A kaktusz világa

Sasvári Ákos, az egyesület főtitkára és könyvtárosa vezetésével vettük az irányt egy sátor felé, hogy megtekintsük a kiállítás legkülönlegesebb növényeit, csak hogy rájöjjünk, valamiért az idei őszi kiállításon rendkívül nagy számban szerepeltek különlegességek a kiállítók pultján - a sátoron kívül is. Kaktuszokból is van divat.

A koncepció mégis az volt, hogy három dologra tegyék a hangsúlyt a kiállításon: a színes, klorofill-hiányos kaktuszokra; a krisztátásokra, akiknek egy módosulásnak köszönhetően nem egy hajtáscsúcsuk van, hanem ezer és ezer, ami legyezőszerűen nyílik szét; valamint a monstruosa kaktuszokra, akiknél eltűnik az anyatő, és rengeteg sarj jelenik meg. A módosulásoktól ők mind többet érnek módosulatlan társaiknál. A kaktuszok formagazdagsága elképesztő, a legtöbbről meg sem mondanánk, hogy kaktuszok - némelyek fröccsöntöttnek tűnnek, megint mások káposztának, vagy éppen majomfaroknak. Bár utóbbinak tényleg ez a hivatalos neve.

“Ha ezt megkérdezi, mennyi idős, nem tudnám. Lehet, hogy 10, de lehet, hogy 40.” - mondja Sasvári Ákos az egyik kaktuszra mutatva. Meghatározni a korukat pontosan nem lehet, saccolni tudunk csak, az viszont biztos, hogy sokan tovább élnek, mint mi. Az egyik évben egy 70 éves ariocarpus volt kiállítva, akiről csak onnan tudjuk, hány éves, hogy az első gazdája óta folyamatosan jegyzik a korát.

Tovább sétálva találkozunk Attilával, az egyik kiállítóval, aki elmondása szerint 10 éve gyűjti a kaktuszokat. Hogy miért? Arra már nem emlékszik, de nagyon hosszú sztori, nem is kezd bele. Azt viszont elmondja, hogy a kaktuszokhoz igazán érteni nem lehet. Annyira változatosak az életkörülményeik, a szükségletük, hogy mindről tudni mindent, képtelenség. Sasvári Ákos is csatlakozik hozzá, most körülbelül 3500 fajt ismerünk, de mennyiről nem tudunk még! “2-3 évente fedezünk fel új taxonokat” - zárja a beszélgetést.

Az egyik pultnál a tizenéves Sanya terítette kaktuszgyűjteményét, édesanyjával Pálmai Ildikóval - az egyesület sajtóreferensével. Bár Sanya szereti a növényeket, a gyűjtésbe is az édesapja miatt kezdett bele, most mégis inkább ment volna horgászni - ami egy tinédzsertől egyébként érthető, Ildikó ezt látva pedig a segítségemre siet, hogy elmondja, a kiállított kaktuszok némelyike nagyon sokat ér. A kaktuszban is vannak trendek, olyan növények, amik nagyon értékesek a gyűjtők számára. Azokat lehet jól eladni, amit éppen keresnek. Egy vadiúj növényt például elkezdenek hibridizálni, szaporítani, amikenk az ára a csillagos ég. A lassan növő növények ára a korukkal együtt megy felfelé. Náluk otthon is vannak 50 ezer forintnál is drágább növények, amik sajnos nem mindig élik túl a telet, vagy a napsütést, ezért a sajátos eseményekről már inkább nem is kér tájékoztatást a férjétől. Ha valaki tehát olyan növényt vásárol, amihez nem ért, érdeklődjön az eladónál, hiszen egyszerűnek tűnik a gondozása, mégis minden kaktusz igénye más, könnyen a pénztárcánk bánhatja a hozzá nem értésünket, arról nem beszélve, hogy az ember megszereti azt a növényt, amit nevelget. Ezt a szenvedélyt mindig újabb és újabb és újabb emberek kapják el, de ha a kaktuszkiállításon szeretnék beszerezni az új növényeiket, érdemes korán felkelni, hiszen nyitás után nem sokkal az értékesebb példányokat elhappolják.

A műsorban ezen kívül szó volt a GreenDependent Intézet EnergiaKözösségek programjáról, valamint a megújult Fa Book alkalmazásról, ami offline is segítséget nyújt nekünk egy erdőben barangolva a körülöttünk lévő növények és fák meghatározásában.