72 év színpadi emlékei – tavaszi illatzsongással
26/04/2020 21:13
| Szerző: Klubrádió
Csernus Mariann 92 évesen is színpadon van, s készül a karantén utáni visszatérésre. Zólyomi Zsolt parfümőr akár egy dombtetőről is megérzi, ha valaki a faluban rágyújt.
55 éve, 1965. április 23-án robbantották fel a Blaha Lujza téri, egykori Nemzeti Színházat. A csütörtöki Ötösben Csernus Mariann színésznőt hívtuk fel, aki 72 éve szerződött az ottani legendás társulathoz és 92 évesen mindmáig színpadon van, s persze készül a karantén utáni visszatérésre. E napokban a tavasz is berobbant, ezernyi illatával. De mit érzünk mindebből most, arcmaszk mögött? Zólyomi Zsolt parfümőrtől többek között megtudhattuk azt is, hány évre visszamenőleg tudjuk előhívni illatmemóriánkat, vagy mit árul el rólunk például a zsebkosz?
Mr. Orr orgonáról és testszagról
Zólyomi Zsolt parfümőr biológusként pontosan tudja, hogy milyen előírásokat kell betartania járványos időkben, így legalább egy hónapja már nem volt hozzá másfél méternél közelebb ember. A Mr. Orrnak is gyakran nevezett parfümmester vízparton tölti a karantént, ez egyben pihenést is jelent az egész évben illatkavalkádban fürdő orra számára, hiszen a víz kiválóan tisztítja a levegőt. A legnagyobb parfümőrök is inkább vízpartokon készítik csodálatos illataikat, hiszen ezeken a helyeken – szakszóval – „clear background” van, azaz nem zavarja a munkát szmog, vagy egyéb kellemetlen szaghatások.
A beszélgetésből az is kiderült, hogy Zólyomi Zsoltnak annyira érzékeny az orra, hogy akár egy dombtetőről is megérzi, ha valaki a faluban rágyújt. Zsolt imádja a tavaszi illatözönt is, kedvenc illata az orgonáé, ami Balatonlellén már javában nyílik is, hiszen a tavaszt nem érdekli a járvány.
Olyan illatok is vannak persze, amelyeket a múltból kell előcsalogatni: a parfümőrnek egyik kedves illatemléke a nagymamája gyúródeszkájának illata. Bizonyos régi illatokat már szinte lehetetlen előállítani, de kétségtelen, hogy egy-egy villanásra vissza tud repíteni a múltba minket egy halvány parfümillat. Zsolt mostanában inkább fejben alkot, hiszen a logisztikai korlátozások miatt most nem jut hozzá a megfelelő alapanyagokhoz.
A parfümőr rengeteget mesélt Warholik Zoltán műsorvezetőnek a nagyszüleiről, a Miskolcon, Mályiban, Bükkben érzett illatokról, intenzív illatemlékekről.
Az illatérzés egy olyan agyterületen kap feldolgozást, amely nagyon közel van a memóriáért felelős agyterülettel, ezért éljük meg nagyon intenzíven például, ha egy vadidegen elmegy mellettünk és „bekattan”az első szerelmünk dezodorának illata.
A személyes testszagokról is volt szó az adásban. Persze mindenkinek először a híres Parfüm című film ugrik be, amelyben a főszereplő a fiatal lányok illatát elég brutális módszerekkel igyekezett „begyűjteni”, de Zólyomi Zsolt szerint ma már kíméletesebben is meg lehet csinálni hasonlót. Akár egy klasszikus munkás zsebének az illatát is lehet modellezni. A zsebkosz a titkok titka!
Beszélgettünk orral nyomozásról is: interjúalanyunk előszeretettel ül kellemetlen szagú utasok mellé a BKK járatain, hogy az utazás alatt „kinyomozhassa”, az illető merre járt az elmúlt napokban, mit evett, mit ivott, miken ment keresztül.
