A 85 éves magyar szinkron és a több ezer éves "hálaadó" jatt

Idén 85 éves a magyar szinkron, és vele éppen egyidős, bár hangja alapján még mindig kortalan Dallos Szilvia. A kiváló szinkronlegenda 1961-ben állt először mikrofon mögé, amikor Annie Girardot-nak kölcsönözte hangját. Már akkor meghallgatást (mai szóval castingot) tartottak a szerepért, melyet aztán a fiatal egri színésznő kapott. Azóta szinte el se lépett a mikrofontól, jóllehet a hazai szinkron fellegvára, a Pannónia Filmstúdió 2000-ben megszűnt és azóta osztódással, sok kis stúdió között kell ingázniuk a művészeknek.

Műsorunkban Dallos Szilvia felidézte a legendás szinkronszerepeit, többek között a Dallas Ellie-jét, akivel nemcsak a felvételek hét éve alatt, hanem azóta is azonosítják, többen még családvezetési kérdésekkel is őt keresték meg. A születésnapos beszélgetés felénél "plusz egy fő" érkezett: Aprics László szinkronrendezővel többek között a szinkronhangok kiválasztásáról is beszélgettünk. Mi alapján keres a rendező magyar hangot? Mennyit változott a tempó, a munkastílus, a mostani bérfeszültségek kihatnak-e a színészek teljesítményére? Egyáltalán mennyire hígult fel ez a hivatás és kik állhatnak ma mikrofon mögé?

A műsor második órájának témája: a borravaló lélektana és illemtana volt. Mennyit és kiknek adunk? Rutinból vagy egy szolgáltalás elismeréseként jattolunk? S hogy működik ez a nagyvilágban, távoli kultúrákban? Vendégünk volt Görög Ibolya protokollszakértő, de megszólaltattuk borravalós szakmák képviselőit is.

Mindannyiunkban ott van a kényszer, hogy illik megtoldani a végszámlát valamennyivel. Azt a konklúziót azonban mégis levonhatjuk, hogy a borravaló az elégedettségünket szimbolizálja a szolgáltatással, nem minden esetben kell tehát mélyebben a pénztárcánkba nyúlnunk: elég csak akkor, ha a pluszpénzt valóban jó szívvel adjuk.

Az adást a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg!