI) nyilvánosságra hozott egy sor bizonyító dokumentumot, így azt is, hogy a Szovjetunió lényegében mindent tudott.
Miért érdekes most mindez?
Azért, mert olvasom, hogy Roger Waterst, a Pink Floyd együttes alapítóját kérte fel Moszkva, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülésén, amelyet az Ukrajnába tartó fegyverszállításokról rendeznek, képviselje Oroszország érdekeit, amit Waters örömmel elvállalt, minthogy közismert oroszbarátként ő is Ukrajnában látja az agresszort.
Roger Watersről viszont nem csak a KGB tudhat sok mindent, hanem a szimpla újságolvasó is. Ő az, akinek a koncertjein hatalmas, felfújható disznó szokott lógni a mennyezetről, decens díszítő elemekkel, így a Dávid-csillaggal, egy horogkereszttel és a dollár közismert jelével; ő az, aki szakmányban zaklatja azokat a művészeket, akik Izraelbe tartanak koncertezni, követelve a koncertjük lemondását (így érte részéről súlyos kritika például a Rolling Stonest); ő az, aki Izraelt fasiszta és rasszista államnak tartja, s folytonosan etnikai tisztogatást emleget; ő az Izrael elleni palesztin vezetésű bojkott (Boycott, Divestment and Sanctions) nemzetközi nagykövete stb., s az ő interjúinak nagy részét jellemzi éles zsidó- és Izrael-ellenes hangütés.
Egykori zenésztársának, David Gilmournak a felesége meglehetősen szókimondóan, kerülve minden felesleges kitérőt, jelzőt vagy attribútumot, kizárólag a lényegre koncentrálva, s férje határozott egyetértését tudva maga mögött, imigyen nyilatkozott Watersről: „Waters velejéig romlott, antiszemita, tolvaj, képmutató, adócsaló, soviniszta, féltékeny és megalomán.”
Waldheim, Wehrmacht, KGB, Izrael-gyűlölet, Szovjetunió versus Roger Waters, Izrael-gyűlölet, Oroszország, KGB, Putyin.
Similis simili gaudet! A hasonló örül a hasonlónak!
És ehhez képest komoly emberek voltak képesek elcsodálkozni azon a hamisítatlan hazai esztrádkombón, amelyet egy múltbéli MIÉP-, jelen állapotában Mi Hazánk-os politikus, továbbá a kezében lengedezett orosz zászló, valamint a politikus köré sereglő Munkáspárt „Békét Oroszországgal!” (még véletlenül sem Ukrajnával) jelszavát skandáló aktív kommunista szimpatizánsai képeztek altogether, feledhetetlenül kedves és derűs eklektikáról gondoskodva a hazafelé igyekvő budapesti lakosságnak.
Épp itt az ideje hát, hogy Szijjártó Péter végre Roger Waterst is felterjessze Nobel-békedíjra.
És lehetőleg a Gilmour-házaspár egyik tagja laudálja.