Szó volt még különböző állatfajok szaglásáról is, és bár Zólyomi Zsolt nem tartja magát olyan jónak, mint a nyomkereső kutyák, de egyszer mégis kiállt velük egy versenyen, ahol meglepően jól teljesített. Kevesen tudják róla azt is, hogy kaszkadőriskolába is járt egy időben, de van tanár- és közgazdász-, illetve gyógynövény-biológus végzettsége is.
Fejsze, zongora Nemzeti
Adásunk második felében Csernus Mariann volt a vendégünk, aki még a régi Nemzeti Színházban is játszott, amelynek utolsó falszakaszát éppen 55 évvel ezelőtt robbantották fel. A művésznőt 1948-ban szerződtették le a régi Nemzetibe, érettségije után. Akkoriban olyan művészek játszottak a Blaha Lujza téri épületben, mint Tőkés Anna vagy Bessenyei Ferenc, akikkel első nagy szerepét játszotta, Melindát a Bánk Bánban. Tőkés Annát gyakran emlegették úgy, hogy ő Jászai Mari utódja, egy ország tragikája. Csernus Mariann volt akkoriban az állandó beugró, fantasztikus memóriájának köszönhetően. Aczél elvtárs rajongásának köszönhetően évente kapott útlevelet, így sokat utazott is.
Az akkori Nemzetiben kevés színházi felvétel készült, de a színművésznő elmesélte nekünk, hogy mekkora is volt az épület: akár 900 néző is befért – ekkora teret kellett mikroport nélkül átbeszélni úgy, hogy az utolsó sorban is hallják. De ez természetes volt, és nemcsak az akusztikának volt köszönhető, hanem a művészek tökéletes beszédének is.
A művésznő azonban nem csupán magyarul, hanem németül is tökéletesen beszél a mai napig, de tud angolul és franciául is. Második férje, Somlyó György révén gyakran járt Franciaországban, ahol még Picassóval is találkozhatott.
Bár csodálatos ívű pályát járt be, édesapja eleinte nem igazán örült annak a bejelentésnek, hogy Mariann színésznő akar lenni. Olyannyira nem, hogy dühében egy fejszét vágott bele az ott álló zongorába. Később persze megbékéltek a döntésével, főleg, miután jobbnál jobb szerepekben látták. Vitéz Csernus, a művésznő édesapja végül annyira megenyhült, hogy még Major Tamással is elment vacsorázni az EMKÉ-be.
A Nemzeti Színház-i évek végül 1962-ben értek véget. Ebben benne volt az is, hogy az akkorra már Amerikába disszidált öccse az amerikai titkosszolgálatnak dolgozott, így természetesen leszóltak a Belügyminisztériumból, hogy Mariann nem maradhat. Később viszont a nagy rajongó, Aczél György hozta vissza mégis a pályára. A kényszerű szünet alatt sem volt azonban tétlen, mert önálló estjeivel járta az országot. 1975-ben tért vissza végül a Nemzeti színpadára egy Arisztophanész-darabban, és még ebben az évben Érdemes Művész lett.
Bár élete korántsem volt könnyű és tragédiák is övezték, életkedve vitathatatlan a mai napig. Mindent elkövet azért is, hogy kondícióját megőrizze: előadás után, hiába biztosítanak autót neki, ő a Széll Kálmán téren elküldi az autót, és hazasétál. Manapság is mindenhova gyalog jár. E héten kétszer is színpadon állt volna a Pesti Magyar Színházban, Háy János darabjában, a Házasságon innen, házasságon túl című előadásban. De nagyon várja már a karantén utáni életet, hogy újra „színpadra penderülhessen” és róhassa az uszodai köröket, miközben Arany balladáit citálja magában. Addig azonban marad a rádió- és lemezhallgatás (Mozart a favorit), viszont a tévé továbbra sem teheti be a lábát a házába. De a legszükségesebb információk így is eljutnak hozzá a mostani karanténos nagyvilágból.
A műsort a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg.
2020. 04. 23., csütörtök 10:00
Műsorvezető: Warholik Zoltán
