Kelkáposzta – Józsa Márta jegyzete

Állok sorban a boltban, a kasszánál, azt figyelem meg magamon, hogy egyre izgibb témák jönnek szembe, és most nem arról beszélnék, hogy mennyire láthatóan szembe jön az elszegényedés, a liter tejet megvenni nem tudó édesanya, a pénztárcájában kotorászó reménytelen kisnyugdíjas, velük mindenki naponta találkozik. Hanem az előttem álló ráhelyez egy fej kelkáposztát a szalagra, mire a pénztáros tanácstalanul néz, és kérdezi a kollégáit, meg a vásárlókat: hát ez meg mi?

Nem tudom eldönteni, hogy a kisasszony még csak tányérban látott kelkáposzta-főzeléket vagy ott sem, és azért sem rónám meg, mert hiányos az áruismerete, végül is ezért a pénzért ma már nem várjuk el, hogy valaki meg tudja különböztetni az avokádót a céklától. Hanem hogy minden bizonnyal megtanulta a suliban, de legalábbis tanították volna rá, hogy mikor volt a Mohácsi vész, és legalább Wass Albert nevét is tudja már, ha Kosztolányiét kevésbé, Esterházyról biztosan nem hallott, kapott is volna a tanára a fejére. Na de oké, a művészetekre, meg mindenféle bölcsészgyanús tanulmányokra a kurzus jelenlegi elvárásai szerint tényleg nincsen szükség. A futószalag mellé szánt generációknak mindezt nem is akarják megtaníttatni.

Ám azt gondolnók józan ésszel, hogy akkor legalább az élet mindennapi megközelítéséhez járna egy kis kapaszkodó annak a nebulónak, aki évekig koptatja több-kevesebb lelkesedéssel az iskolapadot. Mondjuk hogy egy városi gyereket vigyenek ki néha egy kertbe kelkáposztát meg tyúkot nézni. Hogy mást ne mondjak, milyen jó lenne, ha minimális tudással el tudna csámborogni egy közösségi kertbe, és ott ültetne magának némi petrezselymet, paradicsomot, krumplit, mit tudom én. Amivel a táplálkozásán és a beszorultságán is segíthetne. De aki ezt a szemléletet hirdeti, az nyilván a zöld libsi ármány áldozata lehet, és ezen az sem változtat, hogy olyasfajta tudások nélkül maradnak a fiatalok az iskolapadból kilépvén, mint mondjuk egy bankszámla értelmezése. Egy levél megcímzése – bár arra egyre kevésbé van szükség. Egy gomb felvarrása. Egy teljes hiteldíjmutató értelmezése. És végképp anélkül a tudás nélkül, hogy ha valamit nem tudunk vagy nem értünk, akkor annak hol kell utána járni.

Mondjuk ez a tudás máshol is jól jönne. Akkor például, amikor nem tudjuk, hogy mit tegyünk egy járdán heverő hajléktalannal, egy beszipuzott vagy őrjöngő kölyökkel a villamoson. Hova forduljunk, amikor egy tanárnőt háromszázezer forint tartozás miatt kilakoltatnak, annak ellenére, hogy civil szervezetek össze is gyűjtötték volna az adósság összegét – és aztán ez a több nyelvet beszélő tanárnő rövidesen meg is hal. Hogy kinek a lelkiismeretére apelláljunk ilyenkor, és mit tegyünk, hogy meg is hallgassanak bennünket. Hogy ne egy dohos pincében éljen mondjuk egy olyan költő, akinek tízezrével adták el a könyveit – de minthogy a szegénysorból jött, esélye sem volt biztonságot teremteni önmagának és családjának. Az ő, Horváth Gyula roma költő versével szólva: 

„Öltözve járok az utcán
… Haza szeretnék jönni
…, oda, ahol nem sírnak az árvák,
oda, ahol nem mar meg senkit
a kígyó-mostohaság.”

Józsa Márta jegyzete az Útszélen című műsorunk  2023. február 23-i adásában hangzott el.