A helyén nem lesz semmi – Józsa Márta jegyzete
26/03/2023 15:45
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
1999 március 24-én este, hírműsorunkkal, a Hír 3-mal egy időben tizenhárom ország részvételével megkezdődött a szövetséges erők európai legfelsőbb parancsnoka, Wesley Clark amerikai tábornok által vezényelt légi hadművelet. Ez volt a NATO történetének második nagyobb koalíciós hadművelete, és a német légierő első éles bevetése a második világháború óta.
Holnap lesz huszonnégy éve, hogy a munkahelyemen ültem 1999-ben, közelebbről a TV3 hírszerkesztőségében. Az asztalommal szemben, a terem túloldalán számos monitor volt, az előfizetett külföldi hírcsatornák képei mentek rajta, elnémítva. Benne volt már a bombafüst a levegőben, készültünk arra, hogy történik valami, de hát úgy van ezzel az ember, hogy hiszi is meg nem is. Arra emeltem fel a fejem, hogy Reuters arról tudósított: fölszállt egy bombázó egy támaszpontról. Elkezdtem számolgatni az ujjaimon, hány óra alatt érhet oda. Mikor hullhat az első bomba. Aztán megkérdeztem akkori és történetesen mostani főszerkesztőmet, Hardy Misit, hogy szerinte mennyi az annyi. Számolgatott, jó szokása szerint kiselőadást tartott a gépek típusáról és műszaki paramétereiről, ő sem volt nyugodt.
Az a szomszédos, magyarok is lakta ország várta a bombaesőt, ahol számos barátom élt, bár legtöbbjük addigra már elmenekült a háború elől. De ott laktak mondjuk a szüleik. A katonai behívó elől bujkáló barátaik. Ott állt a ház, ahol születtek, a suli, ahol megtanultak olvasni. Meg egyáltalán. Nehéz volt aznap koncentrálni, a Reuters folyamatosan, vágatlanul adta a felénk is közeledő légicsapás képeit. Amelyen akkor, egész délután, még csak a gépek látszódtak, meg a fedélzeti kamerák. 1999 március 24-én este, hírműsorunkkal, a Hír 3-mal egy időben tizenhárom ország részvételével megkezdődött a szövetséges erők európai legfelsőbb parancsnoka, Wesley Clark amerikai tábornok által vezényelt légi hadművelet. Ez volt a NATO történetének második nagyobb koalíciós hadművelete, és a német légierő első éles bevetése a második világháború óta. Azóta sok víz lefolyt a Dunán és a Dnyeperen is, és maga a béke szó is különös gellert kapott most, amikor már csaknem hozzászoktunk ahhoz, hogy egy másik szomszédos, magyarok is lakta ország is háborútól szenved. Ennél több párhuzamot nem szeretnék belelátni a történelembe. A közös pont az, hogy volt-e, van-e korrekt, objektív tájékoztatás. Most nagyon máshol vannak a hangsúlyok, hanem a békéről, pontosabban e szó használatáról mondanék valamit. Ez a magát vezénylő tábornoknak, meg ki tudja minek álmodó kétharmados, a Holdról is látszó lunátikus a haza, a polgár, a magyar szavak kisajátítása és inflálása után most a béke szót célozta meg. Azt akarja bepiszkolni. Abból teremtene háborús retorikát, amiből nyolcadik évtizede európai konszenzus van, iszonyú sok munka van amögött, hogy az öreg kontinens első számú érvrendszerévé váljon. De ennek ez mindegy, mert hagyjuk neki. Mert csaknem mindenütt ő beszélhet, a szájkosarak bőkezű osztogatása éppoly jó szokása néki, mint a vazallusoknak kijáró üveggyöngyök hintése. Hogy a kezeikről folyamatosan csorgó enyvről ne is szóljak.
Visszatérve az agyamba égett, huszonnégy évvel ezelőtti, látomásszerű szembesülés a háború előérzetével egy kicsit össze is mosódik azzal az egykori műhellyel, a TV3-mal. Ami a magyar médiatörténelem, egyben a szólás szabadsága ellen elkövetett merényletek egyik ősbűne. Voltaképpen akkoriban is nagy politikai egyetértés volt abban, hogy egy korszerű, független, tájékoztató és a bármilyen hatalmat hivatásszerűen ellenőrző médium lehetőleg létre se jöjjön. Ha mégis létrejött, szűnjön meg, szórják be sóval. Ahogy az akkori utolsó adásban elhangzott: hiába kapcsolnak oda, a helyén nem lesz semmi. Akkor hagytuk. És látjuk, mi lett belőle. Ez a mikrofon, amelynek használatával most élhetek, már nem némulhat el. Igaz, klubrádiósok?
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2023. március 23-i adásában hangzott el.
